One more chance for love (Scott McCall)

Tizenkettedik fejezet

Aurora

-Scott?! - mordulatlanul, meredten figyeltük egymást. Hosszas csend után Scott megszólalt.
- Azt hiszem... én most megyek - hátrálni kezdett, majd hirtelen eltűnt az ajtóból. Szívem szerint utána futottam volna és elmagyaráznám neki, hogy nem történt semmi Isaac és köztem. De nem tettem. Az agyam győzött nem engedte életre kelteni a lábaimat, hiába próbálkoztam, nem ment. Isaac-re pillantottam, aki már eltávolodott tőlem 1 lépéssel.
- Nem mész utána? - kérdezte. Összeszorítottam a fogaim, majd mélylevegőt vettem.
- Nem - szívem szakadt meg mikor kiejtettem a számon ezt a szót. Miért fussak utána, hiszen már nincs semmi közünk egymáshoz. Nem tartozom neki semmiféle magyarázattal, 4 évvel ezelőtt én sem kaptam tőle semmi magyarázatot a cselekvése miatt. Ő is továbblépett és nekem is ezt kell tennem, még ha belepusztulok akkor is. Ez már nem lesz soha ugyanolyan köztünk. Két idegen lettünk, akiknek közös múltjuk van. Miután észhez tértem folytattuk Isaac-el a Szaturnusz gyűrűjét, nem szóltunk egymáshoz, nem volt szó az előbb történtekről, arról hogy majdnem csókolóztunk. Csak folytattuk a munkálatokat a teremben, néha-néha egymáshoz szóltuk, de különösebben semmi sem történt

-------------------------------------------------------

Arra riadtam fel, hogy anya nevét kiabálom.
-Ez csak egy rémálom - próbáltam megnyugtatni magam, a takaróm csupa víz volt. Remek. Elővettem egy plédet, amivel be tudtam takarózni, de előtte lementem a konyhába egy pohár vízért. Felkapcsoltam a konyhában a kisvillanyt, kiengedtem a vizet és megfogtam a poharamat, majd a hidegvíz alá tartottam. Lépteket hallottam, majd Stiles jelent meg a nappaliban egy fekete alsónadrágban és a szürke pólójában.

- Mit csinálsz te itt... - az órára pillant, ami a konyhafalán lógott. - ...Hajnali fél 3-kor?
- Rosszat álmodtam és kijöttem vizet inni - emelem fel a poharam, hogy látható legyen neki is.
- De minden rendben van? - kérdezi ásítás közepette.
- Persze - rövid válasz után elhallgatok, majd Stiles közelebb lép felém. Az arcomba lógó tincset eltűri a fülem mögé.
- Scott mesélte mi történt - letettem a vizes poharat az asztalra, majd Stiles nyakába borultam és jó szorosan magamhoz öleltem. - Jaj, te lány...
- Mikor Isaac megjelent és ketten maradtunk a teremben, újra érezni kezdtem azt, amit régóta el akartam nyomni. De mikor belépett Scott minden megváltozott, összezavarodtam.
- Ro - tolt el magától, a fejemet a két kezébe helyezte. - Tudom milyen nehéz most neked, minden téren. De nem szabad hagynod, hogy lehozzon bárki is az életről. Tudom, hogy Scott-al nem úgy alakultak a dolog, ahogy annak lennie kellett volna, de hé figyelj kaptál még egy esélyt az élettől. Isaac kedves, megbízható és nagyon jó arc, bármikor számíthatsz rá. Nekem csak az a legfontosabb, hogy boldog legyél. Sajnos bele kell törődnőd, hogy Scott továbblépett, de neked is ezt kell tenned. Ha a sors egymásnak teremtett titeket, akkor idővel egymásra fogtok ismét találni, de addig élni kell a saját életeteket. Nem lesz könnyű, de el kell őt engedned. Így lesz jobb mindkettőtöknek - Stiles szavai a szívemig hatoltak és igaza volt, el kell őt engednem.
- Köszönöm Stiles, most erre volt szükségem - simítottam végig a kezemet az arcán, majd nyomtam egy puszit rá. - Jó éjt.
- Jó éjt Ro.