Herold

4. fejezet

Herold

Hajnali négykor a vén szatyor keltett, hogy azonnal öltözzek fel, mert nekem bizony dolgom van. Értetlenül pislogtam, azt se tudtam hirtelen, hol vagyok. A szemem dörzsölgetve keltem ki az ágyból. A látásom tisztult, kivettem az alakját a félhomályból.

– Most lemész, és kitakarítod a garázst! – parancsolt rám. Én még mindig szédelegve néztem fel rá. – Nem hallottad? – förmedt rám, mire kettőt bólintottam. – Remek! Aztán csillogjon! Dobálj ki minden szemetet a hátsó udvarra, majd később átnézem őket – magyarázta, aztán megnyugvóan bólintott. – Ötre legyél kész, mert még enned kell valamit, aztán indulhatsz az iskolába! – mondta, s távozott a szobámból.

Jézusom! Tényleg hajnali négykor kell a garázst rendbe raknom? – Ingerülten fúrtam az ujjaim a sötétbarna hajamba.

Kómásan, a világomat nem tudva, de felnyitottam a garázs ajtaját. Szívesen benyakaltam volna egy kávét, de a tulaj nem engedte. A garázsban autónak nyoma sem volt. A régi, szakadt teniszütőtől kezdve, poros porszívóig, lyukas labdákon át minden emlék a szemem elé tárult. Megráztam a fejem. Ezzel nem fogok végezni egy óra alatt! – temettem a kezembe az arcomat, amit aztán kétszer megpaskoltam, hátha felébredek tőle.

A jobb oldalra pakoltam azokat a holmikat, amik a kukába valók, a bal oldalra pedig, amiket a vén szatyornak át kell néznie. Emellett egy külön helyet is választottam azoknak, amiket meg akarok tartani magamnak.

Gyakorlatilag az összes gyerekkori játékom megtaláltam. Baseball ütő, kesztyű, labda. Nyolc évesen kaptam a papámtól. Nagyon béna voltam, de biztatott, hogy majd belejövök. Így is lett. Ezeket megtartom, még ha kicsit szakadt is a kesztyű. Emlék.

Meggyötört biciklim, amivel rengetegszer estem el. Anyám el akarta venni tőlem, mert nem tudtam egyhamar megtanulni a használatát.

Az akciófiguráim és a kisautóim is vastag porréteg fedte. Az ajtóhoz legközelebb eső polc mellett egy fakard olvadt bele a sok holmiba. Hirtelen kaptam ki, és legyintettem vele a levegőbe párat, ahogy régen. Mosolyogtam, aztán arra a kupacra tettem, amelyiket megtartok. A polc legtetején ült Bar, a plüssmackóm, ami nélkül nem voltam hajlandó aludni. Anyám gondolom ide rejtette, mert sehol nem találtam. Pár napig nem is aludtam, mert hisztiztem, hogy elvitték. Azt hazudták, hogy betörtek hozzánk, és valaki ellopta. Hét éves voltam. Elhittem.

Rengeteg szemetet válogattam ki. A garázs üressé vált. Eldöntöttem, hogy ha hazajöttem, kifestem. Pofátlanul, engedély nélkül. Marha voltam!

Reggeli meg minden egyéb után már egészen magamnál voltam. Sutyiban ittam pár korty kávét, persze hidegen és minden nélkül. Felkaptam a hátamra a táskám, aztán elindultam az iskolának nevezett épület felé.  

Sziasztok! :) 
Volt már részetek hasonlóban? Kell türelem az öregasszonyhoz az tuti. 
Ha sokan szavaztok és kapok kommenteket is, akkor megkapjátok az 5.fejezetet is, ahol Helga szemszögét láthatjátok. ;)