Te vagy az, Kaulitz?

Nyugi

Ott térdelt előttem miközben nyöszörgött és azt az illetékes helyet fogta.
-Elfelejtetted?! Én nem vagyok olyan lány mint a többi-mondtam neki.
-A kibaszott életbe-mondta. Nem tudtam sírni fog-e vagy nem. Aztán elléptem oldalra. Lassan aztán abbahagyta a nyöszörgést és felallt. Megindult felém én pedig ott akartam hagyni de elkapta a vállamat és a falnak nyomott. Újra fejbe akartam baszni de amint felemeltem a kezem elkapta és hozzám szorította. Aztán a másikkal próbáltam de ennek is ugyanaz lett a sorsa. A lábam sem tudtam megmozdítani mert azt meg az ő lábával hozzányomta a falhoz. Nagyon közel volt hozzám és hiába nyüglődtem nem tudtam ellökni.
-Bazdmeg te nyomsz vagy egy mázsát-mondtam neki.
-Amint mondtam történt itt pár dolog még nem voltál itt-mondta és mélyen a szemembe nézett. -Most még van esélyed....mit vettél be az előbb?
-Valamit. Valamit amihez semmi közöd sincs!-mondtam és már kiabáltam a végén.
-Jobban tennéd ha elmondanád....
-Miért mi lesz ha nem? Megütsz? Úgysem mersz....
Azzal nem mondott semmit.
-Miért érdekel?! Miért féltesz engem?!
-Mert nem akarlak újra elveszíteni!-tört ki.
Azzal megállt bennem a vér. Abbahagytam az erőlködést és kerek szemekkel néztem rá.
-Ezt meg hogy érted?-néztem rá és éreztem ahogy már nem nyom a falhoz de ott tart.
-Úgyhogy.....nem akarom hogy újra eltűnj az életemből.....
-De...de...de...én azt hittem....hogy.....nem kedvelsz-mondtam és már realizáltam mindent.
-Jobban kedvellek mint gondolnád....és jobban is mint kéne...
Azzal már el is engedte a kezeimet és a lábomat is de még mindig ott álltunk a falnál.
-Tudod miután elmentél azt hittem soha nem látlak majd többé.....
Nem tudtam megszólalni. Csak néztem rá ő meg nagyon félve nézett rám.
-Tudom neked is fájdalmas volt de nekem.....ezerszer jobban fájt. Ha nem kedveltelek volna akkor nem mentem volna oda hozzátok este.....és nem próbálkoztam volna újra. És nem nem azért akartam beszállni mert tetszett hanem azért mert veled lehettem...
-Miért szeretnél egy ilyen embert amilyen én vagyok?
-Mert nem vagy olyan lány mint a többi....jó értelemben.....és és és....én sem tudom megmondani mit szeretek benned....de egyszerűen imádom az egész lényed.....és nem akarlak többé elveszíteni.....azt akarom hogy örökre itt maradj velem.....
-Ne akard ezt.....ne akarj engem-mondtam. Nem akartam hogy olyan élete legyen mint nekem. Senki sem érdemli azt hogy elronstam az egész életét. -Na akard ezt...nem érdemled ezt...te nem akarsz olyan életet ami nekem van. Ne tedd magad tönkre egy ilyen lánnyal amilyen én vagyok. Te sokkal jobbat érdemelsz...
-Nekem nem kell jobb mint te. Nekem te kellesz.
-Tom ne akard ezt...
-De akarom...
-Nem akarsz olyan világban élni amilyenben én. Te nem érdemelsz ilyet. Te nem vagy olyan ember mint én. Te jó ember vagy. Jó az életed, a karriered, a családod.....mindened megvan. Ne kelljen neked egy ilyen az életedbe amilyen én vagyok.
-De kell.
-Én nem akarok rosszat neked....megint.
-Timi te miről beszélsz? Soha nem hoztál rosszat a fejemre és nem is fogsz.
-De fogok....
-Nem fogsz! Timi nekem csak is te kellesz. Éjjel, nappal, délben, este, minden percben. Mert nekem olyan kell mint te vagy.
-Én....
-Te.
-Tom én nem....-kezdtem volna de egyre közelebb hajolt hozzám.-Én nem....-aztán  megfogta és érzékien megcsókolt. Nem hittem volna hogy valaha is csókolózni fogok vele. Meg hogy így valaha is fogok csókolózni. Van valaki aki nem fél tőlem. Hanem szeret engem. Ott csókolóztunk a falnál Tom keze a derekamon volt én kezem pedig a nyaka körül. Egyre jobban csináltuk és már-már összetalálkozott a nyelvünk is. Nem tudtam mit higyjek. Ez egy álom? Valószínűleg nem mert ez nem szörnyű. Aztán felkapott az ölébe és lefeketetett az ágyra. Fölöttem volt én pedig alatta.
-Tudod mióta várok erre?-kérdezte.
-Mióta?
-16 éves korunk óta-mondta és újra nekiállt engem falni. Furcsa volt. Éreztem valamit amit soha. Mintha pillangók lennének a hasamba. Szóval akkor ez lenne az amiről beszélnek. Szerelem. Milyen furcsa. Valaki szeret engem. És nem csak mondja. Hanem érzi is. Még soha nem volt ilyen ember. Aki tényleg bizonyosan szeretett volna. Aztán Tom levette a száját az enyémről és levette a felsőjét. A kidolgozott felsőteste teljesen elkábított. Ránézett a testemre a pólómért nyúlt. Rendes esetben valószínűleg megütöttem volna de nem tettem. Hagytam hogy lehúzza a pólómat és ledobta a földre. Végignézett a testemen mikor megakadt a szeme a hasamon.
-Az meg mi?-kérdezte.
Felültem és kikúsztam alóla. Felvettem a földre dobott felsőmet és felvettem. Felálltam mire Tom is ezt tette.
-Mi volt az a hatalmas seb?!-nézett rám. Nagyon tartanom kellett magam hogy a teste ne kerítsen hatalmába.
-Semmi.
-Az nem semmi. Timi ki tette ezt veled?
-A sors-mondtam és ott akartam hagyni de megfogta a karom.
-Mi az?! Már nem tűröm a semmit. Nekem megmondhatod!
-Nem! És az amúgy sem seb...az egy heg.
-De mi tette ezt veled?
-Tudod miután elmentem utáltam a szüleimet. Egész életem során azt mondták nekem hogy az én hibám minden! Egy nap elegem lett. Ültem a konyhaasztalnál és hallgattam azt a nőt akit anyámnak kellett hívjak. Azt mondta hogy minden az én hibám. Veszekedtem vele. Aztán mérgemben felkaptam egy konyhakést és beledöftem! Aztán megfogtam és miután láttam mit tettem végezni akartam magammal. De nem tudtam. Mert az a szerencsétlen férfi aki apámnak vallotta magát megtalált és hívta a mentőket. Megmentették az életem. De azután kitagadtak. És olyan ügyekbe keveredtem hogy azt elmondani sem tudom. Ezért éltem mindig albérletekben! Mert menekülnöm kellett a hatóság elől. És azért lettem színész mert kellett a pénz! Piára és drogokra. És mai napig benne vagyok ebben a szarban! Azért jöttem vissza mert itt nem keresnének! És mostmár te is tudod. Na tessék csinálj amit akarsz. Dobj ki, jelents fel, hívd a zsarukat!
-Nem fogom....-jött oda hozzám lassan.
-Igen bazdmeg amit láttál az drog volt! Mert ezalatt a 4 év alatt olyan függő lettem hogy nem tudok nélküle élni! Egyszerűen nem bírja a szervezetem anélkül! Hiába próbáltam leszokni lehetetlen!!
-Nyugi-jött közelebb majd megölelt. Biztosra vettem hogy elmondja majd valakinek a titkaimat és lecsuknak.