A lila boszorkány

15. Pollynál

Egy szót sem szólt Nagel, amíg haza nem értünk. Nagyon hálás vagyok neki, mert őszintén szólva, egy hang se jött volna ki a torkomon anélkül, hogy el ne sírtam volna magam. Hihetetlen, hogy apa mire nem képes csak azért, hogy minden úgy történjen, ahogy ő szeretné. Az, amit ő és Atlas Devinnel megtettek, pusztán gonoszság. Beléptem a házba.
- Ó, hát megjöttél? - mosolygott rám Polly
- Igen.
- Fel tudsz jönni a szobámba? - indult a lépcsőn
-Persze. - én is elindultam, de az első lépcsőfokról visszafordultam -Mindent köszönök, Nagel!
- Hercegnő - hajolt meg mélyen. Felsiettem Polly után. Beléptem a szobájába, mire ő egy csettintéssel kulcsra zárta az ajtót. Kivette a rozmaring csokrot a fiókból és meggyújtotta, majd eloltotta parázsig.
- Mi történt? -ült le az ágyára
- Apa és Atlas elüldözte Devint. - kitört belőlem a sírás, lerogytam Polly mellé
- Hogy micsoda? - kiáltott fel szinte
- A mai napon küldetésre küldték az embervilágba.
- De miért?
- Mert Jorrah-nak van egy eltitkolt fia. -töröltem meg a szemem
- Én ezt most nem teljesen értem. Hogy jön ide most Jorrah?
- Jorrah évtizedekkel ezelőtt gyereket nemzett egy boszorkának házasságon kívül. Ez a boszorka elvitte a gyereket az embervilágba és ott nevelte fel mindenki tudta nélkül, ő maga sem tudja, hogy boszorkány. Aztán a sors fintora, hogy ez a gyerek orvos lett és engem kezelt az emberkórházban, így bukkant rá Devin, majd Atlas kutakodott. És természetesen Devint küldik vissza megkeresni és ő is fogja áthozni, mert Jorrah és Tia úgy döntöttek, hogy elfogadják saját gyereküknek.
- Mondjuk ez érthető, hiszen nekik nem született saját gyermekük. Viszont az kemény, hogy így elküldték Devint, ez akár hetekbe is telhet.
- Persze, hisz addig én már úgyis jegyese leszek valami hercegnek. - grimaszoltam
- Ó, bassza meg. Tényleg.
- Szóval igazából teljesen mindegy, hogy haza tudja-e hozni az emberorvost vagy sem, mert kizárt hogy mondjuk holnaputánra visszajön.
- És nekem sincs semmi üdítő hírem. - csóválta a fejét Polly - Ezért is hívtalak fel a szobámba. Már mindent átnéztem az itthoni könyvtárban és semmit nem találtam. Mielőtt hazaértél, kértem apától engedélyt, hogy elmehessek a Nagy Könyvtárba és folytassam.
- Adott engedélyt?
- Meg fogsz lepődni, mert semmit nem kérdezett, azonnal írta. A biztonság kedvéért neked is kértem egyet.
- Tényleg? - néztem rá
- Persze, ki kell használni, ha jó kedve van! - kuncogott
- Ez igaz.
- És jó is lesz most, hogy kicsit el kell vonni a figyelmed Devinről.
- Igen, szerintem is. - mosolyogtam rá
- Aztán ki tudja? Lehet tényleg olyat találunk, hogy leesik az állunk.
- Szerinted le tudnánk jutni az alagsorba?
- Mármint a Nagy Könyvtárban?
- Igen.
- Nem is tudom. - gondolkodott el Polly - Ott van valami az irattáron kívül vajon?
- Nem árulhatom el, hogy honnan kaptam az infót, de azt igen, hogy megbízható a forrás. Az alagsorban lévő kódexekben lesz, amit mi keresünk.
- Akkor mindenképpen lemegyünk. Kerül, amibe kerül.
- Rendben. - bólintottam - Mikor kezdjük?
- Én már ma ebéd után elmegyek és megnézem, hogy hogyan tudnánk lejutni az alagsorba.
- Veled tartok!
- Nem kell, mert ez csak felderítés lesz, estére más programot szervezett nekem anya. - grimaszolt
- És mit?
- Teára vagyunk hivatalosak Repondékhoz. - kuncogott
- Ahol véletlenül csak fiatal boszorkányhercegek vannak, igaz?
- Igen, biztosan csak véletlen.
- Hihetetlen, hogy nem tudják kivárni, amíg mi magunk úgy nem döntünk, hogy itt az idő a házasságra.
- Az túl egyszerű lenne szerintem. Egyébként milyen az emberorvos?
- Nagyon szexi. - ismertem be vigyorogva
- Nem mondod?! - nevetett fel Polly
- Komolyan az. Óceánkék a szeme, én olyan 30 év körülinek saccolom, magas és fura akcentusa van.
- Hát nekem már így ismeretlenül is tetszik.
- De egy kicsit túl öreg hozzád. - nevettem fel
- Az sem biztos, hogy Devin át tudja hozni, úgyhogy nem mindegy?
- Igazad van, teljesen mindegy. Főleg, hogy ma Repondékhoz mész teára.
- Ugye nem leszel ilyen kibírhatatlanul cinikus, míg Devin az embervilágban van? - grimaszolt
- Hmmm... ez talán segít elkerülni  az eljegyzést?
- Biztos, hogy nem.
- Akkor a válasz is az, hogy nem. - nevettem fel