One more chance for love (Scott McCall)

Huszadik fejezet

Aurora

A tükörben meredten bámultam magam és csak is az futott végig az agyamon, hogy “Mit tettem”. Megcsókoltam Scott-ot. Azt a srácot, akit tiszta szívemből gyűlölnem kellene, de nem tudom, egyszerűen képtelen voltam rá. És ott van Isaac, hogyan nézzek ezekután a szemébe. Istenem, hogy lehettem ennyire hülye. Megráztam a fejem és a kusza gondolataimból visszatértem a valóságba, folytattam a derékig érő hajam begöndörítését, a földön ültem törökülésben, mert számomra ez volt a legkényelmesebb póz. Ajtókopogásra lettem figyelmes, beinvitáltam az ajtó másik oldalán álló személyt, meglepetésemre Noah jelent meg. Nagyon csinos volt, egy sötétkék zakót viselt alatta fehér pólóval.
- Segíthetek valamiben? - kérdezte miután egy lépést tett a helyiségbe.
- Igen légyszi, be tudnád göndöríteni hátul a hajam, ahol nem értem el?
- Természetesen, bár ez nekem is új dolog lesz – vakarta meg a tarkóját.
- Menni fog, nem nehéz, megmutatom – azzal fogtam egy tincset és a forró vasrúd köré tekertem, rajta hagytam pár másodpercig, majd lecsúsztattam róla és Noah kezébe nyomtam a göndörítőt. Addigra már a hátam mögött volt és leült az ágy szélére. Csend ült közénk, majd hirtelen Noah megtörte.
- Izgulsz?
- Csak egy picit, szerepeltem már közönség előtt, de ez új suli és jó benyomást kell szereznem a tanárok előtt, illetve nem hozhatom szégyenbe Mr. Fishert.
- Ugyan nem fogsz csalódást okozni, biztos elbűvölő lesz. Stiles mondott pár dolgot róla és azok alapján el fognak ájulni.
- Gondolod - résnyire megfordultam és picit rá tudtam emelni a tekintetemet, egy bíztató mosoly rajzolódott ki az arcán.
- Igen.
Igazából, ha tudná pontosan miért is vagyok ennyire feszült nem is hinne a saját fülének. Még én sem hiszek a saját érzéseimnek, teljesen meg vagyok zavarodva. Más nem járt a fejemben, mint ahogy Scott megcsókolt, gyengéden, de ugyanakkor szenvedélyes is volt. A puha ajkai, ahogy az enyémmel érintkeztek a hideg futkosott a hátamon, persze jó értelemben, és ahogy megragadta a derekam, felemelt és az asztalra tett át...istenem teljesen meg vagyok húzatva.
- Azt hiszem mindegyik tincsed meg van - nyújtotta vissza a göndörítőt Noah.
- Köszönöm szépen - még igazgattam a hajam a tükörben, a kezemet használtam fésűként.
- Ugyan Aurora, de látom nyomja valami még a szíved. Elmondhatod nyugodtan...
- Nem, nincs semmi bajom tényleg.
- Rendben - felállt az ágyamról és az ajtó felé indult, még mielőtt kilépett volna meg állítottam.
- Noah... Honnan tudom, hogy jó döntéseket hozok?
- Ez egy nagyon jó kérdés, mindenki követ el rossz döntéseket, amiket később megbán, de ha fontos dologban hozol döntést és végig gondoltad 100-szor, akkor nincs mitől félned.
Megnyugtattak Noah gondolatai egy picit, el kell döntenem, hogy mit kezdjek Scott-al. Nem folytathatjuk így. Döntenem kell. A fogasra akasztott ruhát levettem és felöltöttem magamra, az ünnepségre egyszerű ruhát választottam, de ugyanakkor elegáns is. Egy púderszínű, ejtett vállú, de hosszúujjú ruhát választottam, a szoknya része pedig egy picit tüllös volt. Egyszerű, de mégis elegáns. Felvettem a cipőmet a táskámat az ágyról, majd megindultam lefelé a lépcsőn. Mikor leértem Stiles a nappali kanapéján nyomkodta a telefonját, ő is nagyon csinos volt, hasonló zakót és felsőt viselt, mint az apja. Amint meglátott a meglepetéstől, majdnem elejtette a telefont.
- Aztaa – csak annyit tudott kipréselni a száján, majd Noah nyitotta ki a bejárati ajtót, éppen most járt ki az autóval, ő is letorpant. Stiles felállt a kanapéról, de még mindig el volt ájulva a látványomtól, közelebb lépett, majd megfogta a kezem és lassan megforgatott, hogy jobban szemügyre tudjon venni.
- Gy... Gyönyörű vagy!
- Köszönöm - a dicsérettől elpirultam egy picit. Noah is csodálkozott még mindig, majd kiinvitált bennünket, hiszen egyikünk sem akart elkésni, főleg nem én.