Sunset_Charles Leclerc

part 22

Monaco. A városállam ami a világ egyik legkisebb országa. Ezzel szemben mégis a leghíresebb országa. Megannyi híres helyszín, épület és a pompa ami több ezer gazdag embert vonzott magába. A hercegség az a hely ahol én is felnőttem. Ez az a hely ahol megismertem Arthurt évekkel ezelőtt. Aztán tavaly decemberbe összefontam életemet a bátyával. Monaco egy szóval nekem a mindenség. Az otthon. A biztonság és a szeretett.

-Kész vagy? -jött be Charles a szobába. -Gyönyörű vagy. -nézett végig rajtam mosolyogva.

-Köszi. -mondtam miközben az arcom egy paradicsommal kezdett el versengeni -Egyébként indulhatunk. -léptem bele a magassarkumba.

-Remélem ma nyerek. -kezdett el Charles mosolyogni amint leértünk a pályára.

-Szerintem sikerülni fog. -mondtam mosolyogva.

-Charles. -kiabáltak a szurkolók.

-Bocsi baby. Hív a pop szakma. -engedte el a kezemet, hogy a rajongóihoz tudjon menni. Hazai pálya vele járója.

-Szia. -állt meg előttem az McLaren egyik pilótája. Jól ismerem személyesen is Landot. Apukám üzlet társa ő is. És bár nem vagyok vele baráti kapcsolatba azért egymásra mosolygunk ha találkozzunk.

-Hali. Sok szerencsét a versenyhez.

-Köszi. Amúgy jut eszembe. Kövi héten apukád itthon van?

-Um szerintem igen.

-Oké rendben köszi. -ment el mellettem. Igen talán valami ilyesmiről beszéltem mikor azt mondtam, hogy nem vagyunk baráti kapcsolatban csak apám üzlet társa.

-Mit akart tőled Norris. -fogta meg a kezem Charles.

-Nyugi. Csak a Mille név. -mondtam nevetve. -Tudod ez a vele járója. -mondtam nevetve.

-Hát persze. -puszilt meg a fejem búbját. -Ez is jól néz ki. -nézett a csuklójára. -Na de majd az új generáció.

-Mi te megkapod a legújabbat? -akadtam ki egyből. -Azt én még élőbe sem láttam.

-Apuddal fogadtam. Ha nyerek megkapom. -mondta büszkén. -Ja amúgy ugye tudod, hogy ő is kint lesz a versenyen?

-Persze, hogy tudom. -mondtam nevetve. -Attól, hogy még majdnem minden időmet a házadban töltöm nem azt jelenti, hogy nem beszélek apukámmal. -mondtam nevetve. -Sőt velünk is ebédel.

-Jó kis ebéd lesz. Apud te én és a TV ahol Arthur versenye megy majd.

-A finom olasz tésztát ki ne hagyd. -böktem oldalba.

-Azt soha. -engedett előre. -Sziasztok. -köszönt mosolyogva a mérnökeinek. Én is csak valami köszönés félét mormogtam ahogy ők is miután nagyon bele voltak merülve a papírokba.

-Csao. -lépett elénk Carlos. -Señorita. -mosolygott rám. -Carlos vagyok. Sajnálom, hogy előző hétvégén nem volt időm bemutatkozni csak tudod Olaszba mindig csak a rohanás megy.

-Jaj semmi baj. -mosolyogtam rá. Jó fejnek tűnt élőben is a spanyol.

-Carlos ő itt a barátnőm Nicole. -mutatott be végül Charles. -Szívem ő meg Carlos a csapattársam. Bár gondolom tudod. -forgatta meg nevetve a szemét.

-Bocs Leclerc én már csak ilyen híreség vagyok. -nevetett a spanyol is.

-Carlos gyere már. -mérgelődött egy férfi aki pont akkor lépet be a helyiségbe.

-Jövök. -mondta unottan. -Örülök a találkozásnak. Remélem többször látjuk majd egymást.

-Azt én is remélem, hogy többször kijön. -sandított rám Charles.

-Apu mindjárt kijön a pályára. -tettem el a telefonomat majd újra Charlesra néztem. -Csak, hogy tud attól, hogy még hivatalosan is a barátnőd vagyok be nem vállalom Amerikát. -mentem a Monacoi után.

-Na és miért nem? -zárta be utánam az ajtaját majd közelebb húzott magához.

-Nem vonz. -mondtam lazán. -De talán csak azért, hogy veled legyek bevallóm mondjuk Las Vegast. -mosolyogtam rá.

-Na és mi lenne akkor ha okot adnék neked arra, hogy ne jőhess.

-Charles. Máris bele kezdenél az apáskodásba. -kérdeztem tőle nevetve. -Tény, hogy jó apuka lennél de ezt még egyáltalán nem beszéltük meg. -hajtottam a mellkasára a fejemet.

-Akkor beszéljük meg most. -ült le a fotelébe majd az ölébe húzott.

-Charles. -szinte könyörögtem neki, hogy erről most ne legyen szó. Mivel erről mi még tényleg nem beszéltünk. Így ő arról sem tud, hogy én képtelen vagyok gyereket szülni.

-Túl korainak érzed. -kezdett el simogatni. -Persze megértem hisz még csak 21 vagy. De attól egy percig ne félj. Csodálatos anyuka leszel. -csókolt meg lágyan. -Biztos vagyok benne. Csodálatos szülők lennénk Nicole. -mondta mosolyogva. -Most csak gondolj bele. Reggel arra kellsz, hogy a fiad ugrál az ágyon. Vagy arra, hogy a kicsi lányod melletted alszik. -Ebbe bele gondolni mind szép és jó volt. Csak az fájt, hogy ez nem történhet meg. Nem lehet kicsi Nicole vagy kicsi Charles. -Tudod elég régóta álmodozom egy olyan dologról, hogy verseny után ott ül egy kis gyerek a kezedbe és ő is mosolyogva ad egy puszit az arcomra. -talán itt tört el bennem minden. Charles annyira vágyott egy gyerekre, pont ahogy én is. De én ezt nem vehetem el tőle. Neki ez jár. -Mi a baj kincsem? -kezdett el vigasztalni.

-Charles. -mondtam ki a pilóta nevét halkan. -Nekem nem lehet gyerekem. -vallottam be neki mire hirtelen ő is lefagyott. Láttam rajta a döbbenetséget és talán csak akkor kapott észbe mikor vallanák dőlve szipogtam.

-Megoldjuk. -puszilt meg. -Tudod hány kis gyerek van az árva házba. Nekem nem számít az, hogy hasonlít e rám. Vagy ránk. Nekem az a fontos, hogy segíthessek egy kis gyereknek felnőni és megtanítani őt élni. Ne sírj. -puszilt meg. -Megoldjuk.

-Komolyan mondod?

-Halálosan. -ölelt magához. -Nicole nagyon szeretlek. -suttogta halkan. -Ne félj más nem kellene nekem soha. 5 évig vártam rád. Szóval tényleg hidd el. Senkit nem szeretek ennyire a világon mint téged. -nyugtatott halkan.

-Nagyon látszik, hogy sírtam? -emeltem fel a tekintettem Leclercre.

-Nagyon. -kezdett el nevetni.

-De tényleg szeretsz még így is. -bújtam újra hozzám.

-Hidd el ha nagyon fájna a dolog már nem itt ülnél. De te számomra fontosabb vagy.

-Biztató. -szipogtam halkan. -Sajnálom. Tudom mindig is ez volt a vágyad, hoy legyen egy hatalmas családod.

-De ennél volt egy nagyobb álmom. Az, hogy veled legyek.-csókolt meg.  - Illetve az, hogy világbajnok legyek. -tette hozzá. -Egyébként. Semmilyen módon nem eshetsz teherbe?

-2 évvel ezelőtt voltam több orvosnál. Akkor azt mondták, hogy szinte lehetetlen. Azóta nem is voltam semmilyen orvosnál. Nem akarok erre gondolni.

-Majd elviszlek én orvoshoz. -puszilt meg. -Most meg moss arcot mert apud azt fogja hinni, hogy szakítottunk ha így meglát. -mondta mosolyogva.

-Jézusom ennyire rosszul festenék. -kezdtem el nevetni.

-Tudod szívem az a jó, hogy még így is sokkal jobban nézel ki mint bárki.

-Nagyon szeretlek Charles. -csókoltam meg hosszasan.

-Én is Nicole. -mondta mosolyogva majd újra összetapasztotta ajkainkat.