Elveszett lélek BRÚNÓ. FF.

9 rész

Hirtelen csak a semmiből szembe jött egy kocsi nagy sebességgel. Nem tudtam félrehúzni. Nagy fény szilánkok mindenhol és egy ember aki telefonál. Több semmi kepszakadás következő emlékem hogy a kocsiban raknak be. Sötétség ami egyben fény az eddigi fájdalom megszűnt igazából kepszakadásban láttam mindent. Azt ahogy az orvosok betolnak a műtőben.
Hirtelen csend lett aztán hallotam ahogy az orvosok beszélnek.

-El fogjuk útja veszíteni!-mondta az orvos. Megint csak világos semmi kezden unni.
A baleset mostmár kívülről is lejátszódik előttem. Jön a kocsi belém hajt egy fekete Merci ismerős. Aztán egy másik pali az uton próbál segíteni. Én csak ott fekszem véresen. Ez többször egymás után. -Kómában van.-mondta az orvos egy nővérnek. -Kérem értesítse a rokonait.

-Rendben!- mind kimentek én nem láttam csak halottam fájt mindenem. Arra keltem hogy Flóra sír melletem vagyis csak hallottam. Hirtelen fura érzés volt kiszáltam a testemből. Istenem hogy nézek ki. Flóra sír adamentem hozzá megprobáltam ölelni de nem ment átestem rajta.

-Istenem Nati kérlek ébredj fel.-szegény úgy sírt. Aztán ő kiment Brunó jött be ugyanúgy könnyes szemekkel.

-Sajnálom nem tudtam rád vigyázni.-leült mellém megfogta a kezem. -Lehet hallasz de lehet nem csak ébredj fel kérlek ha esetleg hallasz valami jel.-akartlanul is a szívem gyorsabban dobogott amire ő is felfigyelt és mosolygott egy halványat. -Hallasz ezek szerint mindenki azért imádkozik hogy felkelj itt van Zalán és apud is.-kinéztem és tényleg nekem is megeredtek a könyeim. Még kicsit maradt majd kiment. Bejött Peti leült és rám nézett.

-Nem kellett volna el menned kiscsaj kár lenne most meghalni hisz kint mindenki miatad sír.-mondta könnyes szemekkel. Az asztalonom pihent a telefonom itt az alkalom. Felvettem amire csak Peti nagyot nézett hisz ő csak a lebegő telefont látta. -Mi a fasz e...ez te vagy vagy hülye vagyok mozgasd a telefont ha te vagy!-a levegőbe kezdtem a telefont mozgatni. Majd írtam neki.

-Mindent hallok és látok.

-Mi a fasz? Akkor te most mi is vagy?

-Nem tudom de előtted állok.

-Azt a rohadt ez illesztő és mond mikor akarsz felkelni?

-Haha mit kéne csinálnom?

-Mondjuk menj vissza a testedbe vagy mi az Isten.

-Ez maradjunk köztünk kert mindenki hülyének hisz majd.

-Az fix de oké!-rám nézett majd kiment tulajdonképpen rajtam keresztül. Én leültem majd vártam. Sorban mindenki bejött hallotam ahogy a nővér hazaküld mindenkit. Én megpróbáltam aludni.
Reggel már amikor felkelntem Bruno melletem volt és a kezem fogta közben sírt. Bejött a nővér.

-Natália kómában van semmi nem érzékel a külvilágból ő elvan a gondolataival sajnos. Ha egy hónapon belül nem ébred fel le kell kapcsolnunk a gépet. Viszont elég jó esélyei vannak a túlélésre ami ritka ilyen esetben hisz a szíve megrepedt. A lába viszont sokáig használhatatlan lesz. Nehéz lesz de egyenlőre abban bízzunk hogy felkel.-mondta a nővér Brunónak aki figyelmesen hallgatta. Hét ezek nem tudnak semmit pedig tökéletesen hallok és látok.

-Rendben köszönöm viszlát.-kiment a nővér majd Bruno a kezem simogatta a szívem kiugrik a helyéről csak annyit láttam a gépen. Amire Bruno is mosolygott. -Ha most magadnál lennél tuti vörös lennél.- persze Bruno hogyne. -Még így is gyönyörű vagy.-mondta tényleg a szivem az úgy megakar szökni.-Eros vagy csajszi minden rendben lesz a családot miatt légy erős.- vagy miattad Bruno. Ő kiment bejött apa ő is beszélt hozzám sírva. Zalán teljesen összeomlott belül.
A nap további részében csak unatkoztam.

[...]

5 napja vagyok kómában addig minden nap bejárt mindenki. Petivel beszélgettünk minden nap.A mai napon is így volt Bruno jött be és leült.
Én viszont hirtelen csak világost láttam majd zuhantam a semmibe rémisztő volt egy örökkévalóságnak tűnt vajon itt a halál?
Viszont hirtelen már egy világos szobát láttam. Körül néztem Bruno sírva telefonált mégis mosolyogva talán felébredtem?

-Nati végre.-megölelt amit viszonozni erőn nem volt de jól esett. Bejött egy orvos vele együtt mindenki.

-Nati eléggé jól megúsztad! Feji sérülés nem lett viszont a lábad az eléggé sérült. Úgyhogy egy baradig nem szabad használd holnap hazamehetsz viszont valaki melletted kell legyen.

-Ne aggódjon doki ezért vagyok!-jelentette ki boldogan Bruno.

-Rendben további szép napot viszlát.-kiment az orvos az én fejemben egyetlen gondolat mikor táncolhatok újra.

-Mi a baj Nati?

-Mikor táncolhatok?-nagyot sóhajtott majd leült és megfogta a kezem.

-Figyelj még egy órával ezelőtt az volt a kérdés hogy életben maradsz e szóval idővel majd megerősödik a lábad addig is pihenj mindjárt itt van apud és az öcséd.-megfordultam lassan elengedtem a kezét és csendesen hultak a könnyeim. Ő kiment nem sokkal később jött apu.

-Kislányom nagyon megjesztettél.-felültem majd megölelt én nekidőltem a falnak háttal.

-Anya?-erre lehajtotta a fejét hát persze hülye kérdés volt. -Hagyjuk.

-Szerintem is amíg te kómában voltál én addig felköltöztem igaz kicsit messze lakunk egymástól de nem volt máshol ház.

-Nem baj apa lényeg hogy mostmár nem kell 2 óra út.

-Igaz beszéltem az orvossal ma még kivizsgálnak aztán ha az érdeményeid engedik mehetsz haza.

-Aham.

-Ki az a fiatalember minden nap itt volt és eléggé megviselte őt is.-gondolon Brunóra célzott.

-Egy barát.

-Értem mindjárt jön Zalán is.-ahogy ezt kimondta megjött Zalán.

-Úristen Nati végre.-ő is megölelt még beszélgettünk aztán kementek vissza jött Bruno kajával a kezében.

-Ideje enni Nati.-lerakta mellém a táncot de enni se kedvem se étvágyam nem volt.

-Nem vagyok éhes.

-Na a kedvced egyél.-nehezen de nekifogtam enni is. Aznap sok minden nem történt csak pár vizsgálatot végeztek aztán elláttak kajával persze csak a gyatra szarral. Mivel sok mindent nem tudok csinálni ezért aludtam. Legjobb dolog az életben az alvás.