Sunset_Charles Leclerc

part 19

Nicole Mille

A naptár már régen a május hónapnál járt. A szezon néhány hónapja elkezdődött így mostanában ritkábban látom a Leclerc fivéreket. Amikor viszont itthon van Charles szinte csak vele vagyok. Aminek meg is lett az eredménye ugyanis egyre többen jöttek rá a kapcsolatunkra. És sajnos most nem Charles baráti társaságáról illetve verseny társairól van szó. Hanem a médiáról. A Charles Leclerc rajongói klub isteneiről. Illetve úgy lassan mindenki tudott rólam úgy mint Leclerc barátnője. Így aztán úgy döntöttem elkísérem őt az imolai versenyhétvégére.

Így történt az, hogy a Ferrari boxába ülve egy nagy piros fejhallgatóval a fülemen vártam az eredményeket. A kivetítőt nézve izgultam a szerelmemért minden egyes pillanatban. Aztán néha a kocsiját néztem mikor betolták egy két gyorsabb kör után. Ő persze a Ferrariba ült és olvasta az adatokat. Teljes mértékben fókuszált a és mindent beleadott, hogy itt Olaszországban a Ferrari hazai versenyén jó eredményt tudjon elérni és jó kört tudjon futni a tavaszi zápor előtt. Charles végül a negyedik helyen volt az első gyors körök után. Azt hittem még simán vissza megy a pályára azonban ahogy betolták a boxba kiszállt és levette a sisakját. Csak egy aprót mosolyogtam rá mikor rám nézett. Halványan viszonozta majd a mérnökével kezdett el veszekedni. Ferraris évek.

-Büszke vagyok rád. -pusziltam meg mikor az interjúk után feljött a szobájába.

-4. Hely. -forgatta meg a szemét. -Basszus lehetet volna sokkal jobb. -mondta szomorúan.

-Charles. -fogtam meg a kezét ezzel is elérve, hogy rám emelje a tekintetét.
-Tudom, hogy jó eredményt akartál elérni a csapat hazai pályáján. De a 4. Hely is nagyon jó. Holnap elötted lesz minden. Amúgy is vasárnap osztják a pontokat nem?

-De igazad van. De akkor is. Nagyon jó volt a kocsi sima első sor lehetett volna. -mosolyodott el keserűen.

-Nekem tudod mi a legfontosabb? -öleltem át. -Az, hogy még élsz. Illetve, hogy negyedik lettél. -pusziltam meg a testét.

-Annyira bizonyítani akartam neked is. -folytatta tovább a szomorkodást.

-Majd holnap. -néztem fel rá mire csak bólintott.

-Nicole mivan akkor ha holnap sem tudok senkinek se bizonyítani. Első olyan versenyed amin kint vagy velem szeretném megmutatni mire is vagyok valójában képes.

-Charles. -mondtam ki nevetve a nevét majd kezeit megfogva néztem fel gyönyörű szép szemébe. -Nekem te nagyon sok mindent bizonyítottál már ami számomra sokkal fontosabb mint az, hogy éppen hányadiként intenek le téged. Persze nyilván büszkeséggel tölt el a tudat, hogy profi vagy a munkádba de nekem nem csak ez számít. Hanem az, hogy mennyi mindenre képes vagy azért, hogy mosolyogni láss engem. Mennyi áldozatott hozol illetve mennyire szeretsz. Nekem ez a legfontosabb minden más számomra csak mellékes és plusz örömforrás. -mosolyogtam rá amit viszonzott is.

-Na látod Nicole. Ezért kelessz nekem te és rajtad kívül pedig senki más. -csókolt meg hosszasan. -Nagyon szeretlek. -tapadt újra ajkaimra.

-Én is szeretlek. -húztam még közelebb magamhoz.

Másnap reggel korán sem indult könnyen a nap. Tekintve a piros napos hisztijeimre illetve Charles állandó poénos megszólalásainak ami miatt elgondolkodtam, hogy lehet néhány óra múlva az lesz az újságok címlapján, hogy Charles Leclercet egy kulccsal szúrta szíven a saját barátnője. De mint mindig most is elég gyorsan kattant Leclerc agya és mindenféle módon próbált kiengesztelni engem. Ami talán sikerült is neki ugyanis boldogan sétáltam mellette kezét szorongatva miközben beléptünk a Paddockba.

-Mi az? -nézett rám mosolyogva.

-Csak azon gondolkodtam, hogy mennyire vagyok szerencsétlen és egyben szerencsés azért mert te vagy a barátom. -A Monacoi csak furcsák nézett rám ami miatt kitört belőlem a röhögés.

-Na és mire jutottál? Miért szar a barátomnak lenni?

-Egy szóval se mondtam, hogy rossz lenne. -koppintottam az orrára. -Csak féltem saját magamat. -mondtam nevetve.

-Na halljam. -nézett rám érdeklődve.

-De röhögni fogsz. -néztem fel rá.

-Na de tényleg mond. -nyitotta ki az ajtót.

-Hát csak annyi, hogy félek, hogy valamelyik reggel úgy kellek fel, hogy tinik ezrei fognak állni a házam előtt olyan táblákkal, hogy azonnal szakítsak a férjükkel, másnéven veled.

-Jaj szívem. -karolt át nevetve. -Nyugodj meg addigra már rég a férjed leszek mire ez megtörténne.

-De ugye megvédesz? -néztem fel rá.

-Persze kincsem. -hajolt le ajkaimhoz. -Mindig is vigyázni fogok rád. -Nyomott újabb csókot a számra.

-Na Leclerc végre itt vagy. -jelent meg egy férfi tetőtől talpig Ferraris ruhába. -Tudom, hogy éppen nagyon szerelmes vagy de a munka nem vár. Ha pedig ezt Mille kisasszony is elfogadja ellopnám egy kis időre a barátját.

-Vigye csak nyugodtan. -léptem el Charles mellől.

-Sajnálom, hogy nem voltam ma veled annyit. -rohant be Charles a szobájába a pilóta parádé után.

-Jaj dehogy ne bánj semmit. -néztem fel a telefonomból mosolyogva. -Csak teljesíts jól oké? Illetve ne végezd a falba. Oké?

-Nem ígérek semmit. -dobta le lazán magáról a Ferraris pólóját.

-Charles komolyan mondtam.

-Én is. -hajolt hozzám közelebb, hogy megtudjon csókolni. -Ne aggódj miattam. Ja és amúgy nem tudom mondtam e de gyönyörű vagy ma is.

-Charles. -nevettem fel zavaromba.

-Igen? -vette fel az aláöltözőjét. Majd egy ezer vatos mosoly mellett folytatta az öltözést.

-Tudod Leclerc. Néha igazán bolond tudsz lenni. -néztem rá.

-Hát miután okos nem vagyok csak buta lehetek. -ült le mellém a kanapére. -oh még van bőven idő. -nézett fel a falon található órájára. Majd a cipő bekötést feladva húzott az ölébe.

-Mit akarsz?-néztem rá kérdőn. -Ismerlek ha ilyen szinten csillog a szemed biztos vagyok benne, hogy akarsz valamit amihez nekem is közöm van.

-Én? -nézett rajtam végig miután hátra döntötte a fejét. -Ahogy rád nézek tudod sok mindent szeretnék. -kezdte el az oldalamat cirógatni. -De ezeket a köröket meghagynám magamnak estére. -húzott közelebb magához, hogy szorosan átöleljen.

-Mocskos a fantáziád Leclerc. - ütöttem meg a mellkasát.

-De mindig elérem amit akarok. -mondta vigyorogva.