A lila boszorkány

12. A titok

Az ágyamon feküdtem és azon gondolkodtam, hogy valakinek ezt az egészet el kellene mesélnem. Ki kell mondanom hangosan, hogy mit érzek, mert egyedül nem tudom megoldani a dolgot. A szüleimnek addig nem mondhatok semmit, amíg kész tervem nincs arra, hogy mi lesz a jövőben. Kikászálódtam az ágyból és egyenesen Polly szobájához trappoltam. Bekopogtam.
- Itt vagy, Polly?
- Persze, gyere be. - hallottam a hangját, így benyitottam, beléptem és becsuktam az ajtót, majd neki dőltem. - Hú, de szörnyen nézel ki, minden oké?
- Azt hiszem, nem. - vallottam be
- Mi a baj? - ült fel az ágyon - Gyere, ülje le
- Inkább allnék, de köszi.
- Rendben. Csengessek teáért? Balthazar visszajött a Nagy Hegyen túlról és rengeteg füvet hozott magával.
- Nem kérek semmit.
- Akkor is csengetek, keverjen egy nyugtató bájitalt. - nyúlt a csengő selyem anyagához, már éppen meghúzni készült, hogy odalent a cselédszinten megcsörrenjen
- Ne! - kiáltottam fel, mire visszaült az eredeti testhelyzetébe - Valamit el kell mondanom, ami legalább hét pecsétes titok.
- És ezt tényleg velem szeretnéd megosztani? - lepődött meg
- Igen, Polly. Veled. Szerintem te megérted majd.
- Hát oké. Hallgatlak és becsület szavamat adom, hogy nem mondom el senkinek, titkodat a síromba viszem. - emelte fel összeszorítva a mutató és középső ujját, ahogy a boszorkányok mifelénk esküdni szoktak. - Várj, mindjárt mondhatod! - mosolygott, majd kihúzta az éjjeli szekrénye felső fiókját, kivett belőle egy szépen csokorba összefogott szárított rozmaringot, majd egy gyufával meggyújtotta, elfújta annyira, hogy csak parázs legyen rajta és füstöljön, majd egy kistányérra tette. Rámondott egy bűbájt halkan és felnézett- Most már biztos, hogy senki nem hall semmit a házban, ameddig füstöl. - mosolygott rám. Régi bevett szokás ez, ha valaki bizalmasan szeretne megosztani egy másik boszorkánnyal valamit. Egy jól kiszárított növénynek az egyik végét meggyújtják és a bűbáj segítségével amerre a füst terjed, ott hangszigetelés alakul ki, szóval még véletlenül sem jut az információ rossz kezekbe. Vettem egy mély levegőt, kifújtam, majd megszólaltam.
- Szerelmes vagyok Devinbe.
- Őszintén szólva, nem lep meg. - jelentette ki a húgom mosolyogva
- Nem? - kerekedett el a szemem
- Ahogy reagáltál a Lámpások Éjszakáján csak megerősítette, amit már gyanítottam egy ideje. Igazából azzal a kis műsorommal, hogy Devinről beszélgetünk Glindáékkal, a nyulat akartam a bokorból kiugrasztani, de félig sikerült csak. - kuncogott - Utána pedig már sehogy nem volt másik lehetőségem, aztán meg tudod mi történt.
- Ez igaz? - pislogtam
- Persze. Szóba se kerül a csajokkal Devin. Jó, vak nem vagyok, tényleg szívdöglesztő, de kicsit idős hozzám.
- Ő is pont ugyanezt mondta rólad, hogy fiatal vagy hozzá.
- Ti beszéltetek rólam? - nézett rám a húgom kíváncsian
- Hát mert én teljesen azt hittem, hogy Devin beléd van esve.
- Tessék? - sikított fel Polly - Mi van?
- Feljött témának a Pár választás, kétértelmű mondatot mondott Devin, amiről én később azt feltételeztem, hogy rólad van szó, miután te is előadtad, hogy milyen jó pasi és megemlítettem neki, hátha elárulja az igazságot. Aztán kiderült, hogy valójában nem is rólad beszélt.
- Te jó ég. - kapta a kezét a szájához - Nem lehetsz ennyire tökfej. Devin téged szeret, nem engem, a vak is látja.
- Igen, azóta már kiderült. - érzem, hogy elpirulok
- Mind a ketten elmondtátok egymásnak, hogy mit éreztek?
- Igen.
- És apa pont most jön elő a herceggel. - dőlt neki az ágykeretnek, majd hirtelen visszaült egyenesre - Hát persze, nem véletlenül. Mekkora hülye vagyok. Apa tudja?
- Sejti, azt hiszem.
- Sajnálom, Maddy.
- Én is, Polly.
- De nem tudunk ellene tenni valamit?
- Mégis mit? - húztam meg a vállam - Dev rang nélküli hidegházi boszorkány, én melegházi boszorkányhercegnő. Szerinted van ennek jövője? Ha ez az egész kiderül, Devint kiégetik, velem meg ki tudja mit tesz a király. Az is lehet, hogy elveszik a család összes vagyonát, címét, mindent.
- Te jó ég. - elsápadt az arca - Én azt már teljesen el is felejtettem, hogy Dev hidegházi.
- Bár én is elfelejthetném. - vágtam grimaszt
- De valami megoldás csak van. Olyan nincs, hogy ne legyen.
- Mégis mi? - mosolyogtam kínomban - Szökjünk el?
- Akár. - vigyorgott Polly, majd komolyra váltott - De szerintem nem ti vagytok az elsők a boszorkánytörténelemben, akik így jártak.
- Hát én még egy esetről sem hallottam, szigorú szabályról van szó.
- Mindig van kivétel.
- Csak nem biztos, hogy mi vagyunk azok.
- Badarság. - legyintett a kezével - Mindig van kivétel és már tudom is hogy hol kell kezdenünk.
- De mit? - ráncoltam össze a szemöldököm
- Hát a kutatást, te tökfej.
- Milyen kutatást?
- Amivel kiderítjük, hogy mi lett a kivételekkel. - vigyorgott, mintha nyert volna valamit
- És hol akarsz kutakodni?
- Először a családi könyvtárban, ha nem találok semmit, akkor pedig a nagy könyvtárunkban.
- És ha ott sem találsz semmit?
- Akkor engedélyt kérek a királyi könyvtár meglátogatására. - jelentette ki, mint egy hadvezér, aki éppen csatára készül
- És az lesz az indokod, hogy... mi is lesz pontosan az indokod? - húztam fel a szemöldököm
- Maddyanne, ezt bízd rám.
- Rendben. - szalutáltam, mire nevetni kezdett - De azt ugye tudod hogy mától csak felügyelettel hagyhatjuk el a házat?
- Ó, bassza meg. - vágott fancsali képet
- Igen. - nevettem fel
- Nem baj! Úgyis az itteni könyvtárral fogok kezdeni.
- És mit mondasz anyáéknak?
- Semmit, rendszeresen szoktam a könyvtárba járni.
- Köszönöm szépen. - odaléptem az ágyhoz, lehajoltam és megöleltem.
- Ne köszönd, ez természetes. Tudom, hogy fordított esetben te is megtennéd.
- Ez így igaz.
- Na, de engedj. Már csak 5 napom van kitalálni, hogy mi legyen.
- Ezt hogy érted? - egyenesedtem fel
- Szó szerint. 5 nap múlva itt lesz a boszorkányherceg, vagy mit hittél? Hogy hónapokig kutakodhatok? - felállt az ágyról - Ha nem akarsz férjhez menni a jövő hónapban, akkor ebben a percben kell elkezdeni keresgélni.
- Igazad van. - bólintottam - Most én is ráérek, segítek.
- Pompás. És persze közben elmesélhetnéd, hogy mik történtek eddig a viadorházban - eloltotta az parázsló rozmaringot
- Semmi nem történt. - kerekedett el a szemem, közben Polly kinyitotta az ablakot
- Persze, persze. Csak ültél a betegágy mellett és régi népdalokat énekeltél Devinnek. - karolt belém és elindultunk ki a szobából a könyvtárba.