Európa közepében,
él a Magyar Nemzet,
Az emberiség nagyjaiból,
Kiadott vagy ezret.
Szeretjük a finom ételt,
S a gyönyörű nőket,
Ezért van, hogy körös-körül,
Irigyelnek minket.
Volt, amikor ránk rontottak,
Felvettük a kesztyűt,
Elzavartuk ki nekünk jött,
letettünk egy esküt.
Gyermekünknek azt tanítjuk,
Becsüljék e Földet,
Ahova az Ősapáink,
Vezették népünket.
Turulmadár felettünk száll,
Védi családjaink,
Folyók és zöld mezők között,
Élnek barátaink.
Vigyázz galád, hogy mit teszel,
Elkapunk és véged.
Mi, Istenünk színe előtt,
Imádkozunk érted!
