One more chance for love (Scott McCall)

Ötödik fejezet

Aurora

Egyet pislantottam és már az
igazgatói irodában ültem Noah és az igazgató társaságban. A teremből lehetett hallani a folyosón mászkáló embereket, beszélgetéseket, mintha nem is választotta volna el 4 fal a helyiséget. Egy nagy téglalap asztal hosszabb oldalánál ültünk, az igazgatóval szemben. Noahval valamiről kellő hangerőn diskuráltak, mivel a jelentkezési lapot tegnap adtuk le, vagyis nagyon későn. A kezemet az ölembe temettem és az ujjammal kezdtem el játszani, mivel jobb ötletem nem volt, hiszen “gyerekként” nem szólhattam közbe. Elmondani, hogy én mit akarok és hogyan akarom. Végül Noahnak sikerült meggyőznie az igazgatót, hogy vegyenek fel az intézménybe. Alá kellett még pár papírt írni, aztán az igazgató telefonált és pár percen belül kopogtak az iroda ajtaján.

- Jó reggelt! Hívatott Igazgató? - belépett egy középmagas, világosbarna hajú srác. Kedvesen mosolygott felénk és Noaht kézfogással üdvözölte.
- Igen Lahey, hadd mutassam be Aurora Torrest, aki a mai naptól fogva az intézményünkbe fog járni. Szeretném, ha közbe vezetnéd Miss Torrest és bemutatnád az osztályt is - utasította a középkorú úr. A fiú csak a fejét biccentette meg és halkan odasúgta nekem “Gyere utánam”. Ránéztem Noahra, aki helyeselte az ötletet. Végül felálltam és a fiút követve kisétáltunk az irodából. Már egy ideje sétáltunk mikor a fiú megköszörülte a torkát.
-Egyébként Isaacnek hívnak, Isaac Lahey.
- Aurora, de ezt már valószínűleg tudod - erőltettem egy mosolyt felé.
- Igeen. Nem tudtam, hogy Stilesnak van egy unokatesója.
- Igazból nem vagyunk rokonok, csak közeli barátok. Noah, vagyis Mr. Stilinski és az én apám nagyon jó barátok voltak és kollégák, így ismertük meg egymást Stilesal. Szinte születésünk óta legjobb barátok vagyunk, vagyis inkább már úgy tekintek rá, mintha a bátyám lenne.
- És a szüleid? - hirtelen megtorpantam, nyeltem egy nagyot.
- Meghaltak. Pár hete autóbalesetet szenvedtünk, csak én éltem túl.
- Úristen, nagyon sajnálom. Én... nem tudtam.
- Semmi baj - tovább sétáltunk és inkább ezt a témát ejtettük. Isaac körbevezetett az épületben, komolyan mint egy labirintus itt egy lépcső, ott egy folyosó aztán megint lépcső. Megmutatta a lacrosse pályát is és a tesi termet. Isaac nagyon kedves és türelmes volt velem, elmesélt pár vicces történetet; elmondta melyik tanártól kell tartani, mert szigorú; vagy kik az iskola “menő csapata”. A körbe vezetést egy hangos, fülsüketítő csengőszó zavarta meg. Hirtelen a folyosót diákok száza árasztotta el, a tömegben megpillantottam Stilest, aki éppen egy vörös hajú lánnyal beszélgetett. Isaac összefutott pár barátjával, akikkel leállt beszélgetni, majd rövid beszélgetés után felém fordult.
- Aurora...
- Ohh ne kérlek, hívj nyugodtan Ronak vagy Rorynak – szóltam közbe.
- Rendben Rory – mosolygott rám a fiú. - El kell mennem, hamarosan lacrosse edzésem lesz és még át kell öltöznöm. Velem tartasz vagy...?
- Boldogulni fogok. Menj csak – elindult, de még mielőtt látótávolságon kívülre esett volna még visszanézett.
- Később találkozunk - kiabálta. Mikor Isaac már eltűnt teljesen a tömegben mély levegőt vettem és elindultam Stiles felé. Stiles abban a pillanatban észre is vett és felém sietett.
- Minden rendben Ro?
- Persze, az előbb vezetett körbe Isaac.
- Isaac? - a vörös hajú lányra pillantott. - És most merre ment?
- Lacrosse edzésre - közelebb lépett a vörös hajú lány, elég feltűnően végig mért.
- Ro bemutatom Lydiat.
- Szia nagyon örülök, hogy megismerhetlek. Stiles nagyon sokat mesélt rólad - mosolygott kedvesen, az ajkain a vörös rúzs csak úgy virított. Azt hiszem őt nem igazán érdeki, ha megbámulják, elég figyelem felhívóan öltözködik. Hirtelen a semmiből Scott is előbukkant, de nem egyedül egy lány kíséretében. Itt meg mi történik?! A padlóra pillantottam kezükre össze volt kulcsolva. Scott együtt van valakivel?! Mikor Scott észrevette, hogy a kezüket bámulom hirtelen kicsúsztatta a kezét a lány kezéből és beszédre nyitotta a száját.
- Ro bemutatom neked Allisont, a b... barátnőmet - a szemeim elkerekedtek, az állam leesett, azt hittem rosszul hallottam, mert ebben a pillanatban a csengő is megszólalt. Tessék?! Nem, nem, nem ez lehetetlen. Mármint lehetséges, de akkor is ez hogyan történt?
- Allison, ő Aurora Torres...
- … régi barát - fejeztem be Scott mondatját, mire felnézett rám, arca meglepett volt.