Rövid versek

Elmúlás

Hideg az éjszaka, fázom.
Esik az eső, én ázom.
Felülről magamat látom,
fekszem az avarban háton.

Nem keres senki engem,
majdcsak lesz valahol helyem.
Megszakadt valami bennem,
el kellett innen mennem.

Ha reggel rám találnak,
szívükre rászáll a bánat.
Többé engem nem látnak,
sírgödröm mellé állnak.

Isten veletek mindenki,
nem kell többé keresni.
Nem lesz már kit szeretni,
s együtt kivel nevetni.