Száguldó felhők, siető percek,
várjatok meg, mert megyünk veletek,
Szaladjunk együtt, hamar érjünk oda,
hol csak a csend vár, s barátaink sora.
Fussunk, nehogy körül tudjunk nézni,
a világunk apró örömeit lelni.
Mindenre nincs idő, csak a fontosakra.
Mi nekünk az? A Jó Isten tudja...
Igyekezzünk tova, nehogy lemaradjunk,
nehogy emiatt ne legyen holnapunk.
Magunkra nem fontos időt fordítani,
Ami most fontos, szaladni, rohanni...
Szakadékként tátong a nagy igyekezet.
Előttünk van éppen, nekünk integet.
Szeretnénk most már gyorsan lassítani...
De már nem tudunk, csak szaladni, rohanni...
