Sunset_Charles Leclerc

part 5

Nicole Mille 

Másnap reggel szinte azonnal kipattant a szemem ahogy az agyam érzékelte, hogy kint már biztos világos van. Egy reggeli után pedig egyből a fürdő szobába is kezdtem a napot ahol egy fürdés és egy fogmosás után már végeztem is.

Egy pulcsit illetve melegítő nadrágot magamra vettem és már el is indultam drága barátom háza felé. A reggeli Instagram storyból pedig már biztos is voltam abba, hogy fent van így bátran fejeltem le a csengőt.

-Jó reggelt. -mosolygott rám Carla majd mellettem kilépve az ajtón meg is ölelt engem.

-Jó sulit. -intettem utána majd beléptem a házba ahol Arthur a kanapé heverő bátyjába próbált életet lehelni.

-Tegnap kicsit kiütötte magát. -nézett rám Arthur mire csak bűn bánóan néztem rá vissza. Én hibámból van ez is. Miért csókoltam meg.

-Jó reggelt Nicole. -mosolygott rám Charles amit viszonoztam is majd a konyhába mentem, hogy hozzak neki egy pohár vizet.

-Hagyjad hadd kelljen fel magától. -mondtam Arthurnak miután leraktam az asztalra a vizet.

-Igazad van. -indult el a terasz felé ahová követtem én is majd leültem az egyik székre.

-Beszélnünk kell. -néztem Arthurra komolyan.

-Ajaj megijesztesz. -nézet rám félve.

-Charlesról van szó.

-Megmérgezted?

-Arthur nem vagyok boszorkány vagy bármi ilyesmi. Csak tudnod kell, hogy miattam van olyan állapotban amilyben van.

-Hallgatlak. -fordult felém teljesen.

-Tegnap este mielőtt még megtaláltál volna minket az előtt Charles elmondott mindent.

-Mi mindent? -Arthur most komolyan játssza a hülyét vagy tényleg nem tudja miről van szó.

-Most komolyan nem tudod, hogy Charles mit érez vagy csak ugratsz? -kérdeztem tőle komolyan mire még nagyobb kérdőjellel a fején nézett rám. -Szóval Charlesnak bejövök vagy valami olyasmi. De már elég régóta.

-Mi a rohadt élet. -esett le az álla.

-Tegnap este kiderült, hogy részegen elég sokszor járkálok hozzá.

-Hát ez tény. Néha még csókolózni is láttalak titeket de buli alatt pont nem érdekel mi történik de azért józanul inkább ne csináljatok ilyeneket. -nézett rám komolyan mire lesütött szemmel kezdtem el a tájat nézni.-Nicole ne csesz fel.

-Sajnálom. -néztem vissza rá.

-Hányszor? -őszintén szerintem kezd elég mérges lenni.

-Kétszer.

-Na és mikor?

-Egyszer miután Emily meghalt és jöttem elmondani neked és itt hagytál minket. Egyszer pedig tegnap este.

-Nem hiszem el. -nézett el hitetlenkedve a másik irányba.

-Arthur kérlek hallgass végig.

-Lefeküdtetek vagy mi?

-Nem dehogyis. Pont ellenkezőleg. Charlessal megbeszéltük azt, hogy nem lesz köztünk semmi. Ezt pedig első sorban én miattam és az miatt van mert én téged választottalak.

-Ez megnyugtat.

-Azt viszont tudnod kell, hogy Charlest azután a beszélgetés után csókoltam meg.