One more chance for love (Scott McCall)

Harmincharmadik fejezet

Aurora

Minden pillanatát láttam annak, ami alig pár másodperc leforgása alatt történt, a szemem látta, de az agyam nem volt képes felfogni. Láttam, ahogy Scott először térdre ereszkedik, majd a mellkasán átszúródott tört, majd azt ahogy a fájdalom szétárad a testében és végleg a föld ad neki támaszt. Nem érdekelt ki van ott körülöttem, nem érdekelt semmi, fejvesztve rohantam Scott-hoz. Letérdeltem mellé és a fejét a combomra helyeztem, kellemes meleg volt.
- Scott maradj velem, nem veszíthetlek el - sötétbarna haját simogattam, a homloka egy ponton vérzett, de a legnagyobbik probléma nem ez, hanem hogy egy kurva tör áll ki a mellkasából.
- Nem hagyhatsz itt megértetted. Ezúttal nem hagyom - könnycsepp gördült végig az arcomon, de Scott nem engedte, hogy tovább haladjon.
- Nagyon sajnálom, hogy akkor nem mentem utánad - hangja nyöszörgős, halk és erőtlen volt.
- Scott most ne beszélj kérlek.
- De...De ezt el akarom mondani, ez az utolsó pillanat...
- Ne mondj ilyet kérlek, rendbe fogsz jönni - ismét egy könnycsepp gördült végig az arcomon.
- Nem telt egy úgy 1 nap sem, hogy ne gondoltam volna rád. Örülük, hogy mégegyszer utoljára láthattalak – a látásom teljesen ködös volt. Ekkor Scott keze hirtelen a gravitáció hatására lecsúszott az arcomról. Mérhetetlen nagy fájdalom, düh, harag vette át a szívem és az agyam minden zugát.
Zokogás tört ki belőlem, mert tudtam innen már nincs visszaút, a homlokára még egy utolsó csókot adtam.
- Kérlek ne hagyj itt Scott. Scott. Kérleeeeeeeeeek - már teli torokból üvöltöttem és a könnyeim egyre szaporábban folytak végig a kipirult arcomon. Éreztem, hogy minden erő, érzelem, ami felgyülemlett bennem ki akart törni, felszínre akart jönni. A háttérben gonosz nyöszörgő hang hallatszott. Hátra fordultam Baltazar hevert a földön és kárörvendő vigyort nem lehetett levakarni az arcáról.  Scott fejét óvatosan letettem a földre, felálltam majd Baltazarhoz sétáltam. Elképesztő harag, düh dúlt bennem, megragadtam egy vasrudat, melynek a vége kellőképpen hegye volt.
- A boldog befejezés számotokra sem jön el soha – vigyor rajzolódott ki az arcán, nem tudom ezekután mi történt, de amit én láttam, hogy a testem valósággal ragyogott, a szemeim szikrákat szórtak és a kezemben lévő vasrúd pedig izzót. Több sem kellett hozzá teljesen elöntöttek megint az érzelemek, mikor Scott mozdulatlan testére pillantottam, aki körül már a többiek is sorakoztak. Megmarkoltam az izzó rudat és egy határozott mozdulattal Baltazar szívébe szúrtam. Megvártam, amíg a szervezete végleg feladja a harcot és miután már kellő mennyiségű vértócsa lett körülötte visszamentem Scott testéhez. Lydia-ra, Allison-ra pillantottam az arcukat könny borította. Többiek arcára az érthetetlenség ült ki, senki sem tudta mi történt az előbb velem, mi volt ez az egész, de ebben a pillanatban senkit sem érdekelt. Letérdeltem a mozdulatlan test mellé, ismét a combomra helyeztem a fejét, simogatni kezdtem a haját és végig azt kérdezgettem a nagyvilágnak, hogy miért. Miért pont őt vette el tőlem. Az élettelen testét szorongatva rájöttem, hogy mióta elmentem sohasem mondtam el neki, hogy valójában mit érzek iránta. De nem is kellett szerintem ő pontosan tudta mit érzek. Közelhajoltam a szájához.
- Szeretlek Scott – majd egy utolsó csókot leheltem az ajkaira, éreztem ahogy egy könnycsepp végig gördül az arcomon és Scott homlokán lévő seben landolt. Ez nem könny volt, ez valami más, aranyszíne csak úgy csillogott a vérben. Hirtelen Scott mellkasa megemelkedett, testemet hátra rántottam, nyöszörgő hang távozott a testéből.
- Scott, te élsz - kiáltottam fel. Ezek szerint vannak még csodák.
- Nincs semmi baj - körülöttünk mindenkinek leesett az álla, nem tudom ez mi volt és hogyan csináltam, de örülök neki, hogy megtörtént. Felült, felhúzta a pólóját, ahol az izmos hasa kivillant, a tör okozta seb eltűnt.
- Mit csináltál? - fordult felém.
- Én...én nem tudom – dadogtam, hozzáértem a mellkasához, ahol a seb helye volt, valószínűleg hideg lehetett a kezem, mert Scott hirtelen nagy levegőt vett. Belenéztem azokba a gyönyörű csokoládébarna szemekbe, melyek mindent elárultak. Nem tudom mi történt az előbb, akkor mikor megöltem  Baltazart vagy az előbb. De nem is érdekelt. A legfontosabb, hogy visszakaptam őt.