Want So BAD MinSung

1.

14 évvel ezelőtt

Han pov

Han Jisung vagyok, 9 éves.

Most is iskolába vagyok, és itt van az egyik barátom is. Yu Jimin, de nekem van neki egy beceneve! Karina!

-Karina~!- szaladtam oda hozzá.

-Jisungie!- ölelt meg. Itt van az egyik másik barátja, Kim Minjeong, DE! Neki is van egy becenevem, Winter

-Winter! Feljöttél?- hiszen ő egy évvel fiatalabb, és alattunk van az osztályterme.

-Igen Jisung oppa!- mosolygott rám.

-Hagyjad az oppát! Kényelmetlen nekem, és amúgy is. Csak egy évvel vagyok idősebb! Én se hívom Karinát noonának az a pár hónap miatt!- legyintettem

-Oh, oké oppa!

-Tudod mit? Ahh~ Mindegy!- sóhajtottam.

-Na, akkor ma megteszed?- kérdezte Karina.

-Szerintem igen!- ha nem értenéd elmondom.

Van egy szerelmem, Kazuha.( most nem a Le Sseradim Kazuha, mivel később benne lesz a törtenetben) Winter osztályába jár, már tavaly óta szerelmes vagyok belé!

☆-------♡-------☆

A következő szünetben lementem Winterhez, és ott ült! Már mentem volna oda hozzá, de--

-Szia szerelmem!- ölelte át valaki... Lee Minho! De ő 7es?! Pfúj!

-Szia oppa!- ölelte vissza Kazuha... Oh... Akkor most mit csináljak? Érztem ahogy könnyekkel telik meg a szemem, inkább kiszaladtam a wcre. A következő órámnak a felét lekéstem, és hazamentem utána, mert azt mondtam rosszúl lettem.

Ez évvégén volt. Pontosabban az utolsó napon. Jővőre már nem ide fogok járni, de! DE! Ha valaha is meglátlak Lee Minho! Csak várj...

☆-------♡-------☆

De ez már mind a múlt! 2023 van. Én pedig 23 vágyok, éppen a kedvenc előadómat hallgatom, Lee Know. Vicces nem? Lee, Lee. De Lee Know biztos nagyon kedves!

-나 꿈속에서 아프지 않게 나지막이 너를 부르고 싶어 다 잊지 못해 바라는 순간- dúdoltam a kedvenc soraimat. Álmaimban csendben, fájdalom nélkül akarlak hívni, egy pillanatot, amit remélem, soha nem fogok elfelejteni. Kb ezt jelenti amúgy. Heh...

-Han!- nyitott be Felix, a managerem és egyben legjobb barátom.

Az emberek már Han-ként ismernek, nem pedig Jisung.

-Szóval! Van egy jó hírem!- tapsolt Felix.

-Igen, mi az?- kérdeztem érdeklődően. Vajon mi az?

-Szóval! Leszerzősztettünk Wooyounggal, Lee Know managerével!

-ÚRISTEN TÉNYLEG? OMG OMG OMG!!!!

EZT EL SE HISZEM! MÁR 1 ÉVE PRÓBÁLJUK EZT MEGVALÓSÍTANI!

-IMÁDLAK LIXIE! MAJD MEGHÍVLAK EBÉDRE!- Le kell nyugodnom. Mély levegő be. Ki. Be, ki. Huu~ oké!

-Majd jövőhéten kezdődik minden, majd valami számot kell írnotok, azt hiszem 2 hónap a határidő, de már volt, hogy 5 perc alatt írtál!- nevetett az emléken. Egyszer berúgtam, és beleírtam Lee Knowt a dalomba... Az óta is a lap top bugyraiban van.

-Jólvan, na!- forgattam a szemem.

-Oké! De most ha jól látooom... Igen! Ebéd szünet van, ki mész venni valamit. Addig én befejezem a munkát!

-Jólvan!- sóhajtottam már nem tudom hanyadjára ezen a napon.

(Eddig milyen?!??! Ma még lesz több rész is szerintem)