A rendszer csapda, avagy hogyan lettem főgonoszból szerető

Ha nem védhetlek meg, osztozzunk rajta

Shen Ling hallotta hogy a hangok a raktáron belülről jöttek így felugrott a tetőre és ott próbált benézni a romos épületen. Egy kislányt látott egyedül ülni és sírni. Körbe nézett de nem látott ott semmi veszélyeset. Amint megállapította hogy valószínűleg bárki is volt ott elment beugrott és odament a kislányhoz.

A kislány nem nézett rá lehajtott fejjel sírt és újra ugyanazt ismételgette. "Segítség, segítség". Shen Ling meg akarta fogni a kislány vállát ám ekkor a kislány feje leesett. Hátra lépett nagyon megijedt. De a kislány továbbra is ugyanazt hajtogatta amit eddig. A morbid látvány miatt Shen alig teljesen lefagyott.

- Egyedül jöttél ide fiú? - kérdezte tőle egy férfi hang

- Ki az? Hol vagy?

- Szóval nem látsz engem? Nagy kár hogy egy ilyen gyenge kisgyereket küldtek ide. Legyen most az egyszer megmutatom magam. De jól jegyezd meg ezt az arcot mert ez lesz az utolsó arc amit az életében látni fogsz.

Shen Ling továbbra se bírt mozdulni a félelemtől a kardját szorongatva remegett mikor megjelent előtte egy férfi szellem. A férfi arca torz volt már színe mindenhol levált róla a bőr és csak a csontja látszott ki.

Önmagában is elég félelmetes látványt nyújtott de Shen Ling sose találkozott még ellenségekkel, legalábbis halott ellenséggel nem. A szellem közelebb lépett és meg karmolta. Ahol megkarmolta a bőrét azonnal vérezni kezdett de végül pont ez a fájdalom volt ami kizökkentette őt így ismét tudott mozogni.

- Ki vagy te? Miért bántottad a falusiakat? Mit akarsz tőlük?

- Ki vagyok én? Azt nem tudom. Hogy miért bántottam őket? Azt se tudom! De azt tudom hogy nagyon élvezem - nevetett miközben végig mondta.

- Nos fiú, választhatsz meghalsz vagy harcolsz és meghalsz ezzel a szellem elővett egy régi kardot amit valószínűleg valamelyik falusi hagyott hátra maga után.

Nem telt el sok idő a kérdés között a két fél kard csapásokat váltott egymással. Bár Shen Ling nem rég fejlesztette ki a kardvívással kapcsolatos tudásának egy cseppjét ezzel az erővel es technikákkal ami neki volt esélye se volt. De nem adhatta fel itt. Most hogy a shizunja végre elfogadta és tanította fel akarta használni az összes tudását hogy legalább ne itt haljon meg.

Bár a legtöbb csapást képes volt hárítani volt amiket a teste fogadott. Már alig állt a lábán de még mindig nem adta fel. Ha most meghal értelmetlen lesz az egész élete. Így hát megpróbált emlékezni a Shizunjával való edzéseikre. Volt egy kard csapás amit sokat gyakoroltak a lényege az volt hogy spirituális erőt koncentrál a kardba és az ellenség fejét egy csapással teríti le.

A technikához nem kellett sok spirituális erő de tekintve azt hogy egész eddig használta ahhoz hogy a testét szinten tartsa és ne essen a földre Shen Ling a legtöbb erejét felhasználta. Most vagy soha ha nem sikerül így is úgyis meghal. Shen Ling bele koncentrálta az összes erejét a kardba és támadni készült. A támadása célra tartott. Csak hogy mikor a feje fölött csapni készült a szellem kivédte.

Ennyi volt neki vége. Shen Ling a földre zuhant. Próbált felkelni hogy menekülni tudjon de nem tudott mozdulni a sérülései már így is túl mélyek voltak és sok is volt. A szellem férfi megunta a játszadozást és egyenesen a fiú felé futott a karddal. Szúrni készült. Shen Ling száján már csak egy mondat jött ki miközben becsukta a szemét. "Sajnálom Shizun."

- sajnálod? Mégis mit sajnálsz? - kérdezte egy rekettes hang.

Xie Zilong volt az. Bár Shen Ling egy pillanatra megnyugodt és mosolygott a mosoly az arcáról szinte azonnal lefagyott mikor Shizunjára nézett.
Ugyan a kard Shen Linget is átdöfte valamennyire a támadás nagyobb részét Xie Zilong fogta fel a testével. A férfi szájából bér csöpögött. Már nincs semmi baj. Mondta hogy ezzel nyugtassa a kisfiút. Shen Ling ezután nem bírta tovább és elájult.

Mikor Shen Ling felébredt a bambusz szobában találta magát. Fájt a teste, mindenhol kötés fedte.

- Fel ébredtél Shen Ling? - kérdezte egy ismerős hang

Shen Yu állt ott mellette és a két másik tanítvány társa. Shen Ling azt hitte mikor elájult hogy ez itt számára a vég nincsen tovább. De mikor felébredt mégis életében volt. Tudta hogy ez egy embernek köszönhető. Xie Zilongnak a shizunjának. De őt mégse látja sehol. Ettől nagyon megijedt.

- Shizun! Shizun hol van? Mi történt vele? - kérdezte remegő hangon.

- A Shizunod jól van. 2 hét telt el amíg eszméletlen voltál. Xie Zilong elvonult kultiválni találkozhatsz vele néhány év múlva.

- Szerencsés fattyú! - kiáltott rá Mo Qien.
- Annyira szerencsés vagy hogy Shizun időbe érkezett. A sérülései miatt csak egy héttel később tudott elvonulni. Ez mind a te hibád.

- Na, na hagyjátok Shen Linget pihenni. Most kelt fel biztos sok volt neki ez így egyszerre. - mondta Shen Yu majd magára hagyta a tanítványokat.

Mo Qien is elment csak Xue Ming maradt ott hogy megkérdezze mi is történt az nap. Mikor meghallgatta a történteket Xue Ming elmosolyodott.

- A-Ling amikor vissza tért Shizun hozzánk szinte könnyes szemekkel mondta hogy legalább téged mentselek meg hiszen szörnyű állapotban volt a tested. De tudod a Shizun egy hétig végig melletted gyógyult és figyelt hogy minden rendben legyen. Ne felejtsd el megköszönni neki amikor visszatér közénk.

Amikor befejezte mondandóját Xue Ming magára hagyta Shen Linget. Shen Ling feküdt és nem tudta eldönteni mit érez. Szomorú volt és egyszerre boldog. Boldog volt mert a shizunja elfogadta őt és boldog volt azért amiért megmentette.

De ismét szomorú volt mert semmit se tehetett és a shizunja miatta sérült meg. Szomorú volt mert az ő fájdalma sokkal nagyobb volt mint a sajátja. Az egész testével védelmezte ezt a fiatal tanítványt. Shen Ling felkelt az ágyból, ki ment shizunja szobájába és bevetette az ágyat.

Tudta ugyan hogy shizunja 6 évig nem fog ide vissza térni ezért ő sem bírt itt maradni nélküle. Visszatért a régi szobájába ám nem vitt magával semmit, csak azt a ruhát amit a shizunja adott neki és egy takarót. Most hogy visszatért régi szobájába keserűséget érzett. Bár senki nem fosztotta meg semmitől ő mégis így érezte.

Nehéz volt a szíve amiért nek tudott elköszönni shizunjától akit hosszú ideig nem fog újra látni. De végül lefeküdt aludni. Álmai most szomorúbbak voltak mint valaha. Ezek az álmok kísértették hosszú időn át.