Te vagy az, Kaulitz?

Hagyj engem békén

Tom végre elengedett és így összepakoltam. Miután végeztem fáradtan dőltem be az ágyba. Végre nem találhatnak rám. Ez egyszerűen mesés. Végre szabad vagyok. 4 év után először. El sem hiszem. Csak ennyit kellett volna tennem. Miért nem jutott előbb eszembe? Nem tudom de juthatott volna. Na mindegy jobb később mint soha. Hirtelen Tom hangját hallottam:
-Ebéd!
-Mindjárt megyek-mondtam.
Felültem és kimentem a konyhába. Jó volt amit Tom főzött és nem tudom mi volt velem de végre ettem rendesen. Talán csak ennyi kellett. Tom egész ebéd alatt a lábával piszkálta az enyémet. Egyértelmű mit akar de nem fogok engedni. Ebéd után kicsit leültem telfonozni. A szobába feküdtem az ágyon mikor Tom jött be. Már meg volt hogy utasítom vissza de nem. Egyszerűen csak bemászott az ágyba, rámfeküdt és a hasamra hajtotta a fejét. Lassan már csak a horkolást hallottam. Mindegy. Csak szörföltem a neten mikor sms-em érkezett egy ismeretlen számtól.
Ismeretlen szám:
Azt hitted ha eltöröd a csippet elvesztünk?

Miről beszélsz? Ki vagy te?

Ismeretlen szám:
Jobban tudjuk hol vagy mint te.

Nem is tudod hol vagyok.
Hagyj engem békén.

Ismeretlen szám:
Meggyfa utca 145. ház.
Tom Kaulitz háza.

Nem is ott vagyok.
Nem tudom miről beszélsz.
Amint mondtam hagyj békén.

Ismeretlen szám:
Nem fogunk békén hagyni Hamilton.
Elárultál minket. Nem hitted hogy
komolyan beszélünk mikor megmondtuk
hogy még megbánod.

Én senkit sem árultam el
én kiléptem.

Ismeretlen szám:
Vigyázz Hamilton. És vigyázz a kisfiúra is.

Jobban teszitek ha ti vigyáztok.
És ha egy ujjal bántani meritek őt én esküszöm hogy megkeresem Csimaz-t és kutaposom a belét és utána feldarabolom és megetetem veletek.

Innentől kezdve nem válszolt. Mért támadja mindenki Tomot? Én csak úgy látszik bajt hozok a fejére. De szegény még így is szeret engem. Én nem akarom hogy baja essen. Nem éri meg. Viszont nem tudom most mit csináljak. Ha elmegyek Tom védtelen marad. De ha maradok akkor lehet meghalok. Még én sem tudom mit kellene tennem. Hisz a rendőröknek nem szólhatok. Ezt nekem kell megoldanom. De sürgősen. Viszont mostmár tudják a számom. Letiltottam a számot és a mellettem lévő nyitott ablakon kibasztam a mobilom. Az a hegytetőröl biztos zuhant pár métert. Szórakozzanak az anyjukkal. Ne velem. De Tom a megmozdulásomtól felkelt.
-Mi a baj?-kérdezte kómásan.
-Semmi. Nincs baj. Aludj csak-mondtam. Visszahajtotta a fejét rám és visszaaludt. Miért bántja őt mindenki? Ha valamit akarnak tőlem mindig szegényke bánja. Miért? Élete legrosszabb döntése volt hogy szóba állt velem. De nem engedem hogy bántsák őt. LoL. Hogy átmentem ilyen védelmező stílusba. De hát ha kell akkor kell. Nincs mese.

Amíg Tom aludt és mivel a telefonom a hegy aljában landolt én merengtem a semmiben. Elképzeltem milyen életem lehetne ha nem tettem volna meg mindezt amit eddig. Talán élhetnék most boldogan és szabadon. De nem tudok. Ilyen ez. Tom miután felkelt azt mondta mutatni akar nekem valamit. Felvitt az emeletre és oda egy szobába. A szoba tele volt gitárral. Mindenfélével.
-Ez nagyon király-mondtam.
-Kösz.
Aztán megmutatta a mellette lévő szobát ahol gyakorolni szoktak a bandával. Király volt meg jó nagy. Volt még odafent egy csomó szoba de azok mind vendégszobák voltak vagy nem voltak érdekesek. Aztán kivitt az erkélyre. Nagyon szép kilátás nyílt a városra.
-De szép-néztem szét.
-De nem olyan mint te-mondta. Odafordultam. Odajött és megcsókolt. Hosszasan csináltuk. Aztán végre bemehettünk. Lent a nappaliban néztünk valami ölős filmet. Én csak a feléig láttam mert utána elaludtam. Ez a nap túl sok volt.