Want So BAD MinSung

26. rész

Seoyoon pov

– De amúgy is..., – kezdett bele oppa, – hogy tudnád bántani Hanniet? Testőrei vannak. Staffja van. Barátai vannak. Én is ott vagyok neki – amikor Lee Know kérdezte ezt ránéztem, majd ördögien mosolyogtam.

– Hogy, hogy tervezem MUHAHAH—

– Hányszor mondjam el, NE. CSINÁLD. EZT! Én érzem magam kényelmetlenül!

– Oppa-yah! Ne forgassad úgy azt a gyönyörű pár szemedet! Csak elmondom inkább akkor... szerinted melyik idolt védték meg cyber bullying elől? Semelyiket. Haha! Az összes ilyen hírességet kirúgták! – vigyorogtam amikor láttam a változást a szemében.

– És... mit fogsz hazudni róla? – a kérdését pár másodperc csene követte, amíg újra beszédre nem nyitottam a számat.

– Megakarod tudni?

Lee Know pov

Féltem Hanniet. Soha nem lett jó vége az online bullyingolsáknak.
Egy nagyot sóhajtottam.

– Nem, nem akarom – erre az a kurva csak vigyorgott. Milyen jó is lenne csak verni a pofáját amíg el nem kenődik az az idegesítő mosoly.

– Jó válasz!

Kiviharoztam a WCből, vissza Hanhoz.

Amikor sétáltam vissza az asztalunkhoz, csak Hannie ült ott.

– Hol van mindenki? – néztem a fiúra, aki mellé leültem.

– Mindenki elment. Vagy 30 percig bent voltál! Már majdnem én mentem be érted!

– De mi, hogy megyünk vissza?

– 10 perc séta az erdőben lévő ösvényen, a városban lévő járdán 25 perc – nézett fel a telefonjáról ami után megnézte a lehetőségeinket. – Tömeggel 15 perc – adta hozzá.

Külső szemszög

– Akkor az erdőben lévő ösvény legyen. Az a legkevesebb idő, plusz jót tenne nekem egy kis friss levegő – amikor ezt mondta a sötét barna hajú a másik furán nézett rá.

– A hasmenésnek jót tesz a friss levegő? – vonta fel egy szemöldökét Han.

– HONNAN VESZED EZT?! – vett fel egy halvány rózsaszín árnyalatot az idősebb arca.

– Például azért, mert mondjuk fél óráig voltál bent?

– Jogos... – csendesült el Lee Know.

– Inkább induljunk! – törte meg a csendet Han.

Ami után a kettő fiú összeszedte amit kellett.

– Elcsomagoljuk a maradékot? – célzott a mókusra hasonlító fiú a maradék sütikre.

Lee Know már nyitotta volna az ajkair egy 'igen'-re, de eszébe jutotr, hogy csak Seoyoon dolgozik a pultnál éppen.

– N-nem kell – indult el lefelé, minden kérdés elől menekülve.

– Várj meg! – zárkozott fel mellé Han is.

– Miért sietsz ennyire? – kérdezte amikor már a földszinten voltak.

– Semmi

– Miért suttogsz?

– És te miért?

– Mert te is—

– Sziasztok! – szakította félbe egy hang a kettőjüket.

– Hello – sziszegte Lee Know egy ideges tekintettel.

– Seoyoon! Éppen megyünk el! – mosolygott Han a lányra.

– Igen, megyünk el ezért sietünk! Szóval viszlát! – húzta magával Lee Know a fiatalabb fiút, mielőtt tovább folytathatódótt volna a jelenet.

– M-miért sietsz e-ennyire?! – lihegte Han, akinek már az is sok volt ahogy a másik kisprintelt a kávézóból, magával rántva őt is.

– Semmi, csak elfogunk késni! – törtetett Lee Know.

– Oké, gyalogolatunk már – álapította meg amikor már 100 méterre voltak a kávézótól.

– Oké..?– vonta fel az egyik szemöldökét Han.

Ahogy sétaltak az erdő nyugtató ösvényein, egy kényelmes csend vette őket a hatalmába.

Semmi kocsi, semmi beszéd csak a szél és a hó ahogy ropog a lábuk alatt.

– Milyen sok hó esik manapság – mondta halkan Han.

– Igaz – suttogta maga elé az idősebb.

– Gondolkodtam egy kicsit. Én egy nyári, tavaszi felfrissidő dalt akarok, azt is kezdtünk el... de tél közepe van? – mondott ki mindent Lee Know ami átfutott az agyán, persze amit kimondhatott következmények nélkül, mert persze sok minden volt még ott az album ötleteken kívűl, mint például hogy;

Han olyan szép most!
Vajon milyen ízű a szájfénye?
Olyan kicsi, a zsebemben akarom tartani!
Lesz is valaha esélyem nála... inkább lesz e esélyünk EGYMÁS felé.
Rajongók... Seoyoon... bárcsak más pályát választottam volna!
Mondjuk akkor lehet soha sem találkoztam volna Hannieval.
De lehet, hogy—

– EGY MÓKUS! – szakította félbe a gondolat vonatát egy sikítás.

– Hol?! – kapta oda a fejét Lee Know ahova az alacsonyabb is nézett, de nem látott semmit.

– Hát itt! – fogta meg Han a két kezével a saját arcát és összecsukta a szemeit, egy hatalmas vigyorral.

– Te nem vagy normális! – kuncogott az előtte álló.

– Mondod te – ráncolta össze a homlokát Han.

– Igen, én! – mosolygott Lee Know.

Han sóhajtott egy nagyot, ott hagyva a témat, – Mindjárt itt a comeback és alíg van meg valamit. Ha 3 nap alatt nem fejezzük be a dalt akkor csúszni fog valszeg az egész!

– Majd meg lesz! – próbálta nyugatatni az idegeskedőt.

– Talán több ötletünk lesz a felfrissülés után – mondta maga elé Lee Know.

– Talán – felelt Han, aki hallotta a másik halk szavát.