Sunset_Charles Leclerc

part 18

Charles Leclerc

-Szia. -köszönt álmos hangon Nicole. Biztos még csak most kell. De nem hibáztathatom. Mivel itt nálam már lassan délután van míg otthon még bőven a reggel kategóriánál jár az óra.

-Jó reggelt.  Szóval vagyok ennyire fontos neked hogy felkeltél? -mondtam mosolyogva.

-Csak viccelődtem tegnap ezt tudhatnád. -akadt ki nevetve. -Amúgy sem tudnék úgy aludni hogy tudom de kint száguldasz a pályán. -Szerintem már nem szerethettek jobban bele egy emberbe.

Nicole és én már egy ideje együtt vagyunk az én legnagyobb szerencsémre. A napok múlásával pedig egyre jobban egymásba szerettünk. Egyre jobban ismerjük egymást. Ezzel együtt pedig egyre jobban teljesítek. Amit nyilván mindenki nagy örömmel fogad mint otthon mint Olaszországba  a csapatom hatalmas örömmel fogad.

-Na megyek jó? -kérdeztem halkan mikor láttam, hogy az edzőm megjelent az ajtómba. -Tudom vigyázzak magamra. -mondtam mosolyogva.

-Úgy se fogsz. -kezdett el nevetni. -De azért tényleg vigyázz magadra.

-Jól van kicsim. Ha megnyugtat nem fogsz megszabadulni tőlem.

-Azt azért remélem. Na jól van menj nyugodtan nem akarlak feltartani. Szorítok. Szeretlek.

-Én is. -raktam le a telefont. -Most mi az. -dobtam le magam mellé a készüléket miközben felnéztem Andreara.

-Túl sok a romantika kölyök. -kezdte el a szokásost.

-Tudom tudom. -keltem fel a székemből mosolyogva. -De hát na így vagyok felépítve. -vettem a kezembe a kulacsomat.

-Rosszabb vagy mint egy romantikus film. Bár csak vissza kéne szoknom ehhez. -forgatta meg a szemét mire csak nevetni kezdtem. -Egyébként nagyon boldog vagyok, hogy végre olyan a kapcsolatod Nicoleal amilyen. -mosolygott rám. -Jóhatással van rád illetve a teljesítményedre is.

-Talán. -gondoltam mosolyogva a Monacoi lányra. A szerelmemre. Arra a személyre akit oly annyira szeretek.

-Most meg menj. Verj le mindenkit. -nyomta a kezembe a sisakomat. -Képes vagy rá te is jól tudod.-lökött meg amolyan gyerünk már stílusba.

-Igazad van. -pörgettem be magam. -Oké Charles megtudod csinálni. 4. helyről indulsz nem a világ vége. -gondolkodtam hangosan.

-Hát tényleg nem a világ vége. -szólt közbe André, az egyik szerelő. -Figyelj ne gondold túl. Csak a szokásos.

-Bal láb a gázon bal a jobbon. -mondtam ki majd kifújtam a levegőt amivel azonnal lenyugtattam magam.

A sisakomat felvéve pedig a teljes adrenalin és az izgalom járta át az egész testem egészen addig míg a kockás zászló le nem intett engem. Nem érdekelt az ha éppen majdnem nekem jöttek. Kizártam a mérnököm fölösleges tanácsait is. Semmi sem tudott kizökkenteni a fókuszból és abból amibe voltam. Bár helyezést nem sikerült szereznem a csapat még is büszkén tapsolt meg a mai eredményem után. Sorban kaptam a gratulációkat a szerelőktől. Az elismerő szavakat a mérnököktől. Az önbizalma egyre csak nőt ami az életben az egyik legfontosabb. Hiába tagadja bárki is bátorság nélkül nem lenne merszed kiállni a nagy közönség elé és bebizonyítani. Hogy te vagy a legjobb. 

-Szép volt. -gratulált elismerően a csapattársam mikor is a lift elött össze sodort vele az élet. pont kajálni indultam mikor is megláttam a spanyolt. 

-Kösz.- csaptam kezét a sajátomhoz. -Ne aggódj. Máskor majd jobb lesz. -vigasztaltam a kiesése miatt. 

-Á azt hagyjuk. -legyintett. -Már elengedtem ezt az évet. 

-Már most? -húztam fel a szemöldököm. -Ember ez még csak a szezon 3. versenye. 

-A barátnőm gyereket vár. -mondta mosolyogva ahogy Rebecara gondolt. 

-Ez tök jó hír. -kezdtem el mosolyogni. Ahh istenem csak add meg nekem egyszer vagy akár háromszor, hogy én is ilyen boldogan tudjak gondolni a várandós barátnőmre. 

-Köszi. Viszont tudnod kell anno megfogadtam ha gyerekem lesz hagyom az egész életemet úgy ahogy van. 

-Ez azt jelenti, hogy? 

-Hogy visszavonulok. Igen pontosan. Talán maradok egy évet és csak aztán. De az ember annyi mindent tanul 1 éves koráig és én ezt végig akarom nézni és átakarom élni. 

-Persze érthető. -mondtam mosolyogva. -Te is kajálni jössz?

-Oh hát persze. Farkas éhes vagyok. 

-Ne is mond én is. -fogtam meg a hasam.

-Hát akkor ebből romantikus  vacsora lesz virágszálam. 

-Oh drágám csak Rebeca meg Nicole meg ne tudja. -kontráztam rá mire csak mindkettőnkből kijött egy jó nagy nevetés. Ritkán vagyok Carlossal. Legalábbis ezen a hétvégén szerintem ha kétszer láttam az is mindkétszer egy megbeszélés volt. De nála jobb csapattársat nem is kívánhatnék. 

-Csak nem Nicole hív, hogy így mosolyogsz. -kezdett el szivatni Carlos mire inkább csak felvettem a telefont. Még mindig jó társaság Carlos de azért az életem szerelme mégis csak életem szerelme. Akármi történjék is ez így lesz mostantól. Vagyis így van már egy ideje. 

-Zavarlak? -tette fel egyből a kérdést köszönés képen. Gondolom hallja a háttérben a sok beszélő embert. 

-Nem dehogy. Épp Carlossal vacsizom. -néztem a Spanyolra aki csak nevetve rázta meg a fejét. 

-Jaj akkor majd vissza hívlak később. 

-Később már Carlaval leszel. -emlékeztettem őt. -Mond nyugodtan. -kezdtem el enni a mai vacsorám. 

-Jóétvágyat. 

-Köszi. -hangosítottam ki. 

-Amúgy csak annyit akartam, hogy büszke vagyok  rád nagyon. Nagyon jól mentél ma. 

-Jaj köszi Nicole nagyon cuki tőled, hogy ezt mondod. -szólt Carlos a telefonba. Mire mindannyian felnevettünk. 

-Neked is szia. -mondta nevetve a monacói lány. 

-Szívem neked ugye este indul a géped? 

-Persze miért kérded? 

-Csak mert akkor lassan nekem is indulnom kéne, hogy odaérjek. -Bár haza menni nem akartam a két verseny között. Gondoltam elviszem Nicolet Dubaiba. 

-Hova mentek? -kérdezte Carlos. 

-Pénzt költeni. -válaszoltam gyorsan mielőtt még Nicole bármit is mondhatott volna. 

-Dubai. -mondta unottan a barátnőm. -Na jól van megyek. Nem akartam megzavarni a meghitt vacsorátokat. 

-Jól van szívem. Puszilom Carlat aztán Dubaiban tali bébi. -kezdtem el mosolyogni. 

-Puszi sziasztok. 

-szia. -köszönt el Carlos is tőle. -Mivan barátom Dubai luxus hotel 50 emelete a Jakuzzival nem?-kezdte el húzni az agyam.

-Hát nem tagadás, hogy jó lenne már egy pici Leclerc. -mondtam mosolyogva. Sokszor álmodoztam arról, hogy Nicoleal együtt van egy kicsi lányunk. Vagy éppenséggel egy kicsi fiúnk. Sokszor játszottam el azzal a gondolattal, hogy egy kis gyerek mosolyogva fut felém egy verseny hétvége után miután haza mentem, hogy apa hiányoztál. 

-Beszéltettek már erről? 

-Még nem nagyon. -ráztam meg a fejem. -Nicole még fiatal. Még csak 21. 

-Nicole 21 éves? -fulladt meg majdnem 2 kortynyi vízben. -Fhu barátom. -kezdte el a fejét vakarni. -Én először az eljegyzésen és az esküvőn gondolkodnék ha ilyen fiatal barátnőm lenne. 

Carlos nem is sejti mekkora gondolat áradatott indított el bennem. Vajon igent mondana ha most azonnal letérdelnék elé?