Elveszett lélek BRÚNÓ. FF.

7 rész

-Menyek pakolj össze ami kell és nyugodj meg.-nekem is kicseppent visszamentem a nappliba de csak a kocsi kulcsért.

-Mi a baj?-kérdezte Flóra.

-Zalán hozzánk költözik anyáék durván összevesztek zokogott a telefonba.-hadartam el gyorsan és indultam is. Két órára laknak de én gyorsan letudtam az utat. Egyből bementem a házba anyáék tényleg veszekedtek.

-Anya apa mi történt?

-Te mit keresel itt menny vissza Pestre.-kiabált anya soha nem kiabált velem Zalán kiszaladt és megölelt.

-Min veszekedtek ennyire?

-Anyád úgy döntött lefekszik egy drandom palival.-mondta apa idegesen.

-T.....tessék normális vagy?

-Hogy beszélsz te velem amúgy is semmi közöd hozzá.-fájtak a szavai.

-Zalán pakolj össze és menny a kocsiba.

-Mit akarsz magaddal vinni te sem tudsz vigyázni magadra.-kiabált velem apa is csak nagy szemekkel nézte.

-Anya nem látod rezeg annyira fél és haggyam itt ?-itt emeltem fel a hangom.

-Te mindent elrontasz Zalán legalább tovább viszi a nevünket de neked semmi hasznod.

-Normális vagy ő a lányod!-kiabált apa.

-Te ebbe ne avatkozz bele te meg semmire nem vitedd.-es a keze az arconom landolt ezt látta apa Zalán is.

-Mit képzelsz te magadról képes vagy megütni a lányod?

-Igen képes vagyok megütni ezt a semmirekellőt.-mégegyszer, el sem hittem mi történt.

-Nagyot csalódtam benned többet nem vagyok a lányod és Zalán nálam lesz pár napig. Nem hittem hogy képes vagy megütni és ilyeneket mondani rólam de amit a legjobban sajnálok hogy ezt Zalán is átélte. Mi most mennyünk apa ha bármire szükséged van akkor hívj.-megöleltem apát majd utoljára visszanéztem anyám könnyes szemekkel majd elmentünk a kocsiba. -Jól vagy nem bántott?-Néztem Zalánt.

-Annyira sajnálom ha én nem lennék akkor nem hibáztatna anya téged.-sirt közben ölelt.

-Hé semmi baj ez hülyeség, örülök hogy vagy.

-Szeretlek Nati.

-Én is na gyere nálunk van mindenki, irány fifázni.-mosolyogtam rá igaz a szívem darabokban de azt kell mutatni minden jó.-hazamentünk az uton csend volt. Beérve a házba ment a nappliba.

-Sziasztok!-köszönt én is mentem utána

-Sziasztok Peti mentek a szobába fifázni?-kérdeztem enyhe mosollyal.

-Persze gyere öcskös.-bementek a szobába én meg leültem a nappliba.

-Úristen veled mi lett tiszta piros vagy!-nézett Brunó.

-Anyám leordibálta a fejem és felpofozott.-Flóra nagy szemekkel nézett.

-A....az a...anyád?-kérdezte amire bolintottam szomorúan kimentem a konyhába kivettem egy üveg piát és felmentem nem szoktam inni de el kell felejtenem. Csendes sírásba kezdtem és közben íttam. Valaki kopogott.

-Gyere!-Brunó jött be.

-Nati te nem szoktál inni.-leült mellém a vállára dőltem.

-Nem akarok erre emlékezni anya azt mondta semmirekellő vagyok és miér t élek.-már elkezdtem sírni magához húzott és ölelt.

-Cshhh nyugi.-kivette a kezemből a piát. -Na fel a fejjel az öcséd miatt légy erős jó?-belebujtam a karjaiba megnyugtató volt mellette az illata.