Szomorúan nézem a jéghideg fejfát,
maga alatt őrzi a legjobb édesapát.
Fiatalon vitte el a zord halál kaszája,
fiai és felesége nagy bánatára.
Szomorúan nézem édesanyámat,
kinek fájó lelke cseppnyit sem fárad.
Búsan emlékezik élete párjára,
a szikrázó kék szemű édesapánkra.
Szomorúan nézem szép öcsém lelkét,
ki nem bírja felfogni apánk elvesztését.
Mindennap kimegy a csendes temetőbe,
csókot lehel apánk, hideg sírkövére.
Szomorúan nézem a csillagos eget,
ami apám lelkét választja el tőlem.
Tudom, hogy egyszer, majd újra találkozunk,
s ismét egymás vállán pihen ölelő karunk.
Édesapám halálának emlékére, amely 22 évvel ezelőtt történt, de még ma is ugyanúgy fáj.
