Te vagy az, Kaulitz?

Hát akkor

Miután sikeresen felöltöztem lebaktattam a földszintre. Szokásosan kivettem a cigis dobozt kimentem és rágyújtottam. A szokásos reggeli rutin. Csak cigiztem és nyugodtan elvoltam mikor egy fekete BMW gurult be a ház elé. Csak megállt az utcában. Azt hittem kiszállnak belőle és majd közölhetem velük hogy mehetnek vissza mert Tom nincs itt. De nem. Csak álltak a ház előtt és má kezdtem furcsálni. Az ablak sötétített volt így nem láttam ki van benne. Már majdnem ki kiabáltam nekik hogy húzzanak az anyjukba mikor elindultak felfelé. Fura. Mi volt ez? Lehet csak azt hitték rossz házhoz jöttek. Mert én álltam kint ugyebár. Mindegy. Majd ha Tom visszajön megmondom neki hogy keresték. Ennyi. Biztos nem Csimazék vagy valami. Szerintem. Elnyomtam a cigim és bementem. Eszembe jutott a reggeli incidens. Kellene az a bogyó megint. Elkezdtem keresni. Sehol sem találtam. Egy idő után feladtam. Majd megjön Tom és kérek tőle. Viszont nagyon unatkoztam. A mobilom nélkül. A laptopom nem volt feltöltve és nem volt kedvem úgy használni ha töltőn van. Úgy döntöttem felmegyek Tom szobájába. Amint felértem elkezdtem nézelődni. Annak ellenére hogy itt vagy egy ideje nem volt alkalmam minden szobát bejárni. Volt egy polc amin mindenféle régi képek voltak. Volt rajta Tom a kosaras cuccban, Billel közösen, egyszer mikor gitározott. Tök érdekes volt meg minden de megakadt a szemem valamin. Az nem egy kép volt. Az.....egy bicska volt. Bőrből volt a markolata. Levettem hogy jobban megnézzem. Ez...az én bicskám volt amit neki adtam. Ennyi ideig megtartotta? De komoly. Már teljesen elvesztem a látványban mikor ajtó csukódást hallottam és Tom hangját hogy:
-Megjöttem!
Gyorsan visszaraktam a bicskát a helyére és leszaladtam. Amint leértem Tom megölelt és megcsókolt. Mondtam neki hogy kellene az a cucc amit múltkor adott. Adott is. Újra a bárpultra tette a bogyót és egy vizet. Víz nélkül nyeltem le.
-Egyébként keresett valaki-mondtam neki.
-Ki?
-Nem tudom. Fekete BMW-je volt. Sötétített ablakkal.
-Nem ismerek olyan embert akinek ilyen lenne a kocsija. Biztos hogy idejött?
-Hát gondolom mert megállt a ház előtt. És mikor látta hogy én állok kint tovább ment.
-Fura. Mért jönne bárki is ide hozzám?
-Nem tudom. Talán eltévesztették a címet. Vagy valami ilyesmi.
-Az is lehet.
-Leszerveztétek a koncertet?
-Le. Berlinbe megyünk 1 hét múlva.
-Van időtök gyakorolni-mosolyogtam.
-Majd kitalálunk valamit. Találtál magadnak valami albérletet?
-Nem. Egyszerűen semmi sem jó. Bár megmondom az őszintét nem is kerestem nagyon. Kiment a fejemből.
-Remélem kint is marad-mondta.
-Ezt hogy érted?
-Úgy hogy örülnék neki ha itt maradnál velem. Amíg lehet-mosolygott közben odajött és a kezeit a derekam köré tette.
-Erre igazán nem kérhetlek meg-mondtam.
-Nem kell megkérned. Én akarom.
-Hát akkor....maradok.
Elmosolyodott jobban és megcsókolt. Legalább egy bajjal kevesebb. Nem kell albérletet keresnem.