Sunset_Charles Leclerc

part 14

Charles Leclerc

A csapat pulóvert magamra véve léptem ki a hotel szobámból. Szerencsére a rajongók nem tudják, hogy itt vagyok így nem kell áthámoznom magam több ezer emberen miközben átmegyek a gyárba.

A gyár előtt megálltam az autómmal. Majd mosolyogva köszöntem a pont akkor megérkező csapattársamnak. Carlossal már jó pár éve küzdünk egymás ellen és a csapatért.

-Jó reggelt. -pacsizott le velem.

-Neked is.

-Na eddig milyen a szünet? -kérdezte egy csibész mosollyal. A privát Instagramomra nyilván posztoltam arról, hogy milyenek a hétköznapjaim. Ami arról is szólt, hogy milyen jól elvagyok Nicolal.

-Túl jó. -mondtam mosolyogva. -Bár vannak nagyon rossz dolgok. De kitudja váltani az, hogy egy elég régóta dédelgetett dolgot mondhatni megszereztem.

-Mióta fűzted azt a csajt.

-Őszintén amúgy nem régóta. De ha tudnád mióta tetszik nekem. -gondoltam mosolyogva a monacói lányra.

-Végre van valakid. -karolta át a vállamat büszkén.

-Ja Arthur is ezt mondogatja.

-Őszintén meddig voltál nyuszi?

-Hát barátom. Még Mclarensen voltál. Sőt első éved volt mikor én először találkoztam vele. -csak a fejét fogva nevetni kezdett. Mondtam már, hogy szerettem Carlost? -Arhur legjobb batátja már évek óta és szinte már a családunk tagja volt a tesójával együtt. Apja meg főszponzorom. Így tényleg eléggé családias az egész.

-Tesója jól néz ki?

-Ember ő gimnazista volt. -mondtam szomorúan. Őszintén nekem is eléggé hiányzik Emily. Ha nem is sok mindent tudtam a belsős bajairól mindig is jókat szórakoztunk. Vicces lány volt illetve hatalmas szíve volt. Ezek mellett pedig a legnagyobb rajongóm is volt.

-Jó tudom azért ilyen nem vagy. -mondta nevetve. -De amúgy most mi van a csajjal. Együtt vagytok?

-Nicoleal? Bárcsak. Bár már nagyon ott tartunk, hogy igen. Ha haza megyek megint randira viszem majd. Aztán lesz ami lesz. Párizsba még azt mondta, hogy kezd megkedvelni de még nem érzi úgy, hogy együtt lehetnénk.

-Na ne már. Ez olyan szomorú.

-Jó reggelt. -mosolygott ránk Fred, a csapat főnökünk. Van mára egy két dolgotok. -adott a kezünkbe néhány papírt. -Este pedig ugye gála vacsora. Szponzorokkal való találkozás illetve beszélgetés. Fontos a kedvesség. -tette hozzá mire nevetve néztünk össze.

Hát igen így telt a nap. Szimulátor, megbeszélés. Média szempontjából néhány videót is leforgattunk. Volt valami fotózás is. Aztán pedig már csak a a nap legfontosabb eseménye jöhetett. Igen talán 2 napja ezt várom és talán reménykedem abba, hogy Nicolr is eljön az apjával. De ezt gyorsan megfejtettem, hogy nem így lesz miután az Instagramjára kitett storyban a szobájából fotózta le a naplementét.

Hála isten legalább Arthur illetve Carlos itt lesz. Így nem fogom halálra unni az estét mint azt mindig szoktam. Néha komolyan elgondolkodom azon, hogy önszántamból inkább kimegyek az újságírok elé mint sem, hogy részt vegyek ezen a csodálatos eseményen.

-Ott van Nicole apja. -suttogta a fülembe Arthur. -Neked jobbra. -forgatta meg a szemét. -Lényeg a lényeg Nicole elmondása szerint nem nagyon bízik meg benned a való életbe. Így ma különösen figyelned kell. Egy nővel sem szabad beszélned. Ezzel ellentétben viszont vele beszélned kell. Bizonyítanod kell neki érted.