Elveszett lélek BRÚNÓ. FF.

18 rész

Miután kész lettünk a tükör előtt áltam és néztem magam. .

-Nem tudtam hogy ilyen jól áll a nyakkendő neked.-igazítottam az ingét.

-Én meg nem tudtam hogy ennyire szép vagy ruhában.-felnéztem rá mosolyogva majd megcsókoltam.

-Na gyere mennyünk.-lementünk még a házban mindenki aludt így csendben elindultunk. Először a misére mentünk hamar eltelt majd átmentünk az étteremben. A társaság nagyon jó volt Bruno ivott nem is keveset általában a keze a combomon volt. Éjjel 2 volt éppen egy lassú keringő kezdődött megfogtam a kezét és felhúztam. -Gyere táncolni.

-Örömmel bby.-megfogtam a kezét és a színpadra húztam. Nekifogunk a keringőnek  lassan közel egymáshoz. -Kicsim?-sugta nekem.

-Igen?

-Gyönyörű vagy!

-Köszönöm Bruno.-ezután csak lassan táncoltunk szótlanul. A végén megöleltem majd kimentünk cigizni.
Az este nagyon jó volt minden perce csodás.
Az esküvő után hazamentünk és egyből aludni mentünk.

Délben keltünk 2kor fáradtan akár két zombi. Én vacsorának fogtam neki Bruno meg játszott legjobb segítség esküszöm.
Hirtelen ajtó verést hallotam.

-NYITOM!-kiabáltam majd oda mentem amikor kinyitottam a vér megfagyott bennem.

-Ha most sikítasz golyót repítek a fejedbe.-Marci ált egy pisztolyal a kezében moccani sem mertem. Ő megfogta a kezem egy mozdulattal bekötötte a szám és utána már nem emlékszem semmire csak hogy fáj a fejem.
Amikor felkeltem egy ismerős ház volt a kanapén ültem megkötözve és véres fejjel. Mellettem Marci nézte a tv-t körül néztem és ő is észrevette hogy felébredtem.

-Na végre!

-Mi akarsz?

-Én csak szeretném ha tudd hogy melletem kell boldognak lenned és nem Bruno mellett.

-Mivan Marci én már nem szeretlek fogd fel

-De fogsz szeretni elmondom a szabályokat nagyon egyszerű te nem mész sehova nélkülem vagy a testőrök nélkül nem beszélsz senkivel és boldog leszel melletem.-sorolta közben kitötözött.

-Ez nem így megy!

-De így fog most meg nyomás főzni!-egyből feláltam de a konyhában mentem az ő házában vagyok sajnos. Nekifogtam főzni közben gondolkozdtam hogyan szökjek meg. Gondolataim ő zavarta meg a derekam fogta hirtelen abbahagytam mindent és lefagytam.

-Marci nem éri hozzám.

-Azt csinálok ami akarok!-megfordított magával szembe de nem emeltem fel a fejem. -Emeld fel a fejed!-erre nem reagáltam semmit. Megfogta az állam erősen és felrántotta a fejem. -Fogadj szót azt ajánlom.-bologattam rá amire elengedte a fejem. -Még mindig ugyan olyan szép vagy mint jó pár évvel ezelőtt.

-Viszont te sem változtál.

-Tudom ugyanúgy szeretlek mint eddig vagy csak annyi különbséggel hogy most nekem a tested kell és nem a szíved!

-Barom vagy!

-Vigyázz a szádra most meg csokolj meg.-helyettem ő csokolt meg amit muszály volt viszonoznom pedig erre vágytam a legkevésbé. -Jó kislány!-kiment a konyhából én meg könnyek között folytattam a főzést.

Aznap már nem volt semmi ő este elment venni nekem pár ruhát és a kanapén elaludtam. Kizárt hogy mellete legyek.
Az járt a fejembe hogy Bruno vajon mit gondol. Akkor észrevettem hogy lent felejtette a telefonom az az üzenetektől szinte felrobbant. Brúnó folyamatosan írt hívott de nem mertem felvenni. Csak megírtam neki a címet majd visszaraktam a telefont ahol volt. Reményedek benne hogy idejön.
Belealudtam a sok gondolatba reggel viszont korábban keltem csináltam reggelit amire készen lettem Marci is eljött.

-Jó reggelt bby.-mondta mire a hányinger kapott el.

-Ne hívj így!

-Na miaz ball lábbal keltél?-elkezdte a hátam simogatni.

-Kész a reggeli.-mondtam majd félre áltam hogy hadja abba.

-Megtéríteni ki fog?-kérdezte amire nekifogtam megtéríteni reggeli után ő elment munkába én meg semmit nem tudtam csinálni az emberei miatt.
Csak sírtam a fürdőbe. Vajon Brúnó jól van vagy eljön értem?
Egész nap csak szorondtam majd nekifogtam főzni és mosogatni.
Este hazajött én enni nem tudtam semmi ő vacsorázott majd kényszerített arra hogy filmet nézzünk. Leültem a kanapé másik végébe de ő magához húzott valaki csengetett. Feláltam de ő is jött utánam. Kinyitottam egy rendőr ált az ajtóban és Brúnó. Marci megszorította a kezem hogy véletlenül se tudjak mozdulni. Brúnó ahogy a kezünkre nézett mérges lett én a földet néztem.

-Jó napot jelentést kaptunk hogy elrabolt egy lányt majd fogságban tartotta!-kezdte a rendőr.

-Mi ez félreértés több éve boldogan élünk.-mondta mire a rendőrre néztem könnyes szemekkel aki vette az adást.

-Engedd el!-szólt Brúnó.

-Miért engedném el a feleségem.

-Engedje el most!-Marci lassan elengedte a kezem és Brúnóhoz rohantam hozzábujtam és szorosan ölelnek.-Boldog mi halára van rémülve és menekül magától a rendőrség nevében le ran tartoztatva.-erre megkönnyebültem.

-Mocskos ribanc!-mondta mire hirtelen megrezzentem amit Brúnó észre is vett és a hátam simogadta én meg sírni kezdtem. A rendőr elvitte a kocsiba

-Shh se sírj már vége.

-B....Brúnó annyira féltem.-alig tudtam beszélni a sírástól.

-Elhiszem életem de már nincs mitől gyere mennyünk haza.-megfogta a kezem összekulcsolta és a kocsihoz mentünk. -Otthon elmondasz mindent de először nyugodj meg.-belültünk a kocsiba én egész úton nem sem tudtam szólalni.
Hazaértünk egyből Flóra a nyakamba borult.

-Végre itt vagy.-mondta én lassan bizonytalanul visszaöleltem majd Brúnóval felmentünk leültünk az ágyra.

-Na kicsim eltudod mondani?-kérdezte amire nagyot sohalytottam és belekezdtem.

-Szóval amikor ajtót nyittam egyből megfenyegetett hogy ha kiabálni merek lelő és elvitt valahova ott kényszeritett mindenre végig sírtam és aludni sem tudtam annyira rossz volt.-megfogta mindkét kezem.

-Nézz rám.-felemeltem a fejem és a szemébe néztem. -Bántott?-megráztam a fejem és hozzá bujtam.

-Szereltek manó.-motyogtam neki adott egy puszit a fejemre.

-Én is szereltek le szereltnél menni?

-Ühüm.-feláltam de hirtelen megszédültem fura volt de elindultam. Hirtelen fura érzésem volt minden elsötétül és a baleset lejátszodott újra elejétől a végéig. Eközben csak halkan Brúnó hangját hallottam. Vajon újra kómába vagy vagy már itt a vége az életemnek?