Vége.

170 6 2
                                    

2 héttel vagyunk az eset után. Nem mozdultam ki a házból azóta. Bill szerint depressziós vagyok de mások szerint csak szomorú. Vagy mindkettő. De hát mégis hogy kéne reagálnom? Nevetve kéne ugrándozzak vagy mi? Egyik nap otthon voltam ki akartam menni rágyújtani. Viszont ahogy kiértem láttam hogy valaki a kapuba áll. Egy ismerős alak. Egy lány. Jobban megnéztem. Lassan kirajzolódott az arca is....nem hittem a szememnek. Ez Timi! Mindent eldobva futottam oda hozzá. Közeledve már biztosra tudtam. Ez ő. Odaérve rögtön megöleltem. Nem akartam elhinni. Ő az. Kicsit elegedtem és feljebb hajtottam az arcát. Ez tényleg ő volt. Örömben a szemem megint tele lett könnyel.
-Te?-kérdeztem.
-Én...-mondta.
-Hogy....
-Az orvosok megmentették az életem. Visszahoztak és 1 hétig feküdtem kómában. Utána meg még bent tartottak....de mostmár itt vagyok....és itt is leszek. Hála Neked -mosolygott.
Újra kitörtem könnyekben de most örömből. Szorosan megöleltem. Itt van. Vissza jött. Ez életem legjobb napja. Újra a kezeimben tarthattam őt. És mostmár örökre ott marad.

Te vagy az, Kaulitz?Where stories live. Discover now