Egy szobában voltam sötét volt. Nem láttam semmit és senkit se. Hirtelen felkapcsolódott a villany. Körbe néztem a szoba végében láttam egy székhez kötözve Tomot. Elkezdtem futni felé de egyszerűen nem értem el. Már teljesen elfáradtam mikor Tom mögött Csimaz jelent meg és lelőtt. És felkeltem. Körbe néztem. Ez nem az a szoba volt ahol én alszom. Ez olyan volt mint.....Tom szobája. És ez a gondolatom be is bizonyosodott mikor oldalra pillantottam és mellettem Tom aludt. Most sem volt rajta semmi csak egy alsónadrág. Tudtam hogy vissza kéne aludnom de nem tudtam a szemem levenni róla. Egyszerűen túl....mindegy. Lassan én is visszafeküdtem az ágyba. Azon gondolkodtam mit tegyek. Mert ha Csimaz idejön és én nem leszek itt Tom bánja. De ha itt maradok akkor nekem eshet bajom. Nem tudom. Nem akarom hogy bántsák őt de meghalni sem akarok. Ezt most el kell döntsem. Így feküdtem egész éjjel álmatlanul. Reggel éreztem ahogy Tom az egyik kezét átteszi rajtam és megfogja az oldalamat. A fejét a nyakamhoz tette és úgy szuszugott. Akármennyire is volt aranyos nem tudtam másra gondolni. Egyszerűen csak kavarogtak a gondolataim hogy mit csináljak. Talán ha elmondanám neki.....nem az nem lesz jó. Nincs több ötletem.
-Mi a baj?-kérdezte. Az a reggeli hang...
-Semmi. Nincs baj.
-Láttom hogy nem vagy jól. Mi az?-kúszott közelebb.
-Semmi. Tényleg semmi.
-Semmi?
-Semmi.
-Na. Mondd el.
-Mit mondjak el mikor nincs semmi?
-Dehogy van semmi. Na mondd csak el.
-Én csak.....-kezdtem volna de inkább abbahagytam. Nem mondhatom el neki.
-Te csak?-húzott lejjebb kicsit.
Na mindegy elmondom. Úgyis előbb utóbb megtudná.
-Én csak attól tartok hogy Csimaz idejön..
-Ki az a Csimaz?
-A banda vezér. Ő a legkegyetlenebb mindegyik ember közül. És talán a legerősebb is..
-Nálad senki sem erősebb-harapott a nyakamba óvatosan.
-De ő....
-Ő sem.
-De...
-Figyelj eltörted a csippet nem?
-Igen de...
-Akkor nincs mitől tartanod. Legfeljebb attól hogy most reggel mit szeretnék tenni veled-mondta és a kezét lejjebb csúsztatta és a medence-csontomhoz tette.
-Attól hogy eltörtem a csippet is rám tudnak találni.
-Miből gondolod ezt?
-Mert tegnap mikor aludtál jött egy sms-em. Nem tudom kitől de megfenyegetett hogy elkapnak és hogy téged is bántani akarnak. Aztán tiltottam a számot és kidobtam a mobilom az ablakon.
-Nyugi. Ha idejönnek simán elbánsz velük nem?
-Nem Tom. Ezek nem csak 4-5-en vannak mint régen. Ezek többen vannak. És nekem nincs csapatom. Egyedül kell megküzdjek velük ha idejönnek.
-De nem fognak úgyhogy ne idegeskedj-mondta és a kezét a medence-csontomról a nemiszervemre tette.
-Nem tudhatod-mondtam de hirtelen a kezével masszírozni kezdte dolgomat. A kezét méglejjebb csúsztatta és már teljesen a lábam között járt a keze. Mély sóhajokat hallatott. Én egyre nehezebben vettem levegőt és teljesen felizgatott ahogy csinálta. Aztán elvette a kezét. Azt hittem vége. De tévedtem. Mert hirtelen a lábaim közé került és nagyon éhesen nézett a lábam közé. Aztán lehúzta rólam a nadrágomat és már így bámult rá. A kezét belső combomra tette és masszírozni kezdte. Rámnézett. Aztán lehúzta magáról a fehérneműjét. Csak bámultam rá. Aztán a takarót rámhúzta és belém hatolt. Elég erőteljesen dolgozott és én nagyon hangosan adtam ki a hangokat. Így voltunk el jó sokáig. Már alig éreztem a lábaimat mikor befejezte és felallt az ágyról. Letettem a lábaimat és a takarót jobban magamra húztam. Nagyon önelégülten és lihegve nézett rám. Aztán duda szót hallottunk az ablakhoz sétált. Kinézett rajta majd azt mondta:
-Bazdmeg itt vannak a srácok-azzal hozzám fordult-Nekem most el kell mennem le kell még szervezni egy koncertet. De majd jövök-mondta és felhúzta a boxerét.
-Jó jó-mondtam. Előkapott a szekrényéből pár ruhát és felrángatta magára. Mielőtt kiment adott egy csókot. Aztán kiment. Megvártam a bejárati ajtó csukódást és csak utána öltöztem én is fel.
YOU ARE READING
Te vagy az, Kaulitz?
Action4 év után végre visszatértem a szülővárosomba amit sajnos el kellett hagynom. Sötét múltam helyszíneit járom újra. Vajon mi történhet velem? Miben változtam és miben nem változam? Ismernek még az emberek? Ha a legtöbben nem is így is akadnak akik mé...