Te vagy az, Kaulitz?

Komolyan

Kisvártatva elémtolt egy vajas kenyeret.
-Biztos hogy ennyi elég lesz?-kérdezte.
-Igen.
-Ez nem sok.
-Nekem pont elég.
-Timi te koplalsz vagy mi? Ne próbáld meg nekem azt mondani hogy ez elég.
-Tom nekem ez teljesen elég!
-Én ezt meg nem hiszem el. Akartam is mondani. Tiszta sovány vagy.
-Már az is baj ahogy kinézek?-mondtam és egyre jobban szedett az ideg. Sosem eszem sokat. Úgy érzem nem érdemlem meg.
-Nem nem úgy értem. Gyönyörű vagy de nem is tudom....16 évesen sokkal hogy is fogalmazzak.....nem voltál ilyen sovány..
-Te is megmondtad hogy sok minden változott! Akadj már le rólam!
-De...
-Vagy akkor tudod mit?-azzal odébb toltam azt a kenyeret-Ezt sem kérem.
Azzal végigmért engem és visszafordult ahhoz amit sütött. Igen sokkal soványabb vagyok mint voltam. Mert akkor még úgy éreztem megérdemlem. De mostmár nem. Egyszerűen magától egy konyhától rosszul tudok lenni. És a filmes szakmába is több szerepet kapok. Mármint. Nincs azzal gond ha valakin van egy kis hús (sőt jó is neki hogy van) de nem nagyon látok olyan színészeket (lányokat) akik aktívak és testesek. Max 40 felett. Vagy statisztákat. Na mindegy elfogyaztottam az a kis kaját. Ott ültem a bárpultnál és kávéztam. Tom állva ette azt a tojást vagy mit amit csinált magának.
-Nem is tudtam hogy van ikred-mondtam neki.
-Tényleg?-kérdezte egy pillanatra sem rámnézve.
-Igen. Én azt hittem egyke vagy.
-Miért?
-Mert még sosem láttam.
-Hogy hogy?
-Vicces. De komolyan mondom.
-Komolyan kérdezem.
-Oké akkor majd beszélgetek veled ha végre abbahagyod ezt-mondtam és felalltam majd besétáltam a szobába. Mint egy óvodás. Felöltöztem és rendet raktam a tegnapi után. Újra a sminkem csináltam mikor kopogtak. Nem válaszoltam. De újra kopogtak. Most sem mondtam semmit.
-Timi-hallottam Tom hangját.
-Amit megmondtam megmondtam-válaszoltam.
-Bejöhetek?
-Attól függ.
-Komolyan.
-Komolyan mondom-mondtam gúnyosan.
Aztán hirtelen benyitott. Nem vettem róla tudomást. Csináltam a sminkem tovább. Majd ha abbahagyta a gyerekes viselkedést vagyok hajnaldó vele beszélni. Kicsit olyan vagyok mint valami elcseszett feleség. Olyan pedig biztos nem leszek. Megállt mögöttem és a kezeit a derakmra tette. Továbbra is úgy tettem mintha nem lenne ott. Csak csináltam a dolgom. Beleszol mindenembe és még ő van megsértődve. Azért ne bassza már meg. Amióta ittvagyok mint valami FBI ügynök nyomozza ki az életem. Mit érdekli? Nem az ő dolga. És mindenen úgy felkapja a vizet. Van rajtam egy karcolás és akkor már rögtön veszekszik hogy mondjam meg neki mi történt. Semmi. Köze. Sincs. Hozzá. Csak 2 napja találkoztunk újra és már túl sokat tud. Jobb lesz találni magamnak egy albérletet de nagyon gyorsan mert én így nem fogom sokáig bírni. A vállam fölé hajolt és úgy kérdezte hogy:
-Haragszol?
-Én? Nem. Miből gondolod ezt?-mondtam irónikusan.
-Ahogy otthagytál.
-Miért te maradtál volna miután lesoványoztak, újra beleszóltak volna a dolgodba, és után meg is sértődtek? Te maradtál volna?-mondtam neki. Már pakoltam össze ő meg még mindig mögöttem állt és a derekam fogta.
-Nem válaszoltál a kérdésemre-mondtam neki.-Te maradtál volna?
-Hát akkor ne haragudj-mondta mosolyogva. Már összepakoltam és mentem ki. Elmentem Tom mellett. Belesüllyesztettem a sminkeimet a bőröndbe. Ki akartam menni cigizni mikor Tom magragadta derekam és odahúzott magához. Unottan néztem a szemébe. Ő csak mosolygott.
-Ne haragudj-mondta újra.
Sóhajtottam egy nagyot.
-Jóvan-mondtam egyszerűen.
Azzal lehajolt és hosszú nyálas csókcsatába hívott. Lassan hozzátolt a falhoz és így csináltuk. Már majdnem lenyeltük egymást mikor csengettek.