Te vagy az, Kaulitz?

Elárultál minket!

Abbahagytuk. Tom nagyon idegesen sétált az ajtóhoz. Furcsáltam ahogy teljesen idegbeteg állapotban hagyott ott és kiment. Mentem utána. Nem tudom miért csak kíváncsi voltam. Nem mentem ki a házból az ablakra tapadva figyeltem ki az. Tom egy szőke csajt engedett be a kapun. Furcsa. Azt hittem az anyja vagy ilyesmi. De ez az ötletem akkor elszallt mikor megcsókolta őt. Nem tudom mit éreztem akkor de olyat amit sosem. Mérges és szomorú voltam egyszerre. Ilyet még nem éreztem. Szóval akkor most azt a csajt megcsalta velem?! Na ne. És még én vagyok itt a legbunkóbb. Na mindegy mert jöttek befele. Beszaladtam a szobába mert gondolom furcsa lett volna ha az ablakban találnak. Mérges voltam. Képes volt ezt tenni vele és velem?! Na ha nem az ő háza lett volna most belebasztam volna a falba. De mivel valószínűleg valami kárt tennék benne így inkább nem. De miért is vagyok mérges? Hisz nem kedvelem őt. Vagy de? Nem határozottan nem. Mondjuk akkor mért engedtem meg hogy ágyba vigyen? És mért nem pofozom fel mikor megcsókol? Nem tudom. De nem nem kedvelem őt. Egy kicsit sem. Dehogy. Nem. Ő csak egy régi ismerős és kész. Na jó én nem maradok itt több ideig az biztos. Nem tudom hogyan, meg hol de találok magamnak valami albérletet. Bekapcsoltam a gépem és elkezdtem szörfölni a neten jó albérletek iránt. De aztán nyílt az ajtó és Tom lépett be rajta a csajjal. Nagyon bunkón nézhettem rájuk mert Tom nagyon aggódó fejet vágott.
-Timi szeretnék neked bemutatni valakit...
-Jobban jár ha nem mutatod be-mondtam és visszafordultam a géphez.
-Ő itt Angela....
-Mondtam valamit.
-És ő....
-A csajod?-kérdeztem dühösen és visszafordultam hozzá.
-Mi?! Neeem....hozzád jött.
Ezzel felemeltem a fejem. A bandának akitől menekülök több embere is van ezért nem tudom kiben bízthatok és kiben nem. A pisztolyom a táskámba van. Egyedül egy bicska volt a zsebembe. Felpatanttam és kellő távolságot tartva néztem rá bosszúsan. A kezem zsebre vágtam és megfogtam benne a bicskát. Ha ölni kell ölni fogok.
-És mit akarsz éntőlem Angela?-néztem rá. A csaj nagyon ijedten nézett rám. Sokan néznek rám így ez már átlagos.
-Én én én-dadogott.
-Te te?-kezdtem közeledni.-Te mit akarsz tőlem? Hogy volt képed idejönni hozzám?
-A a a barátod hívott....-remegett. Elcsuklott a hangja mert odaértem és pontosan szembenéztem vele. Tom elémtette a kezét és hátrébb tolt.
-Csillapodjanak a kedélyek. Angela ingatlan közvetítő. Azért jött ide hogy segítsen neked házat találni....
-Nem kell segítség megoldom-mondtam még mindig a nőre nézve.
-Akkor én mennék is..-mondta a nő és sarkonfordult. Kiment a szobából. Tom utána ment de már csak az ajtó csukódásra ért oda. Tom visszajött és mérgesen nézett rám.
-Muszály volt?
-Ha ennyire kell neked akkor menj utána-mondtam és kivettem a kezem a zsebemből majd visszasétáltam a gépemhez.
-Nem nekem kell....
-Pedig pár perccel ezelőtt nagyon is kellett.
-Miről beszélsz?
-Azt hitted nem láttam? Amikor kimentél és megcsókoltad!-rivaltam rá.
-Én nem csókoltam meg! Csak egy arcra puszi volt! Mert régi ismerős!
Ja. Bazdmeg. De akkor is nekem kell győzni nem lehet igaza.
-És minden régi ismerőst végigcsókolgatsz?!
-Na jó te nagyon túlzásba esel. Ez egy puszi volt. Semmi több. Nem csokolgattam végig!
-Igen én is ezt láttam!
-Te....
-Tudod mit? Elmegyek!
-Mi hova?-kérdezte de félrelöktem az útból. Kimentem és kinyitottam a bejárati ajtót.
-Ahova akarok-mondtam és azzal kimentem. Büszkén sétáltam le az utcán. Győztem. Van ennél jobb érzés? Nincs. Lesétáltam a városba. Csak sétáltam az utcán és azon gondolkodtam milyen szuper vagyok. De hirtelen a nevemet hallottam:
-Hamilton!
Hátranéztem. Egy fekete csuklyás férfi tartott rám fegyvert. A zsebembe kaptam a pisztolyomért. De nem találtam. A táskámba maradt. Bazdmeg. Csak egy bicska volt nálam. Nem megyek ezzel sokra. Nem volt sok időm gondolkodni mit tegyek mert meghúzta a ravaszt golyók százai repültek felém. Behúzódtam egy épület elé ahol nem ért el. Folyamatosan lőtt. Hát akkor lehet itt a vége. Megtaláltak. Azonnal el kell húznom a belem innen. De aztán halottam ahogy újratölti a fegyvert. Tudtam itt az idő. Kinyitottam a bicskát és felé rohantam. Mire belerakta már odaértem és kivertem a fegyvert a kezéből. Fejbe basztam. Oldalra hajolt. Egy nagy seb keletkezett az arcán. Többször is megakart ütni de nem tudott. Kivédtem vagy kikerültem. De nem kapcsoltam időbe és orrbavágott. Nagyot vágodtam a földön. Fokuszálnom kellett hogy ne ájuljak  el. Oldalra fordítottam vérző fejem. A pisztolyt láttam nem is olyan messze tőlem. A pasi felettem állt és azt mondta:
-Elárultál minket! Akkor bűnhődj!
Megfogtam és utolsó erőmmel a fegyverért nyúltam. Elkaptam majd a pasira irányítottam és meghúztam a ravaszt. Pontosan az agyába lőttem. Ennyi volt neki. A fejem hátul és elől is vérzett. Nem maradhattam a városban. Ell kell mennem innen azonnal. Feltápászkodtam. A kezemben a fegyverrel néztem körbe. Nem sok mindenki látta. Ez egy nagyváros nem hiszem hogy ez az első. A pasi kezébe tettem a pisztolyt és visszaindultam. Nem hittem volna hogy itt is rám találnak de tévedtem. Az úton felfelé már tudtam mi lesz Tom reakciója. Valszeg újra kiszedi belőlem mi történt. Beértem a kapun és bementem. Tom a konyhába állt és amint meglátott aggódóan odajött hozzám. Megfogta a fejem úgy mint anyám tette azon az éjszakán mikor leklbuktunk és az arcomat fürkészte. Elfordítottam a fejem és bementem a fürdőszobába. A keze is tiszta vér volt ugye a hátulról vérző fejemtől. Az arcomat mostam mikor azt kérdezte:
-Mi történt?
-Baleset. Azonnal el kell innen tűnnöm.
-Ez nem baleset. Ki volt aki ezt tette veled?
-Valaki.
-Szólok a zsaruknak!-mondta és elővette a telefonját. Kivertem a kezéből majd a fejét megfogtam és lehúztam a fejét hogy szembenézzek vele.
-Eszedbe ne jusson idehívni őket! Megőrültél!?
-Akkor mit csináljak?!
-Te semmit. Maradj magadnak értve vagyok?!-mondtam és elengedtem a fejét. Visszafordultam és tovább mostam a vért.
-Ezt az egyik bandatag tette?-kérdezte.
-Talán.
-Rádtaláltak?
-Igen. Rohadtul megtaláltak!
-Mit fogsz tenni?
-Elmegyek.
-Ne menj!
-Tom tudom hogy csak most jöttem meg hogy hiányoztam meg minden de nem éri meg itt maradom ha fenn áll a veszély hogy meghalok!
-Nem úgy értem. Mármint most biztos azt hiszik elmész igaz?
-Nem tudom Tom nem tudok gondolatot olvasni.
-Na akkor mondjuk rakj ki valahova egy képet hogy elmentél valahova! Így ott fognak keresni nem itt.
Megálltam. Ez egész jó ötlet.
-Tom te zseni vagy!-húztam le a fejét és megcsókoltam.
Kimentem a fürdőböl és az interneten kezdtem keresni helyeket. Tom leült mellém.
-Mit szólnál mondjuk.....Miami-hoz?-mondta.
-Jó. Miami.
Azzal kerestem pár képet és lementettem majd kiraktam instára. Most azt fogják hinni oda megyek. Soha nem hittem volna hogy ilyet fogok mondani de....Tom okos. Azzal kikapcsoltam a gépet és mosolyogva néztem Tomra. Tom önelégült képét látva majdnem elfordítottam a fejem.
-Már csak egy albérletet kell keresni és megleszek-mondtam magamnak. Ezzel a kis ötlettel akármeddig bújkálhatok.
-Tudod meghálálhatnád valamivel hogy ilyen okos voltam-mondta Tom majd a fülemhez hajolt.
-Mivel?-kérdeztem. Nem szokásom hálálkodni de ez most életmentő. Szó szerint.
Azt suttogta a fülembe:
-Hagyhatnád hogy levegyem a ruháidat és addig játszak veled amíg el nem alszom-mondta. A hangja csábító volt de nem. Hisz előző este csináltuk.
-Most csináltuk este nem fog menni.
-De fog-mondta és a kezét a mellkasomra tette.