Édes hazám, Magyarország,
hogy lehetnék én jó hozzád?
Annyi mindent adtál nekem,
Neked köszönhetek mindent.
Gyönyörű számomra e föld,
Hol ember, embereket ölt,
de a hazánk miénk maradt,
s mi lettünk a hazafiak.
Zúgó folyók, hegyek, dombok,
a csodálatos tölgyfa lombok,
nem álom, mert itt van nekünk,
kicsi ország Te mindenünk.
Bár egy részed elcsatolták,
azt soha meg nem gondolták,
hogy a népünk összefogva,
szép hazánkat összetartja.
Jöhet feléd bármely vihar,
felnőtt s gyermek egy célt akar,
megóv téged minden bajtól,
idegenek lábaitól.
Vigyázz Te is gyermekedre,
segítsd felemelkedésre,
ne nézzék a népek őket,
Európa szégyenének.
Mert a néped hős magyar nép,
megmutatja még erejét,
szomszédaink megtanulják,
Mi jelentjük Európát.
Van család, van miért élnünk,
bajunk is van bőven nekünk,
nem kell mellé hitvány népség,
óvjuk magunknak a békét.
Zöld mezőkön sétálgatva,
napsütéstől cirógatva,
Nyugodt körülmények között,
borulunk le Isten előtt.
Ezeréves nemzetünkkel,
mindegyikünk erős hittel,
vigyázzuk a Magyar földet,
s így neveljük gyermekünket.
