A lila boszorkány

21. Minden kiderül

Nagyjából 1,5 órával később ugyanabban a félhomályban még mindig Devin ágyában voltunk. Ő a hátán feküdt, én pedig a mellkasának dőltem. Lágyan cirógatta a meztelen hátamat a kezével, ami őszintén szólva nagyon jól esett, mert még mindig 70 fokosnak éreztem magam.
- Hogy érzed magad? - törte meg a csendet
- Jól. Nem is, inkább csodásan. - mosolyogtam
- Örülök.
- Te hogy érzed magad?
- Hasonlóan. - kuncogott, ez volt a legédesebb hang, amit eddig hallottam - Ha tudom, hogy ez ilyen jó, akkor hamarabb kipróbálom.
- Szégyelld magad! - néztem rá, nagyon rosszul esett, amit mondott
- Csak vicceltem. - vigyorgott
- Dehogy vicceltél.
- Tényleg csak vicceltem, Maddy. Soha senki mással nem akarom, csak veled. - teljesen elkomorult a hangja - És ha most történt meg először és utoljára, akkor én biztos, hogy boldogan halok meg, ha ez az egész kiderül és kiégetnek.
- Szeretlek. - mosolyogtam rá
- Én is szeretlek! - mosolygott vissza
- Valamiről tudnod kell. - felültem és szembefordultam vele, gondosan elrendezgettem magamon a takarót, hogy egyik intim testrészem se legyen közszemlére téve. Devin úgy nézett ki, mint egy szobor, szebbet faragni sem lehetett volna. Az izmos felsőteste meztelen volt, a takaró éppenhogy csak a csípője felett takarta, az egyik keze lazán a tarkója alá téve, a másikkal a lábamat simogatja és kérdő tekintettel néz rám. Vettem egy mély lélegzetet, majd kifújtam. - Hallottál már a lila boszorkányokról?
- Nem. - ráncolta a homlokát - Kellett volna?
- Ami azt illeti, igen. Szóval az van, hogy
- Várj! - tette rá a mutatóujját a számra - Egy szót se többet, míg nemcsak ketten vagyunk. - hirtelen felült, majd az ágy széléhez fordult. Egy könnyed mozdulattal felhúzta a fekete boxeralsóját, de azért egy pillanatra láttam, amit láttam. Érzem, hogy elpirulok. Megkerülte az ágyat és odalépett egy kis komódhoz a ruhásszekrénye mellett, kihúzta a felső fiókot és kivett egy csokor szárított levendulát. Ezen mosolyognom kellett, milyen véletlen egybeesés. Az ágyhoz hozta, majd meggyújtotta, elfújta, hogy csak parázs maradjon, rámondta a bűbájt és letette egy kis tálkára az éjjeli szekrényére. Egy légies mozdulattal visszahuppant az ágyra, a takaró tetején felvette ugyanazt a pózt, mint amiben előtte volt, annyi különbséggel, hogy az egyik lábát felhúzta. - Bocsi, de úgy éreztem, hogy ez egy komoly beszélgetés lesz, nincs szükségünk tanúkra. Nem hiszem, hogy bármelyik viador is hallgatózna, de jobb elébe menni a dolgoknak.
- Igazad van. - bólintottam - Szóval, amíg távol voltál, abban a pár napban kicsit kutakodtunk Pollyval a Nagy Könyvtár alagsorában az eltitkolt kódexekben.
- Polly mennyit tud?
- Mindent. - ismertem be, ő csak bólintott, majd intett a kezével, hogy folytassam - Egy nagyon kedves forrás hívta fel a figyelmemet ezeknek a könyveknek a létezésére, nélküle soha nem derült volna ki a titok. Az a lényeg, hogy körülbelül 100-110 évente születik egy boszorkány és egy boszorka, akiknek meg van írva a sorsuk, hogy ők egy Párt fognak alkotni.
- Eddig értem. - bólintott
- A Pár egyik tagja melegházi, a másik hidegházi. Ez nagyon fontos, mert ebben az esetben és csakis ebben az egy esetben, engedélyük van a kapcsolatra, a házasságra, a gyermeknemzésre, ugyanis ezek a gyerekek erősebbek és vérfrissítésként hatnak a boszorkánytársadalomra. Nekik már tilos az, ami a szüleiknek engedélyezett.
- Ahaaa. - pislogott párat - És honnan lehet tudni, hogy ki a lila boszorkány?
- Az édesanyja belehal a szülésbe.
- Tessék? - Devin arca teljesen elsápadt
- A lila boszorkány anyukája sajnos meghal a szülést követően.
- Tehát, ha jól értem, akkor én vagyok a férfi tagja a Párnak? - kerekedett el a szeme
- Igen. - bólintottam
- És ki a boszorka? Mert sajnos azt kell mondanom, hogy ez a kör most nálam biztos, hogy megszakad. Én nem tudok rajtad kívül szeretni senkit.
- Devin, én vagyok a boszorka. - mosolyogtam
- De a te anyukád életben van.
- Sybil valójában a nagynéném. Az én igazi anyukám, az ő nővére volt, aki belehalt a szülésbe, de előtte megeskette, hogy magához vesz és sajátjaként felnevel.
- Ez most komoly?
- Igen. - mosolyogtam
- Te vagy a... Párom? - ült fel hirtelen, így csak centikre volt egymástól az arcunk
- Ha elfogadsz a Párodnak, csak akkor. - hajtottam le a fejem. Ez egy nagyon fontos döntés, amit a boszorkánynak kell meghoznia, neki kell elfogadnia a boszorkát, sohasem fordítva. Persze elrendezett házasságoknál mindig van kivétel. A mutatóujjával az állam alá nyúlt és felemelte a fejem, a szemébe néztem
- Egész életemben azt kívántam, hogy bárcsak megváltozna a rendszer és a Párod lehetnék. Szóval Maddy, én nem elfogadlak Páromnak, hanem inkább megkérdezem, hogy te annak ellenére, hogy nem születtem elit családba, engem választasz-e Párodul? - látom a kétségbeesést a szemében, Devin fél a válaszomtól.
- Téged választalak. - mosolyogtam rá, majd hosszan megcsókoltam.
- Ugye itt még nincs vége a történetnek? - mosolygott rám
- Nincs. Ezt le kell tolnunk apám torkán.
- Aha - dőlt vissza a párnára
- És még az eljegyzési vacsorám sincs lemondva.
- Az szép. - elkomorult az arca
- De.... biztos, hogy nem megyek hozzá a herceghez, Devin. Akkor sem, ha addig élek is.
- Rendben, ezt értem. - bólintott
- Te féltékeny vagy?
- Á, dehogy. Csak kb 48 órán belül a Páromat eljegyzi egy idegen boszorkányherceg, nekem meg vissza kell mennem az embervilágba.
- Vissza kell menned? - nyeltem egyet
- De hiszen mondtam, Maddy. - nézett rám
- Akkor miért jöttél ide vissza?
- Mert Atlas szerint van egy pár megbeszélnivalónk. Mármint neked és nekem.
- Ez meg is történt.
- Így van. - bólintott - És azt a parancsot kaptam, hogy amint végeztünk, vissza kell mennem.
- Értem.
- Beszélek vele, ha visszamentem. Biztosan kitalálunk valamit.
- Jó. - magamra erőltettem egy mosolyt. - Semmiképpen nem szeretnék apával egyedül beszélni.
- Nem fogsz, itt leszek.
- Megígéred?
- Meg. - mosolygott rám - És van még egy kérdésem.
- Mi lenne az?
- Honnan a lila elnevezés?
- Ó... hát az nagyon fondorlatos. Amikor a Pár nagyon szereti egymást és ezt tettekkel is kifejezi, akkor amikor találkozik a hideg erő a meleggel, ez egy lila ködfátyolt képez a Pár tagjai körül, amíg tart a... szóval
- Értem. - vigyorgott és felült- És ez az előbb is megtörtént?
- Igen. - pirultam el
- Aha... hát én nem láttam. - egy határozott mozdulattal lerántotta rólam a takarót - Úgyhogy meg kellene ismételnünk.
- Devin - kaptam a kezeimet magam elé
- Nincs mit szégyellned. - kacsintott, majd a hátamra döntött és megcsókolt.