Scott
Mintha kikapcsolt volna nálam minden, elveszítettem a testem és az agyam felett az irányítást. Amint Ro lekapcsolta a termet átvilágító lámpát és felkapcsolta a makett fényeit, minden megváltozott. A zord teremből egy igazi csillagos ég jelent meg körülöttünk. Ro is nagy áhítattal nézett végig a teremben, ahogy a gyenge fény rávetődött az arcára valósággal ragyogott. A mellkasomban éreztem egy fura villanást, pontosan olyat, amikor legelőször találkoztunk Stiles-ék kertjében 4 évvel ezelőtt. Nem felejtem el azt az érzést, a szívem hevesen zakatolt, a lélegzetvételem felgyorsult és zavart voltam. Itt és most ugyanezt éreztem. A szívem hevesen vert, forrott bennem a vér, meg akartam érinteni, meg akartam csókolni, érezni a puha, cseresznyés ajakbalzsamjának ízét, ahogy az ajkai az enyémhez simulnak. Újra érezni akartam őt. Pár centi választott el minket egymástól, éreztem ahogy a szívverése egyre gyorsabbá válik, viszont a légzése egyenletes maradt. A kezemet a dereka köré csúsztattam, ezáltal közelebb húztam magamhoz.
- Scott... nem lehet - súgta az ajkaimra, a kifújt levegője mentolos volt, egyből megcsapta az orrom.
- Tudom... de nagyon akarom... - erősebben tartottam a derekát. - Mikor megláttalak a teremben, újra fellángolt bennem minden. Hiába telt el 4 év... annyira hülye voltam, hogy akkor elengedtelek. Utánad kellett volna mennem, küzdenem kellett volna érted - az egyik kezemet lecsúsztattam a derekáról és az arcához emeltem, a szemébe lógó hajszálat a füle mögé tűrtem, de a kezem a nyakánál hagytam. Óvatosan megfogtam az állcsontjánál a fejét.
- Scott...
Nem hagytam, hogy bármit is tudjon mondani, egy hirtelen mozdulattal megcsókoltam. Nem ellenkezett, ő is ugyanezt akarta. Heves csókolózás vette kezdetét, a derekát elengedve a fenekére vándorlót a kezem, melyet apró, gyengéd mozdulatokkal egyszer-egyszer megszorítottam. Ro halk nyögéshez hasonló hangot adott ki a száján, majd a nyakát kezdtem el apró csókokkal megajándékozni, a fejét teljesen hátra hajtotta, hogy könnyebben a nyakához férjek. A keze fel és alá járkált a hátamon. A vérem egyre csak forróbbá vált, akartam őt, kívántam őt. Hirtelen mozdulattal felkaptam az ölelembe, majd egy üres asztalra tettem le, itt folytattuk tovább heves csókolózást. Levegőhiányában váltunk el egymástól, hevesen vettük a levegőt.
- Tudod milyen régóta vártam erre a pillanatra – lihegtem az ajkaira. De Ro hirtelen eltávolodott tőlem, leugrotton az asztalról és sietősen kezdte összeszedni a dolgait.
- Ro mi a baj? Ro – ragadtam meg a csuklóját, mélyen a szemébe néztem, de már nem láttam azt a vonzalmat.
- Engedj el Scott.
- Most mi a bajod?
- Hogy mi a bajom? Hogy mi a bajom? Az, hogy csókolóztunk. Scott barátnőd van, nekem pedig barátom, mi fog történni, ha ez kiderül szerinted? Segítek, nagy cirkusz. Nem lett volna szabad ezt tennünk...
- De te is ezt akartad, valld be
- Igen Scott ezt akartam, de nem lehetett volna. Ez... – mutatott kettőnkre. - Ez nem fog működni, sajnálom - az arcán egy könnycsepp gördült le. - Kérlek most menj el... - abban a pillanatban hirtelen azt sem tudtam mit is csináljak, de tudtam, ha ott maradok csak rontok a helyzeten. Letöröltem az arcáról a legördülő könnycseppet, majd nagy fájdalommal és megannyi kérdéssel hagytam el a termet.
أنت تقرأ
One more chance for love (Scott McCall)
خيال (فانتازيا)Szerintem mindenki egyetért abban, hogy a szerelem egy elég bonyolult dolog. Főleg akkor, mikor 4 év kihagyás után újra találkozol azzal a személlyel, aki egykor a mindenséget jelentette számodra. Elöntenek a kétségek, újra fellángol köztetek az a...
