Want So BAD MinSung

20. rész

Külső szemszög

– Arghh! – dörmögött Lee Know, amikor meghallotta az órája csipogását.

Egy óriásit csapott az ébresztőre, (már túl nagyot is) ami miatt az leesett az éjjeli szekrényéről a földre.

– Most komolyan?! – átkozott minden élőlényt, és visszafeküdt az ágyba.

– Okay Minho, embereld meg magad! 5 óra van, fel kell kelni, túl élni! – bíztatta magát és nagynehezen kikecmergett az ágyból.

Ahogy lépett volna a földre, a törött óra egy darabját érezte az épp felvett papucsa alatt, – AHH! – sikított amikor elcsúszott azon, beverve a fenekét a parkettájába.

– De jól indul a reggelem... – sóhajtott egy nagyot.

☆-------♡-------☆

– Hol van már Lee Know? – nézte idegesen az óráját Wooyoung, mivel már 1 óra késést számolhat magának az énekes.

– Egyszer nem hozom be, azt mondja "MaJd MegOlDom TömEgGel!" Hát nem oldja. Persze, hogy nem!

– Wooyoung, ne idegeskedj annyit! – paskolta meg a vállát az ausztrál.

– Han – de az említett fiú, csak a maga előtt lévő levegőbe bámult.

– Han!

– M-mi? – tért magához, amikor valaki megfogta a karját.

– Azt kérdeztem, hallottál e valamit Lee Knowról? – a kérdésre csak megrázta a fejét. Valójában ez a kérdés is volt az ami így lekötötte a fiatal elméjét. Jól van Lee Know? Kérdezte magától.

HAN POV

Hol vagy Lee?!

Mivan ha baja esett?
Mivan ha beteg lett, és nincs ki ápolja?
Mivan ha leégett a háza?
Mivan ha megette az egyik macskája— oké Han, állítsd le a gondolataid. Miért is aggódsz ennyire? Csak nincs semmi baja.

De mivan ha—

– ELNÉZÉST ITT VAGYOK! – felkaptam a fejem, a dolog miatt ami megzavart a tovább gondolástól. Az ok ami miatt tovább is gondoltam volna a dolgot.

– LEE. KNOW. TUDOD, HOGY MENNYIT KÉSTÉL? MÉG HAN SE SZOKOTT ENNYIT KÉSNI?!

– Öhmm... Köszönöm? – néztem Wooyoungra, nem tudva, hogy ezt bóknak vegyem e vagy sem.

– Tudom, tudom bocsánat! Csak ami villamossal jöttem meghibásodott és nem engedtek le minket! – mentegetőzött a karjait felemelve.

– Jólvan Lee. De most 1 óra késésben vagyunk! Kezdjünk a munkának! – mondta Wooyoung.

☆-------♡-------☆

– Oké srácok, egy 30 perc ebédszünet – jelentette ki Felix, amikor már mindenki szeme kopogott az éhségtől, ezért senki sem tudott az album téma részletezésében tovább gondolkodni.

– Hannie! Menjünk enni együtt valahova! – lendítette át Lee Know a kezét a vállamon.

– Okay~ de csak ha meghívsz! – mutattak egy fenyegető ujjat neki.

– Rendbem, rendben. Meghívlak! – kuncogott, miközben összeborzolta a hajam.

– K-köszi – MIÉRT DADOGTAM?

– Awh~ zavarba hoztalak Hannie?

– M-MI? N-nem!

– Ha te mondod! – Oh, csak ha letudnám ütni azt a hülye vigyort arról a hülyén tökéletes arcáról!

LEE KNOW POV

Ahogy kiléptünk a cég épületéből, Han kérdezett valamit.

– Tudok egy helyet. Megyünk oda? – hogy is tudnék neki nemet mondani?

– Mehetünk – bólintottam egyet.

– Köszönöm hyung! – egy aprót kuncogtam a csillogó szemein.

5 percbe a sétában. Kellemes csend, de egyszer csak valami hideget érzek az orromon, majd megint. És megint, és–

– LEE KNOW! HAVAZIK! – ugrált Han fel és alá, mint egy izgatott öt éves. (He's foive)

– Ez tudod, mit jelent? – néztem rá vigyorogva.

– Az első hó— AHH! HA HARC, HÁT LEGYEN HARC! – dobott vissza egy hógolyóval.

– HAHAHA! HAN-AH! MOST MEG VAGY! – kezdtem elüldözni.

Nagyon gyorsan futott, de hirtelen ráugrottam, belökve őt a hóba.

– LEE...L-Lee know – amikor hirtelen felnézett, vettem én is észre, hogy milyen közel vagyunk. Szerencse, hogy nincsenek ezen a sétányon kamerák meg emberek, mivel biztos megkérdőjeleznék, hogy miért fekszek rajta...

RING RING

A 'pillanatot' Han telefonja zavarta meg.

– Hmm? Oh. Oké, szia! – lemásztam róla.

– Hannie? – ráztam megelőtte a kezem.

– 15 PERC VAN A SZÜNETBŐL! – hirtelen megragadta a kezem, nem is hagyva, hogy beszéljek.

– AAH! L-lassabban fuss Hannie! – lihegtem.

– Alig van időnk!