One more chance for love (Scott McCall)

Kilencedik fejezet

Aurora

Amíg a fiúk a kajakokat rendezték én kénytelen voltam beszélgetni a lányokkal, főként Lydia kérdezősködött. Miért költöztünk ki Londonba? Milyen volt kint élni? Milyen plázák vannak kint? Hogyan ismerkedtem meg Stiles-al és Scott-al? Ehhez hasonló kérdéseket kaptam, mikor leültünk a pokrócokra és kényelembe helyeztük magunkat Allison is megmutatta a hangját.
- És volt már olyan, hogy többet éreztél valamelyik iránt? - a kérdés hallatán lefagytam, nem tudtam mit válaszoljak. Nem akartam hazudni, de el sem akartam mondani neki. Most gondoljatok bele
“Igen Allison fülig szerelmes voltam Scottba, és ő is belém. Aztán úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk együtt és életem legszebb 3 hónapját töltöttem vele. Aztán valami bekattant nála és egyik pillanatról a másikra, magyarázat nélkül dobott”.
Szívem szerint ezt mondta volna, de nem lehetett. Nyeltem egyet.
- Nem. Nem volt ilyen. Számomra olyanok, mintha a bátyáim lennének - szerencsére megérkeztek a srácok és nem kellett a kínos helyzetben helyt állnom.

-------------------------------------

- Jól csinálom? - bevallom nagyon féltem a kajakban, nem érzetem magam stabil állapotban. - Igen remekül csak figyelj az egyensúlyra - jegyezte meg a mellettem 2 méterre lévő Stiles. A többiek száguldoztak és tök természetesen mozogtak vele, én meg itt szerencsétlenkedek ezzel a szarral. Allison illant el mellettem, a hullám egy kicsit megingatta a csónakot, amitől pláne nem sikerült megnyugodnom.
- Mi a baj Aurora. Félsz a víztől? - kiáltotta utánam. Éreztem, hogy ez gúnyos megjegyzésnek szánta.
- Ha jól tudom neked sem ment az elején Allison - kiáltotta utána Stiles.
- Stiles nem fog menni – jegyeztem meg, közben megérkezett Isaac is hozzám.
- Ro figyelj rám, emlékszel mikor régebben a testnevelés órákon egy fapallón kellett keresztül sétálni? -tekintetemet Isaac felé fordítottam, és bólogattam. - Jó, képzeld azt hogy ez egy fapallón állsz, amin egyensúlyoznod kell. Nem lesz semmi baj. Csináld utánam - kezembe vettem a lapátot, mélylélegzetet vettem és megpróbáltam megnyugodni. Levegő be és ki, be és ki, be és ki. Ismét Isaac-re pillantottam fejbiccentéssel jeleztem, hogy készen állok. Lassan, óvatosan elkezdtem a lapáttal evezni, ahogy Isaac mutatta. Rövid idő elteltével már sokkal magabiztosabban és gyorsabban haladtam, fel tudtam venni a többiek ritmusát, tempóját.
- Verseny a bójáig - kiáltotta el magát Stiles. Mindenki hevesen elkezdett lapátozni, valahogy sikeresen Scott közelébe kerültem, ami jót jelentett hiszen ő a harmadik helyről indult. A hátam mögé néztem, Scott már 3 méterre mögöttem volt, ám ekkor valaminek nekimentem, elveszettem az egyensúlyomat a kajak felett és nagy eséssel a vízbe csapódtam. Nem ért le a lábam, bepánikoltam, messziről a nevemet hallottam, ahogy valaki kiáltja. Csapkodtam, rugdalóztam, hogy valahogy kint tudjam tartani a fejemet a vízből, de rájöttem nem tudom hosszútávon csinálni, mert pár rugdosás után elfáradtam. Végül feladtam, nem tudtam tovább fennmaradni a víz felett. Éreztem, ahogy a hideg lassan ellep és nem tudok semmit sem tenni. Hirtelen két erős kart éreztem a derekam köré kulcsolva, ami húzott fel. Újra kaptam levegőt, köhögni kezdtem és levegő után kapkodni.
- Nincs semmi baj, itt vagyok – ezt a hangot még csukott szemmel is megismerem, miután a vizes kezemmel letöröltem az arcomat és kristálytisztán láttam ki tart erősen a karjai között, persze Scott volt az. A hangja mindig elárulja őt, picit mély, de férfias hang. Erősen tartott a karjaiban, ha akartam volna akkor sem tudtok kiszabadulni innen.
- Ne engedj el – mondtam remegőhangon, az egész teste szinte lángolt, még a hideg víz ellenére is.
- Soha Ro, soha – hosszasan meredtünk egymás szemébe, abban a pillanatban megszűnt körülöttem minden. Istenem azok a gyönyörű csokoládébarna szemek és a vizes haja, ahogy csöpögött le róla a víz.  Nem érdekelt, hogy kik látnak minket vagy, hogy itt van Scott barátnője is. Akkor abban a pillanatban csak Ő és Én voltunk. Hirtelen visszakaptam azt a Scott-ot, akit megismertem és, akibe fülig szerelmes voltam. Közben megérkezett hozzánk Isaac is egy mentőöv kíséretében, Scott felhelyezte rám és együtt kiúsztunk a partra. Nem sokkal később a többiek is kiértek a partra.
- Ro jól vagy? - Stiles, Isaac és Lydia egyszerre rohantak oda hozzánk.
- Igen nincs semmi bajom, köszönhető Scott-nak – Scott felé pillantottam, de már nem volt egyedül. Allison ölelte magához. Mintha megint érezni kezdtem volna a mellkasomban egy szúráshoz hasonló dolgot, nem értettem mi ez az egész, ami velem történik. Mintha a szívem ismét összeroppant volna. Mi történik velem?