Te vagy az, Kaulitz?

-Jaj bocsánat-hallottam a hangot. Ránéztem a srácra. Egy teljesen idegen arcú, fekete fonott hajú, szájpiercing-es, fültágítós, fekete ruhás fiú állt előttem. Egyáltalán nem volt ismerős. Csak mosolygott én pedig fapofaarcal méregettem.
-Egyébként Tom vagyok. Tom Kaulitz-nyújtotta ki felém a kezét.
-Te vagy az Kaulitz?!-néztem rá tágra nyílt szemekkel.
-Várj....te meg......Timi?-nézett rám és lassan realizálta hogy ki is vagyok. -Te itt?-jött oda és ölelt meg. Ezt nem tudtam hova tenni. Egy ölelés. Milyen rég nem kaptam. Talán azóta mióta kiszabadítottam őt. De aztán kapcsoltam és visszaöleltem. Miután elengedett kicsit zavartan álltam előtte ő meg teljesen vidám volt.
-Csak már hiányzott ez a környezet-azzal körbe pillantottam-Na jó talán az túlzás hogy ez.
-Történt itt egy s más mióta elmentél-nevetett.
-Láttom.
-Meddig maradsz?
-Őőő....nem tudom....Bár úgy terveztem veszek itt egy házat vagy ki veszek egy lakást.....
-Tényleg?
-Ja. De amúgy hogy megváltoztál. Eltűnt a madárfészek a fejedről, új ruhák meg minden. Meg hogy megemberesedtél. Amilyen nyominger voltál-nevettem.
-Igen vicces....de te is. Bár a stílus maradt-nevetett.
-Nem csak az...de mindegy.
-Egyébként hol foglaltál szállást?
-Hát tudod.....ez kiment a fejemből. Majd becsekkolok valahova vagy mi.
-Ha gondolod alhatsz nálam.
Na most állj meg egy szóra. Szóval visszajöttem. Szembesültem azzal hogy mindenki elment csak Szikora és Kaulitz nem. Aztán találkozok a nagy megnőt Tommal és felajánlja hogy aludjak nála. Ez hülye.
-Mi...most komolyan?-néztem rá döbbenten.
-Igen. Lakok egy nagyon nagy házba teljesen egyedül. Legalább lesz társaságom.
-De még milyen-mormoltam.
-Szóval. Mit mondasz?
Egy pillanatig hezitáltam.
-Jó legyen.
Azzal elmosolyodott.
-Akkor gyere.
Azzal elmentünk egy ilyen nagy parkolóba. Megálltunk egy fekete Porsche mellett. Tom előhúzta a kocsikulcsot és kinyitotta a kocsit. A bőröndömet betettem hátra. Beültem az anyós ülésre. Teljesen elvoltam ámulva. Modern belső, nagy ilyen érintőképernyős dolog középen. Mindenfelé néztem. Én ilyenben még nem nagyon ültem. Tom látva hogy elvagyok kábulva nevetve azt kérdezte:
-Tetszik?
-Mi az hogy. Ez-ez a legmenőbb amit valaha láttam.
-Akkor a többitől el fogsz ájulni.
-Van több is??-néztem rá meglepetten mire mosolyogva elfordult és elindította a kocsit. Már úton voltunk de én még mindig a kocsival voltam elfoglalva.
-Nem is hallottam felőled semmit-mondta.
-Én sem rólad.
-Tényleg mivel foglalkozol egyébként?
-Színésznő lettem. Elég jól nyomom.
-Mégis meglepődtél egy Porsche-n.
-Mert nekem nem kell kocsi-mondtam.
-Oké. És eddig hol laktál?
-Mindenhol. Albérletekben éltem. Gáz tudom.
-Dehogy gáz.
-Dehogynem.
-És a család hogy van?
-Nekem olyan nincs-vágtam rá ridegen.
-Nem úgy faterodék.
-Olyanok sincsenek.
-Ezt meg hogy érted?
-Nincsenek olyanok hogy szüleim. Sosem voltak. Akkor sem mikor itt laktunk. Azért mert etettek és otthont adtak nem lesznek a szüleim-mondtam idegesen.
-De hát csak a családod nem?
-Az egyetlen dolog amin osztozunk az egy vezetéknév-mondtam egyre idegesebben.
-Jó jó nyugi.
Ez az a dolog amiről nem beszélek szívesen. Hogy mi is történt köztem és a ,,szüleim,, között.
-Neked?-kérdeztem.
Tom hosszasan ecsetelte mi történt vele de nem figyeltem. Ahhoz ezek a kérdései túlságosan felcsesztek. Aztán lassan elértünk az utcához. Nagy fák voltak mindenhol és különféle villák, meg nagy házak. Teljesen más volt mint a belváros. Azzal egy vagy házhoz értünk Tom befordult a kapuján. Kiszálltunk és kivettem a cuccom. Innen testközelből jobban láttam. Ez valami hatalmas.
-Gyere-mondta Tom és magamhoz tértem a ház csodálásából. Követtem be. Amint beléptem egy hatalmas nappali és konyha tárult elém.
-Azta kurva-gondolkodtam hangosan.
-Menő mi?
-Az.
-És gyere-mondta és bevezetett egy szobába. Volt saját fürdője és egy hatalmas ablaka ami a városra nézett.
-Ez komoly.
-Itt fogsz aludni. Jó?
-Már hogy ne lenne jó? Egy a szoba majdnem akkora mint egy panelház.
Nevetett.
-Akkor pakolj le. Én kint leszek.
Azzal kiment. Leültem az ágyra és nézelődtem mindenfelé. Ez egy komoly ház. Szikorának igaza volt. Tényleg sokra vitte. Aztán felálltam és kimentem a szobából. Körbe néztem de Tomot sehol sem találtam. Aztán megpillantottam. A terasz. Ott ült és cigizett. Kimentem mellé és én is rágyújtottam.
-Mióta cigizel?-kérdeztem.
-Amióta lehet. 18 éves koromtól.
-Úgy tudtam nem csinálsz ilyesmit.
-Mert még 16 évesen nem gondoltam hogy valaha fogok.
Felnevettem. Értettem mire céloz.
-Te azóta is csinálod?-kérdezte.
-Persze. Ez az amivel soha nem buktam le.
-De mással igen.
-De az más volt...egészen más.