Rövid versek

Tó tükre

Hullámzó habok közt,
kikötött csónakok.
A szél rajtuk nagyot lök,
így telnek a napok.

Sétálok lassan a parton,
egyedül, merengve...
A tó hangját hallom,
suttogva fülembe.

Néha meg-meg állok,
ránézek a vízre.
Az, amit én látok,
egy tinédzser képe.

Tudom, hogy füllent,
mert közel  már a negyven...
Ifjúságom elment,
szépen, lassan, csendben...