Herold

13. fejezet

Herold

Másnap az igazgatónál kezdtem a reggelt. Hosszas fejmosás után megúsztam egy figyelmeztetéssel. Igyekeztem pókerarcot vágni, és nem kimutatni, mennyire megdöbbentem. A tippem az, hogy azért nézték el nekem, mert a szüleim kábé egy hónapja haltak meg, azért viselkedtem így. Vajon meddig tudok emögé bújni? – elmélkedtem. Akaratomon kívül néztek el mindent. Meghaltak, igen. A vénséges nagyszülőm az egyetlen rokonom, így volt némi okom depressziósnak lenni. Tegnap a nappalit kellett kitakarítanom, mindent réteges por lepett be. Gyűlölöm a sok csetrest, amit a nagyi összevásárolt. Mindent át kellett mosni. Mintás, kerek terítőket leszedni, kimosni. Miért kell nekem női munkákat végezni? Szívesen vágok fát, vagy nyírok füvet, de a portörlés nem az én reszortom. Elmélkedésem két csaj zavarja meg, amikor a folyosón leszólítanak.

– Herold – csimpaszkodott a bal karomra az egyik. Próbáltam szúrósan nézni rá, de nem vette a lapot, hogy leszállhatna rólam. – Van kedved velünk lógni suli után? – kérdezte vigyorogva a vöröske.

– Mi a terv? – adtam be a derekam, bár fogalmam se volt, mit akarnak. Arc alapján osztálytársaim.

– Majd meglátod – kacsintott rám a másik csaj, átlagos, barna haj, viszont szép zöld szemek.

– Ok – feleltem, majd kiszabadítottam magam a csaj karmai közül és otthagytam őket.

A nap lassan telt, majdnem elaludtam az órákon. Időnként hallottam kuncogni a mögöttem lévő csajt, Fannit, aki nem tartja titokban, hogy a csajom akar lenni. Nincs szükségem kapcsolatra. Nem mondanám magam zöldfülűnek, voltam már néhány lánnyal, de egyikkel sem kapcsolatban, mindössze összejártunk alkalmakkor, ennyi pont elég volt.

A napnak vége volt, a folyosón haladtam, amikor megjelent a két csaj, akiknek még a nevét se tudtam. Lényegtelen, csak eltöltünk egy kis időt együtt. Belém karoltak, egyik jobbról, másik balról. Az iskola melletti parkba mentünk, ahol leültünk az egyik padra és a lányok cigivel kínáltak. Csacsogtak egymással mindenféle lányos dologról, közben újabb cigivel kínáltak. Ingyen cigi mindig jól jött, elfogadtam. Az egyik csaj elővett egy doboz sört, felbontva körbeadta.

– Amúgy Lilla vagyok – szólalt meg a vörös hajú. – Szende fiúnak mutatod magad, de elfogadtad a cigit, nem köhögsz tőle, szóval nem először szívod. Cseles! – mondta. – Hogy állsz a csajokkal? – kérdése után egyből a barnára pillantott.

– Nincs és nem is kell – feleltem, aztán beleszívtam a cigibe, majd lassan fújtam ki a füstöt.

– Barátság extrákkal? – szólalt meg a barna. – Franci – tette hozzá vigyorogva.

– Az mehet, ha bejön a csaj – válaszoltam magam elé bámulva. A lányok úgy tűntek, mint, akik nagyon tudják, mit akarnak. Kezdtem sejteni én is.

– Hármas? – hallottam meg a fülem mellett Lilla hangját.

– Hmm – nevettem fel. – Jól hangzik. Mikor?

Melyik srác ellenkezne, de komolyan?