A lila boszorkány

9. A viadorház

Pár perccel később kinyílt az ajtó. Atlas, a viador vezér állt velem szemben.
-Hercegnő. - hajolt meg - Minek köszönhetjük a látogatását?
- Devinhez jöttem. - mondtam határozottan
- Attól tartok, hogy
- Kaptam engedélyt! - vágtam a szavába és felemeltem az apám által kiállított és aláírt írásos beleegyezést
- Ó, valóban? - lepődött meg őszintén a vezér, mire odanyújtottam neki a papírt. Áttanulmányozta csendben, aztán bólintott - Kérem, kövessen.
- Köszönöm. - Léptem be az ajtón. Olyan volt belülről az épület, mintha egy csarnokba léptem volna. Óriási volt a belmagasság, a megvilágítást az üvegkupola biztosította. A bejárattal szemben volt egy hatalmas galéria, oda vezetett fel a vezér. A galériából nyílt egy hosszú folyosó, mind a két oldalon ajtók voltak, aztán a folyosó végén az út ketté ágazott. Jobb oldalra is volt egy folyosó, bal oldalra is volt egy folyosó. Mind a két részen 5-5 ajtóval, a folyosó pedig egy hatalmas ablakban végződött, ahonnan beáradt a fény. A vezér jobbra fordult, én is követtem. A legutolsó ajtóig mentünk.
- Ez Devin szobája - szólalt meg Atlas - Előfordulhat, hogy zilált lesz, elnézést kérek érte, nemrég ment el a gyógyító.
- Semmi probléma. - néztem az ajtóra
- Ha esetleg valami probléma lenne, akkor engem a földszinten megtalál. - meghajolt, majd elsétált. Megvártam amíg befordul a sarkon és teljesen elhal a lépteinek hangja. Vettem egy mély levegőt, kifújtam és kopogtam.
- Tessék? - szólalt meg Devin, mire én benyitottam és beléptem. Becsuktam magam mögött az ajtót. Egy tágas nappali részben álltam, meglepően szép rend volt. Volt egy kanapé benne  balra, jobbra egy teakonyha, középen pedig egy pici ebédőasztal két székkel. Az ajtóval szemközt egy boltívvel elválasztva volt a hálószoba, Devin pontosan velem szemben ült az ágyon háttal nekitámaszkodva az ágykeretnek. Egy fehér paplan volt rajta, de csak derékig takarta, felül félmeztelen volt. A lélegzetem is elakadt, a lila foltokat leszámítva nagyon jól nézett ki. Izmos volt mindenhol, a szíve felett ott virított a viadorok tetoválása. Az arcán még mindig látszódott a verekedés, sokkal jobban, mint a felsőtestén. Fel volt dagadva az egyik szeme, a száján is ott éktelenkedett egy hatalmas repedés, az arcán pedig friss varratot lehetett látni egy helyen, le volt ragasztva. Hiába a szétvert arc, még így is lehetett látni a döbbenetet rajta.
- Á, szóval itt bújkálsz! - mosolyogtam zavaromban
- Itt. - bólintott
- És erőnek erejével tartanak itt vagy a saját szórakoztatásodra maradtál ennyi ideig? - néztem rá kihívóan, mire felnevetett, majd egy fájdalmas szisszenéssel a szájához ért
- De én legalább tudom mi történt - mosolygott - Mit keresel itt?
- Az apám engedélyezett néhány látogatást.
- Komolyan? - lepődött meg őszintén - Hogy intézted el?
- Az egy nagyon hosszú és szomorú történet.
-Hát... nekem most van időm. - mutatott az ágy mellé egy fotelra - Vagy sietsz valahova?
- Nem. Sehova nem sietek. - indultam el felé. Még mindig nem tudom levenni a szemem a felsőtestéről, egyáltalán nem így képzeltem ing nélkül. Ez a látvány körülbelül százszor jobb.
- Foglalj helyet! - mosolygott. - Elnézést kérek a hiányos öltözékemért, de nemrég ment el a gyógyító, mindjárt felveszek valamit.
- Nem szükséges. - ültem le a fotelba, sokkal közelebb volt az ágyhoz, mint azt az ajtóból láttam. A térdemmel súroltam az ágykeretet - Nem fogok belehalni egy meztelen felsőtest látványába. - mosolyogtam rá, vagyis remélem, hogy nem fogok belehalni, de ezt nem fűzöm hozzá.
- Rendben, köszönöm.
- Én köszönöm, hogy megmentetted a húgomat.
- Ez a dolgom, Maddy. Ezt nem kell megköszönni. - babrált a takarója szélével zavartan - Engem erre képeztek ki, az apám is ezt csinálta, a nagyapám is.
- Akkor is köszönöm, a családom sokkal tartozik neked. - fogtam meg a kezét, mire felkapta a fejét, rémület látszódott a szemében, elkaptam a kezem - Jaj, ne haragudj. Fájdalmat okoztam?
- Egyáltalán nem. - pislogott és még a lila foltjai ellenére is láttam, hogy fülig elpirult.
- Baj van? - kérdeztem, mintha észre se vettem volna, nem akarom, hogy még kellemetlenebb legyen neki.
- Tudod, hogy nagy butaság volt a részedről tegnap éjjel ott maradni a parkban? - kérdezte szigorúan
- Én nem így gondolom, Devin.
- Pedig az volt. - nézett rám - Neked is bántódásod eshetett volna.
- És akkor te engem is megvédtél volna. - mosolyogtam
- Hah, persze. - vágott egy fájdalmas grimaszt - Pollyt is csak úgy tudtam megmenteni, hogy a kiégés szélére kerültem.
- A kiégés szélére? - nyeltem egyet, elöntött a hideg verejték. Ha egy viador kiég, akkor meghal.
- Szerinted miért nézek ki még mindig így? - írt le egy kört a kezével az arca előtt - A mágiám próbálja magát összeszedni, a gyógyító szerint ez akár egy hétbe is beletelhet, mivel nem tudok a Nagy Hegyre felmenni jelenleg, hogy a hidegben kicsit összeszedjem magam.
- Sajnálom.
- Maddy, ígérd meg, hogy soha többé nem csinálsz ilyen butaságot, rendben?
- Megígérem. - tettem a szívemre a kezem, mire elmosolyodott
- Na és hogy tudtad elintézni, hogy apád engedélyezze, hogy ide jöhess?
- Úgy, hogy jövő héten találkoznom kell a leendő Párommal. - hajtottam le a fejem
- Hogy kivel?! - kiáltott fel Dev
- Azt mondta, hogy csak akkor ad engedélyt, ha egy hét múlva találkozok az általa kijelölt herceggel és nem 8 hónap múlva a születésnapomon. -babráltam a szoknyám anyagával
- De ez abszurd. Megindokolta, hogy miért?
- Persze. Véleménye szerint vaknak kell lenni, hogy ne lássa valaki a köztünk lévő... nos, a köztünk lévő...
- Mi van köztünk? -emelte fel a fejemet az ujjával az államnál fogva, így kikényszerítette, hogy a szemébe nézzek
- A... Azt mondta, hogy te és én, nos... -érzem, hogy teljesen rák vörös vagyok
- Igen? -mosolygott. Most nem látszott, hogy zavarban lenne, talán mert fogalma sincs, hogy mit fogok mondani. Behunytam a szemem, összeszorítottam és úgy válaszoltam
- Apa szerint vonzódunk egymáshoz, jobban, mint kellene. - nyeltem egyet és vártam, hogy mondjon valamit, de síri csend volt. Eltelt egy pár másodperc, még mindig semmi, az ágynemű susogását hallottam, illetve egy fájdalmas felszisszenést.Kinyitottam a szemem, Devin teljesen velem szembe fordult és engem nézett.
- Te mit gondolsz? - kérdezte nyugodt hangon
- Én ebben kételkedem.
- Miért?
- Mert barátok vagyunk, azt hiszem. - húztam meg a vállam
- Aha. És a barátok nem vonzódhatnak egymáshoz? -húzta fel a szemöldökét, de a dagadás miatt csak az egyiket sikerült
- Nem ezt mondtam, hanem azt, hogy mi nem... szóval persze van olyan, hogy barátságból kialakul val
- Igaza van. -szakította félbe a hebegésem - Legalábbis, ami engem illet, igaza van.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem döbbenten, elkezdett a szoba forogni
- Maddy, én nagyon régóta szerelmes vagyok beléd. Régebb óta, mint azt hinnéd.
- Ezt kom... komolyan mondtad? - levegőt is elfelejtettem venni, alig akarom elhinni
- Komolyan mondtam. - megfogta a kezem, egészen hűvös volt az érintése - De tisztában vagyok vele, hogy az érzés nem kölcsönös és nincs esélyem sem arra, hogy ez a jövőben változzon, hiszen te hercegnő vagy, nekem rangom sincs, nemhogy hercegi. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy hidegházi boszorkányként - nem tudta befejezni a mondatot, mert felálltam és megcsókoltam. Hűvös volt az ajka is, de mégis jól esett, mert azt érzem hogy az én testem viszont 50 fokos. A tarkómnál fogva húzott egyre közelebb, míg végül már az ágyon voltam, egy hirtelen rántással a hátamon feküdtem, éreztem, ahogy rám nehezedik. Beletúrtam a rövid hajába, mire Devin hirtelen felült.
- Mi az? - kérdeztem az alkaromra feltámaszkodva
- Maddy... én még soha nem csináltam ilyet. - nézett rám nyílt tekintettel és alig kapott levegőt
- Még én sem - vallottam be őszintén, de nem jött válasz - Szerinted mennem kellene, igaz?
- Igen. - bólintott
- Rendben. - felültem, pont egy magasságba kerültem vele. A homlokomat hozzáérintettem az övéhez - Holnap is eljöhetek?
- Ez a te döntésed. - hunyta be a szemét - Én nem megyek sehova.
- De szeretnéd?
- Mindig szeretnék veled lenni.
-Akkor holnap. - pusziltam meg az arcát, felálltam és kisétaltam a folyosóra. Alig tettem pár lépést, a falnak kellett támaszkodnom, mert szédülni kezdtem. Teljesen olyan érzésem van, mintha ez nem is velem történt volna. A számhoz érintettem a kezem, még mindig érzem Devin hűvös csókját.