Felhős az esti égbolt, lóg az eső lába,
Rovarsereg, lámpafénynél, bús táncát járja.
Nem látni a Hold herceget, sem a csillagokat,
páracsapda ejti foglyul, szikrázó álmukat.
Még sötétebb az éj, mint szokott általában,
egy béka had esőt vár énekkel, lármával.
Az udvaron az aprójószág fedél alá bújik,
hang nélkül repül el felettük egy kuvik.
Néha megzörrennek a durva kérgű faágak,
Az aláhulló esőcseppek rajtuk lassan lekúsznak,
Páratömeg gomolyog a szántóföldek felett,
Víz tölti meg óvatosan, a kitaposott gödröket.
Mire megáll az eső, már piroslik az ég alja,
a hajnal eléri a ködöt, és űzi, zavarja.
A napsugarak áttörnek a vékony felhők fátylán,
egy új reggelre virradtunk az esős éjjel után.
