Herold

5. fejezet

Helga

– Helga, ha nem fejezed be a dohányzást, elbeszélgetek az édesapáddal! – fenyegetőzött anyám, közben a mutatóujját döntögette. Apám csak hétvégente járt haza, így nem tudott róla, hogy cigizek.

– Jézusom! – csattantam fel.

– Nem Jézusom, kislányom, hanem fogadj szót! – folytatta.

– Ha köpsz neki, akkor én is fogok – kacsintottam. Mai csalta apát, ami zavart, de nem akartam közbeszólni. Jól is jött, mert emiatt fedezte a hátam a cigivel kapcsolatban.

– Helga! – kiáltotta a nevem. – Unom ezt! – csapott az asztalra, amitől nem riadtam meg, hiszen mindig ezt csinálta.

– Nyugodtan áruld el neki, de te jársz szarabbul. Szerinted melyik fogja jobban szíven ütni, hogy dohányzom, vagy hogy a felesége fél éve csalja a szomszéd faszival? Na? – hajítottam a csempére a poharat, ami ezer darabra tört.

– Ő nem... – sóhajtva túrt a hajába, közben csóválta a fejét. – Takaríts fel – motyogta, aztán szó szerint kirohant a konyhából. Forgattam a szemem.

Én ezt nem... – masszíroztam az orrnyergem, mégis felszedtem a darabkákat.

Anyu szerintem azért csalta apát, mert ő sokat dolgozott. Mondjuk szerintem az sem mentség. Házasok, nem csak élettársak. Ha az utóbbi lenne, szétmennek és mindenki csináljon, amit akar. Ám ők férj és feleség, nem csalhatják meg a másikat.

Kiültem a teraszra, és rágyújtottam egy cigire. Éjjel egy óra volt, de nem tudtam aludni. Azon aggódtam, hogy apa mennyire fog összetörni, ha megtudja mindezt. Mit fog gondolni rólam, ha nem tőlem tudja meg? Miként fog rám nézni, hogy titokban tartottam? Mondhatni én is hátba szúrtam.

A picsába! – nyomtam el a cigit, aztán felpattantam a székről. – Valamit hamarosan lépnem kell. Apu fontos nekem. Eleget titkolóztam. Vállalom a cigit, ha kell, le is szokok róla, de meg kell tudnia, hogy anyu csalja. Nem élhet ebben a hazugságban – elmélkedtem.

– Helga, kelj fel! – vágódott ki a szobám ajtaja. Nagyot nyújtózkodtam, aztán ledobtam magamról a takarót és felültem.

– Mi van? – förmedtem rá. Reggelente elég morcos voltam, főleg mikor úgy keltettek, ahogy ő.

– Nem „mi van?", hanem „Jó reggelt, anyám"! – hadarta ingerülten, közben a kezével hadonászott.

– Jó reggelt, anyám! – ironizáltam széttárt karral, vigyorogva. Belebújtam a papucsomba, aztán elé álltam. – Mit szeretnél? – folytattam kifejezéstelen arccal. Nem volt kedvem a színjátszásra.

– Apád hamarabb jön haza. Holnap hatkor száll le a gépe. Beszélnünk kell! – dörzsölgeti az ujjait. Feltűnően nézem őket, aztán a szemébe nézek.

– Azon aggódsz, hogy elmondom-e neki – jelentem ki, mire óvatosan biccent egyet. – Ne aggódj, még adok neked időt, hogy te magad valld be neki! Mert meg fogod tenni! – nyomtam a mutatóujjam erősen a mellkasának.

Sziasztok! Itt is lenne Helga első fejezete. Mit gondoltok róla? :) Ő sem egy tündér, ahogy talán vártátok. Sem Herold, sem Helga nem egyszerű eset, de majd meglátjátok hogyan fog kapcsolódni az életük egymáshoz.