One more chance for love (Scott McCall)

Tizenötödik fejezet

Aurora

- Ne már srácok... mi folyik itt? És miért nem láttam még egyszer sem Derek-et, ha ennyire jóban vagytok? Miért nem beszéltetek sohasem róla?  – Stiles és Scott sokatmondóan összenéztek, mintha azon agyaltak volna, hogy mit is mondjanak.
- Öhhm - kezdte el Scott, de nem igazán jöttek ki a szavak, mondanok a száján. A csengő éles hangja vetett véget a kihallgatásomnak, a srácok fellélegeztek.
- Még nem végeztetünk - tekintetem szúrós volt és a mutatóujjam a két srác között ingázott. Mindenki sietősre vette a dolgokat és a megfelelő irányba indultunk el. A hátralévő pár órán már nem is igazán tudtam 100%-os figyelmet fordítani, túlságosan is lekötött, ami a pályánál történt.
Ki ez a Derek Hale? Miért viselkedtek furcsán mikor odamentem? Mit hallgatnak vajon el előlem?
Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben. Majd a tanítások után Isaac kísért haza, mivel az idő ködös volt és a sofőrök figyelmetlenek. Az út Noah házáig vagyis a házunkig csendben telt, egymás kezét szorosan fogtuk olykor-olykor Isaac rászorított, de csak gyengéden, mintha visszacsatolásra várna, hogy minden rendben van-e.
- A szokatlanul csendes vagy. Valami baj van?
- Nem, minden a legnagyobb rendben – fordultam felé és egy mosolyojt erőltettem. - Csak a pályánál történteken gondolkodok.
- Ro... - állt meg és elém lépett, majd megfogta mind a két kezem. Az ő keze sokkal melegebb volt, mint az enyém. - Derek csak egy régi barát és csak meglátogatott minket, ennyi történt. Nincs okod aggódalomra - mélyen egymás szemébe néztünk és éreztem a biztonságot, a melegséged ami az ő jelenléte hozott ki belőlem. Hittem neki és hirtelen minden gondolatom elszállt. A kezét végig simította az arcomon a nyakamnál viszont megpihent, közelebb húzott magához és a meleg, puha, gyengéd ajkait az enyémre tapasztotta. De hirtelen eltávolodott tőlem, zavartnak tűnt, a fejét össze-vissza forgatta, mintha a szemeivel keresett volna valamit. - Mennünk kellene – jegyezte meg, majd helyeseltem és elindultunk ismét. De alig haladtunk 3 métert hirtelen megtorpant, meredt a távolba, kezdett az adrenalin ingázni bennem, vajon mi a baj, miért álltunk meg. Faágak reccsenését hallottam, majd 1 lány és 2 srác jelent meg. Isaac erősen maga mögé szorított védelmezően.
- Lám... lám... lám személyesen is találkozunk Lahey - szólalt meg az egyik srác mély, rekketes hangon.
- Isaac kik ezek? - súgtam a fülébe, de választ nem kaptam rá.
- Mit akartok?
- Csak kíváncsiak voltunk a lacrosse csapat utódjára, aki átveszi McCall helyét.
- Menjetek el! Nem akarok bajt - hangzott el Isaac szájából, amit mintha morgásszerű hang kísért.
- És te lehetsz a Barátnő - szólalt meg a lány és közelebb jött hozzánk, de Isaac tolt egyre hátrébb, majd ismét valami morgásszerű hang hagyta el a száját. - Milyen kis ártatlan teremtmény - a szívverésem egyre gyorsabb lett. Végül a lány közelembe férközött és a szemebe lógó hajtincset eltűrte a fülem mögé, de közben a nyakamat is megérintette, amitől kirázott a hideg. - Még a véred is meleg, a szíved sebesen dobog. Tökéletes lennél...
- Hagyd őt békén! - szólalt meg egy ismerős mélyhang, ami a hátam mögül jött. Egyszerre megfordultam és ott állt Scott. - Nem mondom el mégegyszer, menj a közeléből! - a lány egy lépést hátralépett Scott viszont egyre gyorsabban jött a közelünkbe. Honnan tudta, hogy itt vagyunk? És honnan tudta, hogy bajba kerültünk? Mi ez az egész?
- Scott McCall is csatlakozik a bulihoz, milyen király lesz - dörzsölte össze az egyik srác a kezét. Scott rám emelte a tekintetét. A szemei az súgták “Minden rendben lesz”, “Itt vagyok és megvédelek”. Nem gondoltam volna, hogy sokkal nyugodtabbá tudok válni Scott jelenlétében. Egyszerűen az a tekintet, amit felém küldött sokkal megnyugtatóbb, mint Isaac szavai.
- Nem lesz itt semmiféle buli – jelentette ki Scott és mintha ő is morgást küldött volna a szavai után, majd Isaac-ra nézett. - Vidd haza! Elintézem őket - a fejemet Isaac felé fordítottam, lenézett rám majd vissza Scott-ra, bólintott és felpakott a karjaiba. Olyan gyorsan történt minden, pár perc alatt már a ház előtt voltunk.
- Gyorsan menj be és zárd be utánunk az ajtót.
Pontosan úgy tettem, ahogy kérte. A szívem még mindig sebesen dobogott. Mi volt ez? Kik voltak ezek? Mit akartak? Mi lett Scott-al? Miért viselkedtek furcsán? Mi volt az a morgásszerű hang, amit Isaac és Scott is kiadott? Nekem ez sok egyszerre... Mi történik itt?