One more chance for love (Scott McCall)

Első fejezet

Aurora

Egy borús, esős napon történt minden. Alig 1 hónapja kezdtem el újra a kicsit régimódi iskolám falai között letölteni a hátra maradt 2 évemet. Úgy indultam neki, hogy ez a 2 év hamar elillan és mire észhez térek kezemben fogom tartani az érettségi bizonyítványomat. De a sors közbe szólt. Egy csütörtöki napot írtunk Londonban, tudni kell, hogy itt az ősz elég csípős és szinte mindennap esik az eső. Éppen egy kiállításra tartottunk, apa vezetett és mellette ült anya is, én a hátsó ülésre szorultam, a kezemben Jane Austin-Büszkeség és balítélet című könyvét tartottam és mélyen belemerülve, átszellemülve olvastam. Őszintén semmi kedvem sem volt elmenni arra a kiállításra, de anya ragaszkodott hozzá. A szüleim valamit beszéltek, de nem igazán tudtam kivenni, hogy miről. Szakadt az eső és ködös volt az idő. Hiába, a rossz idő ellenére is London utcái hemzsegnek az autóktól. Dudálások, türelmetlen sofőrök és ez az időjárás...hát igen üdvözöllek titeket Londonban. A könyvből fel-fel pillantottam megnézni, hogy hol tartunk és kb. mennyi idő mire odaérünk. Egy hajtűformájú kanyart vettünk be, de valami történt. Hirtelen teljes erőből az autó ajtajának csapódtam, a könyv kiesett a kezemből, tompán hallottam egy erős dudálást még. Majd az autó elkezdett gurulni le a dombon, nem tudom pontosan mennyi ideig, de hirtelen egy fa megállított minket, vagyis elméletileg az volt. Éreztem ahogy az autó az oldalára fordult, ahogy a fának neki csapódtunk, ekkor minden elsötétült. Sziréna. Többféle sziréna tompa hangját is hallani véltem. Kiabálni akartam, de nem sikerült. Mikor észhez tértem és a látásom is kiélesedett, a szüleim felé néztem. Apa feje csupa vér volt, anya nem volt eszméleténél. Hirtelen megszédültem a fejemhez kaptam, de mikor elvettem onnan a kezem véres volt, iszonyatosan fájt a fejem. A szüleimet kezdtem el szólongatni, de válasz nem érkezett vissza. Egy erős fény miatt összeráncoltam a szemem, valaki itt van.
- Kislány, kislány - szólongatott a férfi, nem tudtam megmozdulni sem, mert az öv erősen tartott. Ismét erős fejfájás öntött el, elsötétült minden, nem tudtam mozogni, beszélni. Ez volt az a nap, amikor árva lettem és elveszítettem számomra két legfontosabb személyt, a szüleimet.