Te vagy az, Kaulitz?

Te jó ég

Zögykölődtem a buszon. A fülembe airpods és üvölt benne a retró zene. El sem hiszem. 4 kerek év után ismét visszatérhetek oda ahol minden elkezdődött. Ahol még voltam valaki. Bár a szüleim úgy hitték ha elvisznek innen megváltozok nagyot tévedtek. Azóta még nagyobb a szám és még szívósabb lettem. Még így 20 évesen sem láttom be hogy a szüleimnek volt igaza. Mert nem is volt. Csak álltam és bámultam ki az ablakon. Az út mindkét oldalán szántóföldek húzódtak. Aztán valaki megbökte a vállamat. Kivettem a fülhallgatót és oldalra néztem. Egy 14 évesnek tűnő kislány állt mellettem a telefonját szorongatva.
-Sz-szia-remegett az idegességtől.
-Szia. Segíthetek?
-Csinálnál velem egy képet?
-Persze.
Odaállt és már lőtt is pár képet és hozzátette:
-Óriási rajongóid vagyunk! Ha ezt a barátnőim meglátják elfognak ájulni!
-Király.
Azzal elment. Beindult a karrierem és híres színésznő lettem. Sok kislány tart példaképének mert nem vagyok olyan sztár mint a többi. Fiús fekete ruhákba járok. Szájpiercing-em lett. Annak ellenére hogy fiús vagyok sminekelem magam. Elég durván (fekete szemceruzát elsatírozom, fekete matt rúzs) de így is elég fiús vagyok. Szoknyát, toppot nem vagyok hajlandó felvenni. Eddig semmilyen eseményen sem láttak engem szoknyában. Illetve sötétbarna vállig érő hajam végét kékre festettem ilyen színátmenetesbe. Egyszóval változtam. De csak kívülről. Belülről ugyanolyan maradtam mint 16 évesen. Egy könyörtelen, félelmet nem ismerő, tekintélyt parancsoló lány maradtam. Ahogy bámultam ki az ablakon hirtelen nagy felhőkarcolókra és irodatornyokra lettem figyelmes. A városom. Mostmár kertváros sincs és úgy is hívják hogy New York 2.0. Mármint nem ez a rendes neve. Csak így hívják. Alig található meg valahol egy régi épület. Ez a kis város egy nagy beton dzsungelbe ment át. De aztán megérkeztünk. Leszálltam és körbe pillantottam. Kocsik mindenhol, útépítesek, nagy irodaházak. Mintha teljesen másik városba kerültem volna. Viszont éhes voltam. Mivel 2 teljes órán át utaztam így nem ettem valami sokat. Bementem egy spar-ba az egyik épület aljába. Találtam magamnak egy szendvicset. Beálltam a kasszába és már fizettem is ki mikor fütyülést hallottam. Még nem is voltam kirívóan öltözve. Maradtak a bő ruhák. Már el is vettem a kis kajámat mikor 3 ilyen velem egyidősnek tűnő munkás szakadt ruhás fiú került elém. Az egyik nagyon ismerős volt. Szerintem láttam már valahol de nem tudom hol. Bár sok enbert látok naponta.
-Szia cica van gazdád?-jött közelebb.
-Neked fejed nem lesz ha nem takarodsz el-mondtam ridegen.
-Tudod nagyon emlékeztetsz egy régi jó barátomra.
Azzal sóhajtott egy nagyot és az állát fogta.
-Hamilton....
Végignéztem rajta. Már megvolt honnan ismerem.
-Szikora!-néztem rá nagyon meglepetten.
-Hamilton...te vagy az?-nézett rám meglepetten.
-Én hát!-mondtam mire a kezem nyújtottam neki ő meg belecsapott.
-Te itt? Azt hittem elköltöztetek!
-El is csak....hiányzott már a régi környezet.
-A régi jó emlékek-nevetett.
Azzal a srácokhoz fordult.
-Ez a lány majdnem megölt egy fiút a puszta kezével-mondta. Ő nagyon őrületesnek szánta a fiúk nagyon megvoltak ijedve.
-Nem akarok vele hencegni-mondtam.
-Így már 2-en vagyunk a csapatból-nézett rám.
-Ezt hogy érted?
-Úgy hogy-azzal vett egy mély levegőt-Telepesék elköltöztek. Ha jól tudom informatikus lett belőle. Halommal senki nem tudja mi lett. Egyszerűen felszívódott. Szerintünk ők is elmentek. Ferenczit beadták egy ilyen vallásos bentlakásos suliba. Azóta nem láttuk. Takácsék....az egyik ügyvéd lett a másik orvos.
-Te jó ég.
-Bizony. Mi nem mentünk el mert nem volt annyi pénzünk úgyhogy a szüleim magántanulóvá tettek és nem nagyon hagyhattam el a házat. Ja és igen van Kaulitz....hát az a srác nagyra vitte. Olyan híres gitáros lett belőle. Valami bandánál van. Őőő....Peking Hotel.
-Tokio!-mondta a másik srác.
-Az. Tokio Holtel.
-Ő is itt van?
-Itt hát. Tudod van az a puccos utca a hegyen felfelé ahol mindenféle gazdag él ilyen villákban.
-Igen igen.
-Na ott lakik. Ha innen kimész és ránézel a hegyre pont látod ilyen hatalmas modern épület. Van élete a csávónak.
-Van hát. És te? Mi ez a szerelés?
-Ja én ilyen beosztott vagyok. Dolgozunk az útépítésen.
-Sajnállak.
-Hát na...és te? Nem is mondtál semmit!
-Én színésznő lettem. Játszok egy csomó jó filmben mint a....Mrs. Lehetetlen, Part of me...
-Várj te voltál Jade a Part of me-ben?
-Igen...
-Láttom..-kezdte volna de csörgött a telefonja. Ránézett. -Vége a szünetnek. Vissza kell mennünk.
-Menjetek. Majd még kereslek.
-Jó. Na cső.
-Cső.
Szóval ez is kiderült. Mindenki eltűnt aki itt maradt az meg vagy munkás vagy híres. Lassan kiléptem én is a boltból. Felpillantottam a hegyre. Tényleg volt ott egy ilyen nagy kúria szerüség ami csak félig látszott.
-Mire vitte ez a szerencsétlen?-mondtam. Így bámultam a hegyre mikor valaki nekem jött.