Sunset_Charles Leclerc

part 3

Nicole Mille

Néhány nap már eltelt azóta az incidens óta ami köztem és Charles között volt az öcsénél. Azóta nagyon senkivel se beszéltem. Eléggé bezárkóztam. Szó szerint értve. Jes néha meglátogat mikor kaját hozz be hozzám és abba a pár percbe amíg el nem küldöm próbál megvigasztalni.

Arthur is volt egyszer nálam. Illetve Charles is. Külön-külön mindketten. A fiatalabbik Leclerc látogatása érthető is. Na de, hogy Charles mit akart fogalmam sincs. Mert igen a csók az rohadt jó volt. De nem lehet több ilyen. A testvére legjobb barátja vagyok. Arról már nem is beszélve, hogy eddigi években végig utáltuk egymást ami a mai napig nincs másképp. Legalábbis részemről.

Arthur ma valami bulit rendez a házába ahová kötelező elmennem. Egyszerűen szuper nem? Bár igazak voltak az érvei. Ha nem vagyok ott akkor az túl feltűnő. Így akár akarok akár nem muszáj felvennem valamit és átsétálnom drága barátomhoz.

Végül egy hosszú fekete farmert vettem fel egy kék pulcsival. Hosszú barna hajam csak simán a vállamra omlott. Szokásos ékszereim pedig díszítés képen dobták fel a szettet. Talán nem volt túl vad vagy bármi ami hozzám köthető mikor rólam és a buliról van szó de ez is megteszi.

Szerencsére csak néhány utcára lakik tőlem. Így nem kellett egész Monte-Carlot át sétálnom. Az ajtó már nyitva volt bentről pedig dübörgött a hangos zene. Máskor futva mennék be a házba és ölelgetnék meg mindenkit néhány pohár után. Most viszont csak lassan besétáltam. Köszöntem a házigazdáknak majd néhány pohárt magamhoz kapva mentem ki az erkélyre a naplementét csodálni. Poharak tartalma fogyott, az ég egyre lilább lett én meg csak ott ültem a hintaágyba teljesen egyedül és néztem ki a fejemből.

Az idő csak telt. Naplementéből éjszaka, napból hold, lilából minden fekete lett.

-Szóval te neked sincs ehhez kedved? -támaszkodott neki a korlátnak Charles. Kinézete pontosan elárulta, hogy ő is csak Arthur miatt jött. Nem éljük a életünk napjait úgy látom.

-Miért? Kéne, hogy legyen?

-Hát általában eléggé leiszod magad aztán vagy velem vagy Arthurral táncolsz. Esetleg valami full random csávót fűzől be. Ezért is gondoltam, hogy nem vagy bent mert ilyenkor már rég smárolni szoktunk.

-Hogy mivan? -képedtem el teljesen.

-Nyugi csak viccelek. Csak néha fordul elő. De az fix, hogy nagyon jól táncolsz. -mosolygott rám. Én meg mint a fehér fal ültem ott. Szóval részegen Charles-al kavarok. További információk amik most jelen helyzetben kurvára nem hiányoztak az életemből. 

-Te meg mind végig józan vagy és hagyod ezt? -akadtam ki teljesen.

-Általában. Elején sokszor elküldtelek. Aztán rájöttem, hogy veled élvezetesek ezek az unalmas esték.

-Hát na igen. Kinek mi a szórakoztató az estére. Valaki csak megissza az összes vodkát míg más boldogan szórakozik az illetővel. 

-Miért vagy itt?

-Mint mondtam nincs kedvem.

-Leülhettek? -mutatott mellém mire csak arrébb csusszanva hagytam neki is egy kis helyett. -Hogy, hogy itt ülsz a buli kezdete óta.

-Naplementét néztem. Ma igazán szép lila volt. -mondtam ki az égre mosolyogva.

-De hát már két órája lement a nap. -nézett a méreg drága órájára. RM 67-01 típusú modell. Hogy miért tudom ezt ennyire? Inkább ne is menjünk bele.