Te vagy az, Kaulitz?

Készen állsz?

Ott ölelt engem én meg szétrobbantam az idegtől. Sosem szerettem erről a dologról beszélni. De mostmár Tom tudja a titkaimat. Így nagy veszélyben lehetek. Nem akarok börtönbe menni mert ott valószínűleg elküldenek rehabra. És amint mondtam a szervezetem nem bírja a cucc nélkül. És az a hírnevem is tönkretenné. Hisz kell a pénz. Ha nincs pénz nagyobb a lebukás esélye. Na de ugye Tom magához ölelt. Meleg volt a teste. Egyre csak azt mondogatta:
-Minden rendben lesz. Nyugi.
-Dehogy lesz rendben ebből a dologból a Jóisten se tud kihozni!-mondtam idegesen. -Tényleg az én hibám. Minden. Ha nem kezdek bele a csapatba akkor nem lennék most itt. Akkor nem lenne ilyen az életem-szidtam magamat. Tom megfogta a fejemet és feleljebb hajtotta és a szemembe nézett.
-Nem a te hibád. Mindenkinek van egy mély pontja. Te most abban vagy. De nem lesz ez így sokáig. Minden rendben lesz meglátod-mosolygott.
-Hogy lenne rendben? Embert öltem, drogoztam, ittam, a maffia meg minden...halkult el a hangom a végére. Úgy éreztem nem kellett volna ezt megmondani.
-Milyen maffia?-kérdezte.
-Semmilyen....-mondtam és kiléptem a kezei közül. Ki akartam menni a szobából de lekapta a kezem és visszrántott. Nekiestem a mellkasának. Gyorsan hátraléptem egyet de a kezeivel a derekam körül visszanyomtak hozzá.
-Nem vagyok hajlandó ezt mégegyszer eljátszani! Nem mondom meg!-mondtam neki de ő csak nézett rám nagyon csillogó szemekkel. Lehajolt a fülemhez és halkan azt mondta:
-Nem is kell....
Nem tudtam hogy mit akar ezzel. De hirtelen felkapott és lenyomott az ágyra. Azt hittem így akarja kiszedni belőlem. De nem. Csak nézett rám éhes szemekkel. Nem tudtam mit csináljak. Most vagy megverem vagy hagyom. Újra levette a felsőmet most mit sem törődve a heggel a gyomromon. Ledobta a földre.  Szemei megakadtak a mellkasomhon és egyre jobban láttam rajta mit akar. Nem tudtam hagyjam-e. Akartam is meg nem is. De nem volt sok gondolkodási időm mert a nadrágomért nyúlt. Kicsatolta az övem és így könnyedén lehúzta rólam a ruhadarabot. Én így már fehérneműben feküdtem alatta ő meg egyre jobban kívánó tekintettel fürkészte a testemet. Letolta a nadrágját és újra elémtárult az a bizonyos kinézett amit este láttam. Nem tudtam mit nézzek. A felsőtestét vagy az alsót. Ilyenben még nem volt részem. Ez teljesen új. Aztán csak annyit kérdezett:
-Készen állsz?
-Talán.
Azzal elmosolyodott és kibújt a boxeréből. Láttam amit nem tudom akartam-e és teljesen elámúltam. Bazdmeg. Nem hittem hogy valaha is fogok ilyet mondani főleg rá de....nagyon sexy volt. Fogalmam sem volt mit kell ilyenkor csinálni. Ilyet még soha nem éltem át. Sok mindent éltem már meg de ilyet még nem. Tom látva bizonytalanságom lejjebb hajolt és kicsatolta a melltartómat. Megfogta és azt is ledobta a földre. Szemei keblemet fürkészték. Lehajolt újra és nyakamat kezdte puszilgatni. Teljesen felizgatott. Már vártam mikor szedi le rólam az utolsó dolgot. De nem csinálta csak lefogta a kezeimet és a nyakamon cuppogott.
-Tom csináld már-mondtam neki.
-Mit csináljak?-mondta és megcsókolt a fülem mögött. Most nem tudtam hülye-e vagy csak azt akarja kimondjam.
-Tudod.
-Nem tudom-mondta és óvatosan ráharapott a nyakamra. 
-Tom....
-Mit csináljak?-kérdezte és szívni kezdte a nyakam.
-A kibaszott életbe dugj már meg!-törtem ki. Tomnak nem is kellett több. Letépte rólam a fehérneműt és belém hatolt. Ettől az érzéstől felnyögtem. Ilyet még nem éreztem. Tom megrettent és nem mozdult.
-Nincs baj....csináld-nyögtem. Tom nem túl erősen de elkezdett mozogni. Én csak nyögtem és arra gondoltam nem vagyok normális. Most komolyan lefeküdtem Tommal. Tom Kaulitz-al. Azzal a nyomival aki azóta nem teljesen nyomi. Tom látva nem állok ellen gyorsított a tempón. Mindketten elélveztük. Nem tudtam mennyi ideje csináltuk de biztos jó sokáig. Tom kihúzta belőlem a nemiszervét és mellém dobta magát. Levegőért kapkodtam. Tom átölelt és ránk húzta a takarót. Így aludtunk el.