Nincsen rózsa tövis nélkül

1.

Sziasztok a nevem Lea Selena Wohntyne de mindenki csak a Lea-t ismeri. 17 éves vagyok, lassan 18. Szeretek sportolni, rajzolni és festeni.
De sajnos mindent egyedül kell megoldanom. Apum egy alkoholista, anyum meg pár éve elhagyott minket egy gazdag pasiért. Akkor nagyon sírtam miatta mert ő mindig meg védett apám elől. De azóta van egy mostoha anyám és egy mostoha tesóm, vagyis egy bátyám. Aki minden áron meg akar fektetni.
És pont emiatt kezdtem eljárni otthonról, dolgozni menni és neki kezdeni egy kettő sportnak, de kezdjünk is bele a történetbe.

Reggel amilyen gyorsan csak tudtam kikaptam a szekrényből egy ruhát. Egy óriási fekete pólót, sport melltartót, egy hozzá illő bugyit, zoknit, egy szaggatott rövid nadrágot.

Iskola táskával a hátamon kezemben egy fésűvel, cipőt felvéve rohantam le halkan a lépcsőn.
Éppen kiléptem volna a bejárati ajtón mikor is apám tiszta részegen, imbolyogva ordított rám.

-Mit képzelsz, hogy mersz ekkora zajt csapni?-kérdezi ordibálva, én lassan lehajtott fejjel felé fordultam.

-Sajnálom, többet nem fordul elő...-mondom de hirtelen egy jobb horgost érzek az állkapcsomon.

Egyből seggre estem, össze szorítottam fogaim a fájdalom miatt, könnyeimet vissza folytattam. Ekkor Jack a mostoha bátyám rohant le, kiütötte az apám és engem felrángatott, karomnál fogva.

Majd a szobája felé kezdett húzni én egyből elő kaptam a bicskám, de először próbáltam lefejteni kezét kezemről.

Mikor rá jöttem így nem fog menni kezébe szúrtam a kést, ő felorditott és elrántotta a kezét, én meg rohantam ki az ajtón véres bicskával a kezembe.
Becsuktam a bicskát és tokjába süllyesztettem, közben rohantam a suli felé.

Lapockámig erő fekete hajam egy csattal felfogtam, közben fufrum eltürtem, hogy ne lógjon a tenger kék szemembe.

Közben Leila kiabált rám, hogy várjam már meg így meg álltam.
Ő lihegve állt meg melettem, majd lassan tovább indultunk a suli felé.

Éreztem, hogy az arcom  elszíneződik ahogy a kezem is. A kezemre néztem, amin egy nagy kékes lilás folt égtelenkedett.

Leila rám nézett, aggódó özike szemeivel.

-Megint apud?-kérdezi halkan,mire nagyot sóhajtva elő veszem a telefonom.

-Is is..-motyogom és felhívom Annet..

-Szia Anne..-kezdem de félbe szakít.

-Szia Lea, egy három perc és ott vagyok..-mondja mire halványan elmosolyodok.

-Okés, köszi, szio!-mondom, gyorsan elköszönök majd elteszem a telefont , suli előtt meg állunk, elköszönök Leilatól és beülök a kocsiba.

-Szia Anne.-mondom, mire elindul, majd félre áll.

-Szia, na hadd nézzelek.-mondja és elő veszi az első segélyes ládáját.

-Nagyon köszi, hogy egyből jöttél..-mondom mire arcomra néz, és szemei tágra nyíltak.

Egy tükröt mutat felém, amin meg látom az arcom és nyelek egyet. Mikor meg láttam, hogy számból egy vér csík folyt ki, lehajtottam fejem.

-Semmi baj eltüntetem seperc alatt.-mondja biztatóan és neki is kezd.

Lemossa arcomról a rászáradt vért majd elő vesz egy csomó alapozot és elfedi a lila foltot arcomon. Majd kezemre néz, meg vizsgálja és halkan meg szólal.

-Nagyon fáj?-kérdezi, mire bólintok, mikor behajlitja felszisszenek.

-Egy ideig ne menj haza, meg rándult...-mondja, mire bólintok.

-Késésben vagyok, kiraklak a sulinál és megyek, ja és egy kis reggeli.-mondja majd kezembe nyomja, közben elő vesz egy sint, amit kezemre tesz, és nyakamba köti majd ír egy tesi felmentést.

Ezután elvisz az iskolához és kirak, én lassan bemegyek és a termembe sietek. Leülök leghátulra és elő pakolom a cuccaim.