Sunset_Charles Leclerc

Part 7

Charles Leclerc

Bár egy aprót hazudtam Nicolenak ami miatt talán bűntudatom is van. De most kivételesen tényleg nem anyukámnál töltöm a csütörtök estémet hanem a bátyáméknál. Bár előtte még muszáj voltam felhívnom Arthurt. Muszáj neki mesélnem. Bár ezt gyorsan letudtam most azért a bátyám és a barátnője kérdezgetését nem fogom ilyen hamar tisztázni. Főleg úgy hogy ők még a tegnap estéről sem tudnak.

-Sziasztok. -léptem be a házukba.

-Na mi ez a jó kedv. -ölelt meg mosolyogva Charlotte.

-Hát. -adtam két puszit a bátyámnak. -Ma egész nap Nicolenál voltam.  -mondtam büszkén és persze a mosolyomat még mindig lehetetlen lett volna levakarni a fejemről.

-A mosolyodból ítélve pedig nem csak ott voltál. -lökött meg nevetve a tesóm. -Na mesélj öcsi  mik történtek ott.

-Szerintem fontosabb az ami tegnap történt. -ültem le az asztalhoz.

-Akkor azt meséld először. Mert csak annyi van meg hogy Carla hajnalok hajnalán felhívott, hogy lehet a detoxon végzed az este után.

-Hát akkor még elég szarul állt minden. -nevetem fel halkan.

-Na de most mizu van köztettek. -kérdezte izgatottan Charlotte.

-Hát este bevallottam neki mindent. Vagyis lassacskán össze rakta. Aztán megbeszéltük, hogy ez így Arthur miatt meg ő miatta nem. Aztán viszont megcsókolt mikor haza kisértem. Ezek után pedig tényleg a kórházba végeztem majdnem. -vakartam meg kelemetlenül a fejemet. Nagy vonalakban ilyen volt az este.

-Ő téged?-nézett rám csodálkozva a tesóm. Mit vártam nyilván a lényeget fogja megfogni ami számára az volt, hogy megint smároltunk. Nem is érdekli az, hogy ennyi szenvedés után végre elmondtam neki?

-Aha. -bólintottam büszkén.

-Józan volt? -érkezett a következő kérdés Charlottetól.

-Hát persze, hogy az volt.

-Nyert ügyed van. Arthurt meg majd elintézem nyugodj meg. -ült le az asztalhoz ő is. Pont velem szembe. Ezzel egy időbe pedig Charlotte is megérkezett közént a finom gőzölgő levessel.

-Már azt is elintéztem. Vagyis intéztük. Másnap Nicole szinte egyből átment Arthurhoz és elmondod mindent.

-Reakcióját inkább ne is akarjam tudni igaz? -kezdett el nevetni a bátyám

-Hát nem örült. Külön- külön leüvöltötte a fejünket. Nicole megoldotta elég simán azt a részt amiben ő hibázott. Illetve leírta a szitut. Míg én félholtan az erkélyen ülve kellett elmesélnem mindent neki az elmúlt 5 évből. Majd mosolyogva kijelentette, hogy örülne nekünk. Így Nicolenál töltöttem az egész napomat. Illetve haza ugrottam, hogy elvigyem Emilynek a sisakomat. Bár már késő tudom, hogy mennyire örült volna neki.

-Miért lenne késő? Megutált vagy mi?

-Emi meghalt. -mondtam el nekik a hírt amit én is csak tegnap tudtam meg.

-Basszus. -mondta szomorúan Charlotte. -Nincs igazság. Még olyan fiatal volt.

-Ja sajnos.

-Szegény már nem élte meg azt, hogy elmondj mindent Nicolenak. Pedig mennyire akarta mindig is, hogy olyan jó lenne ha együtt lennétek. -Emi tényleg nagyon vágyott arra mi összejöjjünk valahogy.

-Illetve azt se, hogy összejöjjünk. -húztam el a számat.

-Azt lehet én sem fogom. -mondta nevetve a tesóm. -De tényleg öcsi amennyit szarakodsz.

-Most már csak idő kérdése. -nyugtatta a tesómat a barátnője.

-Mond azt, hogy Arthur kötött veled fogadást. -túl jól ismeri az öcseit a bátyám. Kis korunkban is mindig versenyeztünk. Ki a gyorsabb, ki az okosabb. Tényleg mindenből versenyt csináltunk. Vagy éppen egymással fogadtunk egy harmadik dologgal kapcsolatban. Persze ez mindig csak előrébb vitt minket. Mindig leakartuk győzni a másikat.  Ez pedig a mai napig sincs másképpen.

-Nyugi. Most is él egy fogadás. -forgattam meg a szemem. Vagy bukok vagy nyerek ezret. -kezdtem el nevetni.

-ezer euróba fogadtatok. Napi keresleted te. Csak Arthur járhat rosszul. -kezdett el a bátyám is röhögni.

-Na és mit kell teljesítened?

-1 hetemvan arra, hogy elvigyem Nicolet randizni. Persze kaptam egy kis segítséget tőle mint például, hogy mi a kedvenc étele vagy, hogy mit szeret itt Monacoba a legjobban csinálni. De nem gondoltam volna, hogy 1 nap alatt meg lesz. -mondtam büszkén mire mindketten hietelen rám néztek. Majd sejtelmesen összenéztek, hogy jól gondolják e a történteket. -Igen holnap randizom vele. -monrtsm ki végül mire megkönnyebülten felsóhajtottak.

-Végre. -mosolygott rám Charlotte. -Na és mi jót csináltok?

-Gondoltam elviszem a hajóra aztán este vacsizunk egyet nálam. Vagy a hajón.

-Aranyos program.

-Hát öcsikém mi nem változzunk. Első randim Charlotteal bizony nekem is a hajón volt. -emlékezett vissza Lorenzo.

-Ja tudom csak ez miatt kölcsön kérted. -ingattam meg a fejem. -Jaj köszönöm. -mosolyogtam Charlottera aki időközben szedett nekem egy kis vacsorát.

-Jó étvágyat. -mosolygott a bátyám ránk.
-Ezt Charles szerelmi életére. -emelte fel a boros poharát.

-Jaj de vicces vagy. -forgattam meg a szemem.

-Akkor Charlesra és Nicolera. -koccintotta össze poharainkat Charlotte.

-Ámen. Legyen így. -villantottam egx mosolyt.

Vacsora után még maradtam egy kis ideig. Lorenzoval megbeszéltem néhány dolgot a szezonnal kapcsolatban. Illetve nyilván a szokásos téma is felmerült egyszer kétszer. Kaptam pár tanácsot, ötletet, tippet. Így most már egészen biztosan fel vagyok szerelkezve az összes váratlan dologgal szembe. Aztán pedig Charlotte sajátos női meglátásai jöttek. Így szerintem most egy hónapig megleszek a tanácsok nélkül. De ha ezek után elengedem és elrontom az egészet akkor tényleg meg sem érdemlem azt, hogy Nicole mellettem legyen és szeressen.