Te vagy az, Kaulitz?

A te hibád!

Egy sötét alagútban voltam és futottam a fény felé amit az alagút végén láttam. Mikor már majdnem elértem a fény kialudt és sötétté vált minden. Hangokat hallottam.
-A te hibád!-visszhangzott. A hang megsüketítette a fülem. Térdre estem és a fülem fogtam. Hirtelen az anyámmal álltam szemben. Felálltam és szembe néztem vele.
-Minden a te hibád!-mondta és belökött a szakadékba. Zuhatam a sötétségben és a hangok egyre hangosabbak lettek.
-A te hibád!
Mikor már majdnem földet értem felriadtam. Zihálva néztem körül. Minden rendben volt. Csak annyi hogy mellettem horkolt Tom. Este volt. Nem tudom mióta aludtunk de az biztos hogy egy ideje. Egy újabb rossz álom. Minden este gyötörnek rémálmok. Ez már átlagos. Megfogtam kikúsztam Tom kezei alól és felvettem a fehérneműm és a pólómat (mivel ugye hogy pont olyan hosszú hogy eltakarja amit kell) és kimentem a teraszra és rágyújtottam. Ahogy belenéztem az éjszakába egyre jobban törtek fel az emlékek. Régen minden este kint voltunk hajnalokig. Volt bennem egy késztetés hogy újra tegyem meg amiket régen de nem lehet. Nem vagyok már gyerek. És nem hinném hogy újra össze tudnék szedni egy olyan jó csapatot mint régen volt. Olyan összetartó, hűséges, és bátor csapatot ritkán találni. Hirtelen hallottam ahogy nyílik mögöttem az ajtó. Tom rámterítette a felsőjét és ő is rágyújtott. Rajta is csak egy póló és alsónadrág volt.
-Tudod nagyon aranyos voltál-mosolygott.
-Miért is?
-Ahogy megvoltál illetődve. Mintha először csináltad volna-nevetett. Csöndben komor arcal néztem magam elé és nem válaszoltam. Szóval ő azt hiszi nem ez az első.
-Nem először csináltad ugye?-hagyta abba lassan a nevetést.
-De-mondtam egyszerűen.
-Nem hittem volna....mármint....
-Drogos vagyok nem kurva-mondtam.
-Nem vagy drogos...
-Ne próbáld meg ezt beetetni nekem. Az vagyok. Ezt te is tudod. El kell fogadni-szívtam bele a cigimbe-Nem kell vígasztalj.
-És hogy hogy ez volt az elsőd?
-Úgyhogy minden fiú fél tőlem. Vagy egyszerűen leszbikusnak tartottak. Mert hát ugye....ahogy kinézek.
-És amit mondtál a maffia....én nem akarok neked rosszat....de nem tudom értelmezni...mit ártott az neked?
Kifújtam a füstöt. Egy pillanatig elgondolkoztam. Meg kellett fogalmaznom mit is szeretnék mondani. Nem kell mindenről tudnia.
-Tudod miután kidobtak otthonról az utcákat jártam. Nem volt hová mennem. Találtam egy ilyen drogokkal és egyéb ilyen szerekkel foglalkozó csapatot. Azok befogadtak. Adtak nekem szállást és bevettek a bizniszbe. Elég jól ment aztán ki akartam szállni. Új életet akartam kezdeni. Ekkor már megvolt az első filmes szereplésem is. De nem tudtam kilépni. Lehetetlen volt. Nem engedtek. De elszöktem. És amit mondtam az nem teljesen volt igaz....nem a hatóságok elől menekülök hanem a bandától. Azért laktam albérletekben. Jártam hamis személyikkel, lövettem piercing-et. Csak hogy ne találjanak rám. Most is előlük menekülök.
-Mért nem engedtek?
-Mert en hoztam a legtöbb bevételt. Adtam a drogot lányoknak, fiúknak, kisgyerekeknek egyszóval jó bizniszt csaptam. Túlságosan jót. Én mondom neked Kaulitz.....örülj magadnak. Hogy nem kellett azt átélned amit nekem.
Elnyomtam a csikket és bementem a szobába vissza. Ha Tom egyre többet tud az egyre nagyobb veszély rámnézve. Így is túl sokat tud. Többet mint kellene. Visszafeküdtem az ágyba. Az oldalamra fordulva akartam aludni. Már elszenderegtem mikor valaki átölelt hátulról. Szorosan odabújt hozzám. Így aludtam el.

Másnap reggel arra keltem hogy senki sincs mellettem. Körbenéztem. Ruhák a földön, be van húzva a függöny, és kicsit olaj szag van. Feltápászkodtam az ágyról. Bementem a fürdőszobába. A sminkem királyul rajtam maradt (mondjuk hogy tudtam volna lemosni?) Úgyhogy azt gyorsan leszedtem magamról. Ahogy az alapozót szedtem le észrevettem valamit a nyakamon. Egy lila folt. Megnéztem. Ezt bizonyosan Tom ejtette rajtam még a dolog előtt. Mindegy. Nem ez volt a legnagyobb sérülés amit valaha szereztem. Kimentem a konyhába ahol Tom sütött újra valamit. Amint meglátott a bárpultra tett egy szem valamit és egy pohár vizet. Leültem és nagyon álmosan azt mondtam:
-Jó reggelt.
-Neked is. Ezt vedd be-mutatott arra a cuccra ami előttem volt. Nekem nem kellett több. Megfogtam és víz nélkül lenyeltem.
-Fogamzásgátló. Tegnap már későn jöttem rá.
-Furcsálnom kéne azt hogy ilyet tartasz magadnál?-néztem rá felvont szemöldökkel.
-Nem. Csak izé....még egy másik esetről maradt itt...
-Milyen esetről?
-Izé...tudod a srácokkal elmentünk egy bárba....na ott bebasztam és megismerkedtem egy lánnyal....és...
-Jó oké értem. Nem mintha érdekelne mit veszek be.
Nekem aztán már mindegy mit raknak elém. Beveszem. Már úgyse eshet olyan bajom ami eddig ne esett volna.
-Azért ne bízd el magad....most sem kérsz semmit?
-Semmit.
-Egy szendvicset? Vagy süssek valamit? Egy csókot?-mosolygott a végén.
Megforgattam a szemem. Milyen frappáns...Azzal lehajolt hozzám és megcsókolt.
-Egy kávé elég lesz. Nem kell semmi.
-Biztos éhes lehetsz. Tegnap sem ettél semmit ugyebár....
-Tényleg semmit. Nem vagyok éhes.
-Pedig én addig el nem eresztelek amíg nem eszel valamit.
-Jó. Akkor mondjuk egy szendvicset.
-Csak?
-Csak.
-Akkor csinálom-mosolygott.
-Kösz.