Te vagy az, Kaulitz?

Az élet kegyetlen

-Egyébként hogy hogy albérletekben laktál?-fújta ki a füstöt.
-Úgy hogy nem akartam a két felnőttel élni akik a gyereküknek hívtak-mondtam és bevettem a cigit a számba.
-Mért nem vettél egy házat magadnak?
-Mert sehol se volt jó-fújtam ki a füstöt.
-Mióta élsz így? Mármint hogy....
-Lassan 3 éve.
-Azt hogy?
-Úgy ahogy-mondtam. Nem akartam arról beszélni mi történt hogy így kellett éljek. -Tudod az élet kegyetlen-nyomtam el a csikket.-Ezt el kell fogadni.
Tom feltűnően nem szólt semmit. De aztán csak mondott valamit.
-Nem kell hogy az legyen....
-Nem kellene de az.
-Nem az mármint.....ha teszel érte....nem lesz az-nyomta el ő is.
Halkan nevettem.
-Optimista vagy Kaulitz. Túlságosan is.
-Még mindig jobb mint a pesszimista hozzáállás.
-Én nem vagyok pesszimista. Én csak úgy láttom a dolgokat amilyenek-mondtam és vissza bementem. Már nem akartam erről beszélni. Lehet neki arany élete volt/van de nekem nem. Jött be utánam.
-Egyébként hallottam erről a karrieredről-mondtam neki. Most meséljen kicsit ő is. Ne csak én. Bár lehet mesélt róla a kocsiba de nem figyeltem.
-Igen....
-Nem is tudtam hogy tudsz gitározni.
-Pedig tudok. Én megmondom az őszintét nem hittem volna hogy te színésznő leszel-mért tereli vissza a témát?
-Ezt hogy érted?-vontam fel a szemöldököm.
-Úgy hogy én azt hittem valami kosárlabdázó leszel.
Nevettem.
-Én is azt hittem. De a sors máshogy hozta-mondtam elkomorodva a végére. Tom látva a komorságom ahogy ezt felhozta rögtön elterelte a témát.
-Kérsz valamit enni?
Amúgy ja igen. Megvettem a szendvicset és még meg se ettem.
-Ja.
Azzal leültetett ilyen bárpult szerüséghez. A hűtőben kutatott.
-És mi lett az eredmény?-kérdeztem.
-Milyen eredmény?
-A kosárlabda. Tudod miután elmentem...
-Kikaptunk. Az edző nagyon hiányolt téged egész évben. Meg azután is.
-Pedig hogy szurkoltam.
-Sőt úgy fellökött az egyik hogy eltört a karom.
-Úh. Az gáz.
-Az volt. De nem volt olyan durva mint mikor te törted el annak a csavónak a karját mikor először voltam veletek.
Itt kicsit megálltam. Hajdú. Hogy összevertem. Áh nagyon kemény.
-Nem ő volt az egyetlen.
-Gondolom-mondta és egy kenyér szeletre vajat kent. -Figyelj a sonkát vagy a szalámit szereted jobban?
-Sonkát. Ez egyértelmű.
-Akkor itt van-tett elém egy vajas kenyeret. Milyen nagy lakoma. De jobb mint a semmi.
-Kösz.
Vettem el és már bele is haraptam.
-És melyik városba mentetek?-kérdezte.
-Berlinbe mentünk. De utáltam. Jobban tetszik a vidék.
-Meg is értem.
-Bár szerintem ez már nem teljesen az amire vágytam-nevettem.
-Hát igen. A kisvárosbol lett egy nagyon nagy város.
Így beszélgettem vele mindenféléről. De aztán eljött az este. A szobába voltam amiben elvoltam szállásolva. A telefonomat néztem. Aztán kopogást hallottam. Oda néztem.
-Én megyek aludni. Jó éjt-mondta Tom az ajtóban állva. Nem tudom mért jelenti ezt be. Meg kíván nekem jó éjszakát. De mindegy.
-Neked is-mondtam.
Elment. Úgy döntöttem én is alszom. Lekapcsoltam a lámpát. Az előttem lévő ablakon bámultam kifelé. A város teljesen olyan volt mint New York. Minden ki volt világítva. Szépnek szép volt de nekem hiányzott a régi város amiben éltem. Az ablakból tök jól rá láttam azokra a helyekre ahol régen rengeteget bandáztunk. A színház, szökőkút, múzeum egyszóval mindent. Ahogy ezeket néztem lassan elnyomott az álom.

Álmomban újra átéltem azokat a dolgokat amiket régen. Aztán jött az elköltözés és hirtelen felriadtam. Felültem az ágyon én körbe néztem. Minden ugyanolyan volt. Viszont hallottam egy hangot. Mintha valaki horkolt volna. Leszálltam az ágyról és elindultam a hang irányába. Felmentem a lépcsőn. Végigmentem a folyosón mikor egy résnyire nyitott ajtóhoz értem. Onnan jött a hang. Bementem. Tom félmeztelenül egy alsónadrágban aludt és úgy horkolt mint a kurvaélet. Tom kigyurt testét látva megtorpantam. Ez egyszerre volt kecsegtető és traumatikus. De aztán észbe kaptam. Én aludni akarok basszameg. Megfogtam és felkaptam a mellettem lévő pamlagról egy párnát és hozzá vágtam. Azzal felriadt.
-Dugulj már be!-mondtam neki. Ő nagyon meglepetten nézett rám.-Mint egy vaddisznó bazdmeg!-azzal meg sem vártam a reakcióját kimentem a szobából. Visszamentem az ágyba. Újra aludtam. És végre csönd volt. Csend és nyugalom.