You made me believe again - {SZÜNETEL}

03

San pov.

Mikor megérkeztünk a suliba egyből az osztályterembe mentünk. Megkerestük helyeinket és el is foglaltuk őket. Pár perccel később Mingi és Seungmin trappolt be a terembe.
- Tudtátok, hogy nekünk és nektek is lesz új osztálytársatok? - kérdezte Seungmin a tipikus "nem hiszem el, hogy megint lemaradtam egy jó kis pletykáról" fejével.
- Wait, wait, wait, wait. Mi a halálról zümmögsz, te kis csokigolyó? - szegény Yunhonak eléggé zavarodott feje volt. - Ilyenkor? Új diák? Október közepe van függönyhajúkám! Ne ijesztgess! Nem akarok szocializálódni, de a tanár úgyis engem fog megkérni, hogy segítsék az új diáknak, mert én "olyan kedves vagyok mindenkivel". Ahhjjj. Sanniieeee~ Ments meg! - "zokogott" (hisztizett) Yunho.
- Naaa semmi baj. - vontam magamhoz Yunhot és öleltem meg. Olyan volt, mint egy hatalmas kisbaba. - Annyira nem lehet rossz. Nézz csak szegény Seungminékra. Mindketten olyan antiszocok, mint a pók a szobákban (aki eléggé az tekintve, hogy már egy fél éve nem ment el). Nekik sokkal nehezebb lesz. Te legalább tudsz kommunikálni ha muszáj. Nekik ez sokkal nehezebb. - oktattam ki a (még mindig a mellkasomon pihenő) gyereket.
- Jól van anyu. - mondta szemforgatva a "gyerek".
- Én ezt a lámpabúra fejűt nem bírom tovább. Mingi vedd át a férjed kérlek. - irányítottam at óvatosan Mingi mellkasára Yunhot.
- Beszóltál te kis takony? - kapta fel a fejét a tárgyként ide-oda (óvatosan(!)) taszigált Yunho.
- Ezt muszáj volt hamár megint magyarázkodhatok, hogy miért küldtél egy képet Stevennek, ahogy eléggé hiányos öltözetben vagyok. - "durciztam" be.
- Hogy miiii? - kérdezte Seungmin ugyanazzal a fejjel, mint az előbb. - Miről maradtam le már megint?
- Semmiről nyugi. Yunho egy majom. Ennyi. - próbáltam kihátrálni a helyzetből, amibe saját magamat kevertem, de ha rólam és a pszichomókuskáról van szó, akkor addig nem tágít, amíg nem muszáj.
- Ahhhha. Gyanús vagy nekem fiatalember. - méregetett, mint valami börtönőr egy éppen szökésre készülődő fogjot.
- Most tényleg semmi különös nem történt. Csak mivel tényleg meleg van még, ezért drága barátunk egyszál boxerben alszik, amit ma "véletlen" elkaptam és "véletlen" elküldtem a bátyudnak. - védett meg és győzött le totálisan egyszerre a kis szöszi.
- Na azért halló. Erről nem kell mindenkinek tudnia...- éreztem, hogy kezdek egy kicsit vörösödni.
- Istenem olyan jó hallgatni titeket. Mint valami ingyenes stand up show esküszöm. - szólalt meg hirtelen Mingi.
- Ja, hogy te még itt vagy. - vágott meglepett fejet Seungmin.
- Ezt meg sem hallottam. - Mingi pedig sértődött fejet vágott.
- Fiúk én naaagyon sajnálom, hogy félbe kell szakitanom ezt a beszélgetést, de lassan csengetnek szóval kapkodjátok a csülkeiteket a termetekbe. - mondtam "szomorúan".
- Máris anyu! - válaszoltak kórusban.
- Na azért, na. Ezt ne. - mendtem oda mindkét bolondhoz és sorban megöleltem őket.
- Okés. Sziasztok! - köszönt el Seungmin és Mingi is intett egyet. Na és pont ebben a pillanatban csengettek, szóval a két pojáca fel is kapta a nyúlcipőjét és valószínűleg a termükig rohantak.

Itt is lenne az új rész. Bocsánat, hogy ennyire eltűntem, csak nem nagyon volt ihletem se meg időm se mivel felvételire készülök és edzésekre is járok, de próbálok minél több időt szánni erre a kis valamire.
Köszönöm ha végig olvastad, szívesen fogadom a véleményeket / kritikákat. Szép napot/estét!